Vadas Zsuzsa: A pasi, aki tetszik nekünk



”Szervét Tibor, a csendes vulkán. A Radnóti Színház kirobbanóan tehetséges művésze már nem ifjonc: negyvenöt éves. Ezt nevezik a legszebb férfikornak. Csendben dolgozik, de vulkanikus erővel formálja meg a szerepeit. A Valami Amerikában amerikai filmproducer, aki a hollywoodi álomstúdiók mesevilágából érkezik hozzánk és minden nőnek elcsavarja a fejét. Ki tudna manapság ellenállni egy sármos, anyagiakban sem szűkölködő külföldinek?!”

Nők Lapja, 2001.08.08. p.19.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szántó Judit: Takarékon. Hauptmann: Patkányok

„Szervét Tibor - rá nem jellemző módon - ebben a körüljárható, nagyszerűen jellemzett figurában inkább egyes helyzeteket játszik, semmint egységes képet adna erről a derék, tulajdonképpen jóindulatú, de a konvenciókat, a kispolgári erkölcsi kódexet egészen a könyörtelenségig tisztelő emberről. Igaz, hogy ezzel a két takaréklángra állított, már-már brechtiesen elidegenítő interpretációval sikerül a témában adott melodráma veszélyét elkerülni; viszont a melodrámával együtt a tragikum is elsikkad.”

Színház, 2002/2. http://www.lap.szinhaz.hu/html/2002febr/patkanyok.shtml

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Hol van az a stíl? Hauptmann: Patkányok

„John (Szervét Tibor) a tisztesség strébere.”

Élet és Irodalom, 2002.01.18. p.27. http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0203&article=
2003-0103-0020-20CAHO

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Stuber Andrea: Nyomorultak. Hauptmann: Patkányok

„A kezeslábasában autószerelőnek látszó Szervét Tibor szintén a szövegmondás elmaszatolásával igyekszik leszállni primitívbe. (Valahogy csak el kell terelnie kellemes orgánumáról a figyelmünket!) Verejtékes arc, billegő járás és lassú, ámde végtelenül természetes reakciók jellemzik ezt a jóravaló férfit. Igen helyes például akkor, amikor halkan együtt nyivákol a poronttyal.”

Súgó Online, 2002/1. http://web.axelero.hu/sajt1/materials/HUN/Cikkek/2002/Patkanyok.htm

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Magyar Judit Katalin: Őspatkányok

„Nem a hamburgi pallér szólal meg, hanem az alakítására méltán büszke Szervét Tibor, aki megmutatja, mi mindent tud kihozni egy bumfordi melós figurájából.”

Népszava, 2001.12.31.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Színházi beavatás: Máli néni a Radnótiban

„Sok bábelőadás és mesejáték után itt az idő, hogy az ifjúságot valódi színdarabokra vigyük el. Elsőként hadd ajánljuk Füst Milán Máli nénijét a budapesti Radnóti Színházban. Hátha kedvet kapnak a nívós szórakozáshoz.

Szervét Tibor, aki idén a Súgó Csiga díjat is elnyerte, a budapesti Radnóti Színház művésze. Szinte minden színdarabban játszik. Neve egyre ismerősebben cseng mindannyiunknak, ugye? A szülőknek talán színdarabok szereplőjeként is ismert, de a fiataloknak jobbára csak a Valami Amerika című filmből. Itt az ideje, a lurkókat is megismertetni a színház világával. És talán soha jobb alkalom, mint most, amikor végre egyik kedvenc filmszínészük miatt válthatnak jegyet egy színházi előadásra.”

Sulinet, 2002.04.23.
http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kgc/0/6626/mali.html

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tarján Tamás: A kommersz, ha csálé. Füst Milán: Máli néni

„Összerendezett szerepformálás Szervét Tiboré (Alfonz). Őt - mint a "vezér" fiát - nem nyomja a "málinéniség" mondanivaló-terhe sem. Fölparókázva, homokszínbe eleganciázva éli magáévá a szerelemtől elvakult, de önerőből is stupid fiatalurat. Fintornak tetsző mosoly vagy mosolynak tetsző fintor a mimikai fegyvere. Ezzel titokzatossá, nehezen megfejthetővé teszi a roppant egyszerű képletű és mozgássorú figurát.”

Színház, 2001/7. p.33-34.
http://www.lap.szinhaz.hu/html/2001julius/tarjan.shtml

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Földes Anna: Szegény Máli néni!

„Az igazi ziccerszerepben Szervét Tibor még hálás is lehet írónak, rendezőnek, amiért a megunásig csillogtatott hősi erények után, végre karakterformáló humorát is kiaknázhatja. Csakhogy a komédiázás friss örömében valahogy nem sikerült mértéket tartania. Alakítása olyan tapsot hajszolóan harsány, mintha nem a költő Füst Milán, hanem egy „valódi” exportbohózat szolgálatába szegődött volna.”

Criticai Lapok, 2001/5-6. p.7-8.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Györei Zsolt: Füst, mi láng. Füst Milán: Máli néni

„Meggyőzően karikíroz a degeneráltságig nervózus fiú szerepében az ezúttal bőszen, gátlástalanul komikus Szervét Tibor.”

Zsöllye, 2001/3-4, május. p.24.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Zappe László: Mit tudom én? Füst Milán: Máli néni

„Szervét Tibor, aki Alfonzot, az ifjú igazgatót játssza, vöröses parókában, dohánybarna sportöltönyben, hatalmas válltömésekkel szinte egyedül betölti a színpadot, és hozzá nazálisan búg.”

Súgó, 2001.04.25.
http://www.szinhaz.hu/sugo/bemutato/malineni.shtml

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

-és-: Máli néni

„A vezérigazgató fia egyszerűen ostoba és hiú, mint minden elbizakodott hímsoviniszta. Ez a figura Szervét Tibor megformálásában az előadás telitalálata.”

Kis Újság, 2001.04.20. p.8.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Színészek fecsegése. Füst Milán: Máli néni

„Biztosan Szervét Tibornak lesz a legnagyobb sikere: rőt parókában, hasonszínű öltönyben affektált majmot alakít, feminin beütéssel.”

Élet és Irodalom, 2001.04.13. p.27.
http://www.es.hu/old/0115/index.htm

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Barabás Judit: Átszabott szorongás. Pinter, H.: A születésnap

„A színészek látható élvezettel aknázzák ki a különcökben rejlő lehetőségeket, igen jó Szervét Tibor kényszeres-agresszív, végrehajtóként működő alkalmazottja.”

Criticai Lapok, 2001/3-4. p.11.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Márk Endre: Születésnapi kábítás. Pinter, H.: A születésnap

„A leginkább említésre méltó alakítás az, amikor a jobb szerepekre érdemes Szervét Tibor hanyatt fekve kapja el a lépcsőkorláton lecsúszó whiskisüveget.”

168 óra, 2001.01.11. p.34-35.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Csathó András: A felszínen és a mélyben. Pinter, H.: A születésnap

„Szervét Tibor McCann szerepében egy feje búbján kopasz, hosszú ősz hajú, öreg beatnik öltönyben, alatta vörös csillagos, cannabis leveles pólót visel (jelmez: Dőry Virág); a mulatságos McCann hol esetlen és bamba, hol erélyes és kemény kezű.”

Zsöllye, 2001/1. p.39.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bóta Gábor: Küzdelem a figyelemért. Pinter, H.: A születésnap

„Szervét Tibor McCannként lelógó hosszú hajával, lepusztult eleganciájával, mintha a Godot-ból Luckyt, az állati létbe taszított lényt idézné.”

Magyar Hírlap, 2000.12.27. p.6.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Csáki Judit: Most a Szervét…

„Jöjjön már valaki rendező, aki nem a méla jófiút, hanem a tüzes mizantrópot látja benne...”

Premier, 2005/5.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szántó Judit: A köldöknézés magányos szakma.
Hampton: Emberbarát


„A Philipet játszó Szervét Tibor a komédiázás egészen magas szintjén bűvöli el a közönséget. Szervét néhány év alatt olyan színésszé érett, akire nemcsak előadást, de színházat is lehet építeni és úgy látszik, minden műfajban otthon van. Most például remek vígjátéki ritmusérzékről és poénérzékenységről tesz bizonyságot, miközben belülről, lélektanilag is építkezik: eljátssza, hogy nem érti, miért reagálnak – az öngyilkosságtól a szakításig vagy a halálos sértődésig – oly hevesen a partnerei, miközben ő igazán a lelkét is kiteszi, hogy a kedvükben járjon. Könnyű darabban nagy alakítás.”

Premier, 2001. december
http://www.szinhaz.hu/premier/dec/koldok.shtml

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Farkas Virág: Sznoboknak és/vagy értelmiségieknek. Hampton: Emberbarát

„Szervét Tibor az abszolút főszerepben egyetlen szín – a valószínűtlenül színtelen civil megszólalás – segítségével válik olyan hőssé, akivel a néző tud és akar azonosulni.”

Criticai Lapok, 2000/11-12. p.16-17.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Pásztor Bertalan: Színházi esték Dunaújvárosban. Hampton: Emberbarát

„Az emberbaráti magatartás tehát szerep, amelyet Szervét Tibor testesít meg: remekül. Egy pillanatig sem kételkedünk szavainak hitelességében.”

Árgus, 2000/6. november-december
http://www.argus.hu/2000_06/ke_pasztor.html

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

zseta: Szervét, az emberbarát

„Szervét, aki a főiskolán játszotta már Moličre Mizantrópját, igazán hivatott arra, hogy átlássa az embergyűlölő ellentétének XX. Századi változatát.”

Pesti Műsor, 2000.10.12-18. p.13.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

boda: Egy nem igazán emberbarát

„Szervét minden pillanatban feledtetni képes a színház színházságát: mintha csak a mi kis magyar konyhánkban mesélne.”

Dunaújvárosi Hírlap, 2000.10.02. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Csáki Judit: Meghalni a legkönnyebb, Bekezdések a Rokonokról

„Ez a Kopjáss semmiben nem „profi”; sem a leleplezésben, sem a hasonulásban - és Szervét éppen azért nagyszerű, mert ezt a tétova, gyámoltalan, elég jó, de nem igazán jó embert talán a legnehezebb megcsinálni.”

Premier, 2000/5. p.60-61.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Győrei Zsolt: Délibáb. Móricz Zsigmond: Rokonok

„Pontosan és nagyon érzékenyen ábrázolja Szervét Tibor a magához és mindenki máshoz képest is folyton mozgásban lévő, esendőségében nagyszerű főügyészt.”

Zsöllye, 2000/5. p.4-5.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

n-s: Rokonok

„Szervét Tibor elégült mosollyal kommentált, vélt fifikái, visszafojthatatlan kitörései, nekibátorodásai és elgyávulásai tökéletesen leképezik ama honi kispolgár-értelmiségit, aki mindenkinek elhúzná a nótáját, s vakságában nem veszi észre: ő a kiszemelt áldozat.”

Könyvhét, 2000.04.06.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Barabás Judit: Magyarhoni bányaügyletek. Virtuális város.
Móricz Zsigmond: Rokonok


„Szervét Tibor kivételes színészi érzékenységének, már többször megtapasztalt „mikroépítkezésének” nagyszerű alkalom a szerep. Az elengedett, kényelmesebb körülményeket szinte gyermekien élvező, büszke, ambiciózus lelkiállapot árnyalatait vegyíti a „jó” diák megfelelni akarásával. Játékában példaszerű az azonosulás és távolságtartás elegyítése, az alak egységének hibátlan megtartása. Örömteli és rokonszenves alakítás.”

Criticai Lapok, 2000/3-4. május
http://www.c3.hu/~criticai_lapok/2000/03/000314a.htm

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Millenniumba bágyadva. Móricz Zsigmond: Rokonok

„A Kopjásst játszó Szervét Tibor tüzetesen végiggondolt figura. Középkorú és közepes kaliberű savanyújóska, aki nem olyan naiv, hogy meglepné a korrupcióval behálózott közélet, de nem is olyan dörzsölt, hogy képes legyen a purifikátor szerepében lefölözni belőle a saját hasznát. Pontosan demonstrálja a nagy maffiózókat besározódva leleplezők útját.”

Élet és Irodalom, 2000.03.17. p.17.
http://www.es.hu/old/0011/kritika.htm

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Róna Katalin: Móricz örök. Rokonok

„Jól érzékeli, s jól mutatja Szervét Kopjássban a kompromisszumkész figurát, az örökké megfelelni akarót, aki a hatalmasságoknak éppúgy a kedvében kíván járni, ahogy képtelen nemet mondani a rokonságnak, akiben szív is van, s ezért mindenki a markában tudja tartani.”

Magyar Nemzet, 2000.03.04. p.18.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Tarján Tamás: Lángarc

„Szervét Tibor (Apa) beköltözik a mindenkori bárgyú félmosolyába, s ettől a dolgok mindenkori automatikus elsimulását reméli egészen addig, amíg gyermekei őt és a nejét is véglegesen elsimítják a megfelelő kalapáló szerszámmal. A félelem és az agresszivitás végletei is beleolvashatók az alakításba. Az újság bűnügyi rovatát hüledezve böngésző, magát sportolással fiatallá ámító férfi Szervét megformálásában olyan, hogy tán nem is helytelen agyonütni őt – mégis, még gyermekeivel való, bratyizó és tétova kommunikációs próbálkozásai során is dereng valami a figura elfecsérelt (noha elég csekély) erejéből.”

Kritika, 2000/1. p.40.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Forgách András: Tamás és Sándor, Marius és Franz.
Mayenburg: Lángarc


„Habár a színészi eszköztelenséget [Zsótér] Sándor erényeként szokták emlegetni, gyakorta kihagyott lehetőségeknek tűnnek megszólalásaik, kivéve, amikor egy olyan nagy formátumú színész jelenik meg, mint [Szervét] Tibor, aki sokáig szinte észrevehetetlen, de minden egyes színpadra lépése erősíti egy titkos érzetünket róla (az etológiában „impulzusdallamnak” nevezik ezeket a visszatérő mozgássorokat), míg végül, észrevehetetlenül, hallatlanul plasztikussá válik, és mondhatni, a többiek fölé nő (mert színészete láthatatlanná tett eszközei az apró, szinte mikroszkopikus részletekben hatnak): a blazírt, újságolvasó apa, aki kimozdíthatatlan az egyensúlyából, focistaként, rövid kék tornanadrágjában, olyannyira létező combokkal jelenik meg a színpadon (és hozzá az az intelligens arc), hogy úgy kezdem vizsgálgatni, mintha egy szobor lenne, titokzatos jelentéssel teli: ilyen egy ember.”

Színház, 2000/1. p.7.
http://www.lap.szinhaz.hu/html/tavlatok.html

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Semmiből nem lesz semmi.
Mayenburg: Lángarc


„A hamis túlszínezés elszabadulása idején üdítő látni a pepihajú Szervét Tibor alibigondoskodásának kínos megnyilvánulásait.”

Élet és Irodalom, 1999.10.29. p.17.
http://www.es.hu/old/9943/kritika.htm

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

kápé: Bravó, Szervét ! Osztrovszkij: Erdő

„Szervét Tibor felszabadítja az ember lelkét játékával. Elementárisan mulattat, harsány röhögést támaszt, miközben (szinte észrevétlenül) bebugyolálja Szomorovot az esendőség és a méltóság finom leplével. Alapos a gyanúm, hogy Szervét – a Radnóti Színházban – nagy színésszé érett.”

Pesti Műsor, 2000.05.25-31. p.15.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Csáki Judit: Osztrovszkij: Erdő

Gothár vagy a sors szerencsés kézzel húzott tizenkilencre még egy lapot: Szomorov és Vigov szerepe fordítva van osztva. Azaz: Szervét játssza a kezdeményező vezérfigurát, övé az első megszólalás, míg Cserhalmi az untermann, övé a replika. Az persze cseppet sem meglepő, hogy mindkét színész könnyedén magára húzza a szerepét; még az sem, hogy játékukat szemlélve a színészmesterség technikájából is jó kis bemutatót kapunk; és az sem meglepő, csak kellemes ráadás, hogy aki figyel, külön versenyt, egymást doppingoló színészet-párbeszédet láthat kettejük között. Meg aztán nekik nemcsak a játékuk, hanem a szövegük és a figurájuk is a színházról szól: itt a színészmesterségnek, a komédiásnak van igazság szolgáltatva.”

Kritika, 1999/5.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Urbán Balázs: Nem farkasok, nem bárányok. Osztrovszkij: Erdő

„Szervét Tibor a „nagy orosz lélekkel” megáldott, habitusát némileg az általa játszott szerepekből is kölcsönző, önnön nagylelkűségétől néha igencsak meghatódó, enyhén narcisztikus Szomorovot egyszerre láttatja érző szívű művésznek és orgánumába beleszerelmesedő ripacsnak. Játékának legszebb, legtartalmasabb pillanatai azok, amelyekben az ironikusan ábrázolt színpadias gesztusok mögül előbújik az ember, aki ugyanazzal a nagylelkű naivitással tekint a világra, mint a klasszikus darabok tragikus hősei s ez ebben a tragikus nagyságot nélkülöző világban kiszolgáltatottá teszi.”

Színház, 1999/5. p.20-21.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Spila. Osztrovszkij: Erdő

„Szervét Tibor Szomorovban rövid pórázra fog egy rettentő spílert; ezen a lefojtott tragikus színészen mindvégig azt érezni, hogy jaj lenne, ha kieresztené. Itt ezeknek? Ezen a kis színpadon? Szomorovja rezignáltan búsong, amiért mindenütt a tenorok vannak divatban – és szerény különbségtevésként épp csak megrezegteti mélybaritonját. Tapasztalatoktól terhes vándorévek vannak mögötte, keserű kiábrándulások, talán már elege van az egészből, otthagyná a pályát, legalább amíg az ezer rubel kitart. De nem tud ellenállni a nagyjelenet kihívásának, lemond a pénzről s ez a közönség előtti „szcéna”, paradox módon nemcsak színházilag, hanem emberileg is az igazság pillanatává válik.”

Élet és Irodalom, 1999.04.16. p.17.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Győrffy Miklós: Gogol és Csehov között. Osztrovszkij: Erdő

„Szervét Tibor szárnyaló lelkű, érző keblű, sodró svádájú, önimádó ripacsnak karikírozza Szomorovot.”

Magyar Nemzet, 1999.04.06. p.11.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Eszéki Erzsébet: Az Erdő a Radnóti Színházban

„A két ágrólszakadt komédiás szerepében telitalálat Szervét Tibor és Cserhalmi György. Lubickolnak is mindketten a lehetőségekben.
A finom arányérzékű komédiázás mellett többre is lehetőségünk nyílik, hála annak, hogy a Szervét Tibor által szintén remekül megformált, éhenkórász unokaöcs végül felülemelkedik a mindent eluraló önzésen és fösvénységen, s a szegény ifjú párnak adja frissen szerzett pénzét. Így nemcsak az egymást követő rendezői és előadói lelemények, sziporkázó ötletek ragadnak magukkal, hanem katarzisban is lehet részünk.”

Világgazdaság, 1999.04.01. p.VI.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tarján Tamás: Játsszuk az eszünket. Osztrovszkij: Erdő

„Szomorov és Vigov az a két szerzet, akiknek jutalomjátéka az Erdő. Szervét Tibor Szomorovja a vígságig keserű. Ez a színész-csodabogár, a világot jelentő deszkákra tévedt senkiházi, laposságában is lapidáris; egyhúrú lelkében nagyzenekari vágyak és illúziók tombolnak, ezért eszköztárába szinte bármi beleférhet, ő aztán lehet szeszélyes, eklektikus, ellentétekből gyúrt. Szervét egy ideig csak gyűjtögeti, halmozza, tálalja Szomorov vonásait, majd amikor végre meglódul a cselekmény, hirtelen mindent belegyömöszöl a kacagtató jelmezű pojáca öltözékének és lelkének zsákjába, és hipp-hopp, a publikum előtt terem a hiánytalanul kész plasztikával. Itt a vándormadár, aki egy pillanatra megállván, megállította a pénz mérte ócska időt; itt a madárijesztő, aki – maga se hitte volna – elijesztette a boldogtalanságot.”

Criticai Lapok, 1999/4. p.16-17.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Székely Anna: Szabad madárkák az Erdőben. Osztrovszkij: Erdő

„A komikus szál erősebb, hősei is inkább mulatságosak, mint szánandóak. És a színészek lubickolnak is a lehetőségben: már a próbán mindenki él, viharzik, saját figurájával hozza a poénokat. Szervét Tibor sámsonhajú, elementáris Színészkirály.”

Népszava, 1999.03.05. p.9.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Barabás Judit: Elidegenített királylány. Euripidész: Iphigeneia Auliszban

„A középszerűség és formátum nélküliség minőségének beemelésével értelmezi a figurákat az előadás. Szervét Tibor Menelaosza szándékoltan szürke és színtelen.”

Criticai Lapok, 1998/12. p.9.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Megváltó áldozat? Euripidész: Iphigeneia Auliszban

„Agamemnon és Menelaosz színvonaltalanul taktikázva közérdekké hamisítják magánérdeküket. Szervét Tibor mint Menelaosz is csak eljátssza, hogy vannak becsületes pillanatai.”

Élet és irodalom, 1998.11.06. p.17.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Boóc Ádám: Agónia

„Ami emlékezetessé teszi az életre keltett Dr. Ivan Križovec ügyvédet, az a tiszta és dallamos magyar beszéd, amivel Szervét Tibor rendelkezik, és amely már-már hangszerként gazdagítja színészi eszköztárát.”

Jurátus, 1999.03.09. 13.évf. 5.sz.
http://www.hok.ajk.elte.hu/juratus/13_05/kritika.htm

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Lajos Sándor: Krleža : Agónia

„Nagy átváltozóművész: az Agóna kedvéért új frizura, új bajusz, szemüveg. Ezek a külsőségek nagyon jó kiindulópontnak bizonyulnak számára, hogy megrajzolja a snájdig korlátoltság tipikus figuráját. Pontos munkával építi fel a leplezett butaságot, csak némely monológgal birkózik hiába. Szemmel láthatóan küzd: üresnek és tartalmasnak lenni egyszerre, szórakoztatóan unalmasnak.”

Kritika, 1998/6.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kovács Dezső: Szolid agónia. Krleža : Agónia

„Szervét Tibor ügyvéde pont az ellenkezője Lenbach bizonytalanságának: feszes, szabatos gesztusok, kicsit pattogó, vagy szikár beszéd jellemzik. Nem harapja el a szóvégeket, precízen artikulál. A kézmozdulatai is hallatlanul feszesek és kiszámítottak. Szervét Križovec doktora hihetetlenül fegyelmezett, már-már életidegenül kimért. Tekintete, szemüvege úgy villog, akár egy vizsgálóbíróé. Hűvösen szenvtelen.”

Criticai Lapok, 1998/5. p.9.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Forgách András: Három szín. Krleža : Agónia

„Szervét briliánsan hazudott, és minden szavának volt intellektuális fedezete (még azoknak is, amelyeknek nem volt, mert ezt hangsúlyaival hozni tudja). Olyan típusú alakítás az övé, amely inkább utólag hat, és visszagondolva rá telítődik jelentéssel.”

Színház, 1998/5. p.13-16.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: A formahiba előnyei. Krleža : Agónia

„Rendkívül pontos az etikettszerű hűvösséggel viselkedő Križovec doktor szerepében. Az ügyvédi mentalitást észrevétlenül, csináltságtól mentesen csúsztatja át a magánkapcsolatba; ez nem más, mint végtelen retorikába csavart, önkéntelenségében nagyon mélyről, a jellem fenekéről jövő passzivitás vagy inkább menekülés a Laurával való kapcsolattól.”

Élet és Irodalom, 1998.03.13. p.20.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Gantner Ilona: Az unalom anatómiája. Krleža : Agónia

„Szervét Tibor – Nemes dr. Ivan Križovec ügyvéd és politikus szerepében – a sima modorú, tökéletes úriember mintaképe. Meg kell őrülni a gondosan összehajtogatott kesztyűjétől, szürkében tartott, simára vasalt öltönyétől. (A néző már azért imádkozna, hogy csússzon félre a nyakkendője, hátha akkor lenne figurájában valami emberi is.)”

Kurir, 1998.03.03. p.15.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Magyar Judit Katalin: Cserepekre hullt tükörképek. Krleža : Agónia

„Szervét némi ironikus távolságtartása ellenére is hihetetlen pontossággal mutatja be a párbeszédre képtelen férfi szavai mögötti ürességet. A megnyugtatóan kedveskedőt, aki elmenekül, ha társa bajban van.”

Népszava, 1998.03.02. p.11.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Stelzer Gábor: Mindig csak a játék

”Szeptemberben, mint a Radnóti Színház társulatának újdonsült tagját mutathattuk be Szervét Tibort. Emlékezetes alakítással, a Ványa bácsiban Asztrov doktor megformálásával vette kezdetét – még vendégként – „radnótis” korszaka, amely a bomba sikerré sikeredett Anconai szerelmesekkel folytatódott. Ma már estéinek többségét a Radnóti színpadán tölti, mint „moziszínész” a Régi idők mozijában. Vagy címszereplő királyként a VIII. Henrikben. E hónap végén újabbal bővül a repertoár, Krleža Agoniájának Križovec ügyvédjeként is bemutatkozik. Mint elmondta, itteni szerepei közül Asztrov áll legközelebb hozzá, mert ez az erős kontúrokkal megrajzolt, végletes, alkoholista, cinikus lény olykor közeli barátaink között is megtalálható. "Az ő elhagyatott, kétségbeesett állapotát nagyon átélhetőnek gondolom" – vallja Szervét Tibor, aki szűkre szabott szabadidejében is legszívesebben játszik. A gyermekével.”

Radnóti Szín-Lapja, 1998/2.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szántó Judit: Királyi buborékok. Calderón: VIII. Henrik

„Szervét Tibor bensőségesebb, introvertáltabb, önemésztően lírai színészi alkatától (…) idegen szerep a vérbő, mániákus, extrovertált zsarnoké. A feszültség most csak egyes mozzanatokban van jelen: a pihenő tigrisre emlékeztető lusta, fenyegető hallgatásokban, a vérszomjas unottságban, a magát szadista leszámolásként kiélő kétségbeesett szerelmi csalódásban.”

Színház, 1998/3. p.41-44.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Urbán Balázs: Egy másik világ. Calderón: VIII. Henrik

„Szervét ugyan egy pózból indítja a király alakját, de ezt a pózt fokozatosan tartalommal telíti s ezáltal megsemmisíti: szenvelgő királyból szenvedő emberré válik. A változásokat nagyon finoman, szinte csak mimikájával és hangszínének változtatásával jelzi, s éppen ezáltal válik érzékletessé az első képek szeszélyes, unatkozó férfiúja s az utolsó jelenetek szenvedélyes szerelmében megcsalatott, összeroppant, lelkifurdalással küzdő, megtört, gyenge királya közti különbség.”

Criticai Lapok, 1998/2. p.17-18.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Garai Tamás: Fejvesztés terhe mellett. Calderón: VIII. Henrik

„Egyszerre gyűlöletes és szánalmat keltő, három birodalom hatalmas királya és esendő kispolgár. Uralkodó és vágyainak rabszolgája. Mindezek kiválóan érvényesülnek Szervét Tibor kimagasló, átélt alakításában.”

Kurir, 1997.12.23. p.10.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Csáki Judit: Régi idők mozija

„A mozisztárokat játszó színészek a szereposztás legerősebb pontjai. Kováts Adél és Szervét Tibor illúziókeltően imitál.”

Kritika, 1998/1. p.43-44.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tarján Tamás: A cső = Régi idők mozija

„Kováts Adél és Szervét Tibor mesteri és gáttalan humorral elrajzolt duettjei azt a lebilincselő idiotizmust jelenítik meg, amely (…) általában minden művészi megnyilvánulás mélyén fölfedezhető. Kováts és Szervét gag-tüzijátéka „fölgyújtja” a színpadi mozit, egyszer-egyszer bevilágítja a sajnálatosan fakó, fénytelen előadást.”

Criticai Lapok, 1997/12.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szilágyi Ágnes: Kihúzták, megírták, eljátszották. IV. Drámaíróverseny

”A második színműnek, Horváth Péter írásának, a Csúcsmodellnek sem volt kisebb sikere. Ezt Szervét Tibor rendezte. Eredeti, groteszk alakokat képzelt színpadra, amelyeket a színészek kitűnően eljátszottak. A rendezők közül Szervét Tibor győzött.”

Mai Nap, 1997.09.29.p.12-13.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

V.A.: Minden jó, hajó a dráma. Horváth Péter: Csúcsmodell

„A legjobb rendezésért járó trófeát a Radnóti Színház színésze, Szervét Tibor kapta.”

Kurir, 1997.09.29.p.10.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szántó Judit: Volare volna kedvünk. Vajda Katalin: Anconai szerelmesek

„A plakátra a siker társszerzőjeként bízvást ki lehetne írni Szervét Tibort, mint Don Tomao Nicomaco módos anconai polgárt, aki megejtő természetességgel siklik át rezonőrből vígjátéki apába és koros szeladonba és vissza. Az ő játékát hatja át leginkább az előadás kulcsmotívuma, a nosztalgia és az irónia keveréke és még mennyi minden: fanyar bölcsesség és epikureánus élvetegség, spontán lendület és önreflexió, báj és komikum és mindez pontosan annyi súllyal, amennyit ez a műfaj elbír.”

Színház, 1997/8.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Nosztalgia. Vajda Katalin: Anconai szerelmesek

„Szervét Tibor úgy hozza az atlétatrikós proli-amorózót, hogy a Gassmann-Tognazzi-Sordi típus mozi-kvintesszenciája is megjelenik benne, ha színen van, egymaga betölti.”

Élet és Irodalom, 1997.07.04. p.17.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Berkes Erzsébet: Kamuflázs… Vajda Katalin: Anconai szerelmesek

„A kisvárosi macsót vedlett kandúrnak ábrázolta – joggal, hiszen ő a megtalált atya. Szervét jó arányérzékkel karikíroz, maradéktalanul teszi nevetségessé a vén szoknyapecért, mégis meg tudja őrizni sármját, megvert állapotjában is hihető róla, hogy méltán tetszett a nőknek, sőt maga sem csak rutinból hihette, hogy konkurálhatna az ifjabbakkal. Tomao „bukása” ekként az emlegetett „boldog békeidők” bukása, de az átmentett „kandurbáj” ad egy csipetnyi felmentést is.
Alakítása élvezetes, mégis azt gondolom, hogy kitűnő tehetségét nagyobb feladatokra adta az ég.”

Mozgó Világ, 1997/7. p.106-108.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Magyar Judit Katalin: Amore, „Olaszban”.
Vajda Katalin: Anconai szerelmesek


„A társulat élvezi a játékot, s örömmel elhiszem Szervét Tibor huncut mosolyának, hogy jól érzi magát ebben az új szerepkörben és színházban. Számomra az ő neccpólós, őszülőre festett halántékú, de még fiatalosan fickós apafigurája, jókedélyű életszeretete jelentette a legkellemesebb meglepetést.
Ha a társulat bírná a strapát, ezt a produkciót – amelyet egy közönséges este is bravózva ünnepelt a közönség – nyáron is játszani kellene.”

Criticai lapok, 1997.06-07. p.23-24.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kiszler F.: Olasz slágerparádé. Vajda Katalin: Anconai szerelmesek

„Szervét Tibor remekül játssza az amorózót, a talján bunkót.”

Mai Nap , 1997.05.14. p.10.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

-nyulasi-: Az élet helyén a semmi. Csehov: Ványa bácsi

„A torokszorító est meglepetésével szolgál (nekem) Szervét Tibor Asztrovja, a kisszerű élet ellen lázadni próbáló, de arra folyamatosan és egyre inkább képtelen ember típusa – Szervét alakításában egyszerre nagyszabású és sírnivaló figura.”

Dunaújvárosi Online, 2001.11.15.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Csáki Judit: Élni kell? Csehov: Ványa bácsi

„Asztrovja jelentéses újrafogalmazása ennek a csehovi archetípusnak: menekülő alak. Szervét színpadi alkatában készen van korunk értelmiségije, a fiatalon is hitevesztett, mókuskerékben készségesen pörgő, élete elvesztegetését, önnön gyávaságát okosan megideologizáló férfi. Kemény színész. Asztrovja nyugodtan nyafoghat, mégis kemény és – el fog veszni.”

Színház, 1997/1. p.2-4.
http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?id=407&cid=4189

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Mészáros Tamás: Jelenetek a falusi életből. Csehov: Ványa bácsi

„Valló Péter rendező „láthatóan mindinkább a hiteles színpadi viszonylatokban leli rendezői örömét. Színészvezetésének revelatív eredménye Szervét Tibor.”

Magyar Hírlap, 1996.12.24. p.13.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Lévai Balázs: Lehettem volna Csehov

„Nagyon jó ötletnek tűnt Szervét Tibor meghívása Asztrov doktor szerepére. Az ő habitusa, színészi játéka pontosan beleillik a társulat stílusába. Magát a karaktert jól fel is építi Szervét, látjuk benne az egykori energikus, tehetséges embert, aki lassan sorvad a kisszerű környezet szorításában, egyre többször választja a vodka vigaszát, s akit egy szerelem talán még megmenthetne.”

Magyar Narancs, 1996.11.21. p.33.
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/kereses/eredmenyek

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Barabás Judit: Jutalomjátékok. Csehov: Ványa bácsi

„Szervét hézag nélkül építi tovább Pesti színházi Ivanovját. Asztrov az ő közelítésében egy tovább/túlélő Ivanov, aki rég tudomásul vette külső és belső létének szűkös kereteit, lelkének kiszikkadtságát; saját magára ugyanolyan megszenvedett orvosi tárgyilagossággal tekint, mint az egész világra.”

Criticai Lapok, 1996.11.12.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Stuber Andrea: Vágyak tárgya. Csehov: Ványa bácsi

„Szervét arat a színen: olyan felszabadultsággal játszik, mint aki hirtelen megtalálta a helyét. A Radnóti Színház Ványa bácsija valószínűleg attól jó, hogy ebben a produkcióban mindenki minden helyzetben pontosan úgy viselkedik, mint egy ember. Hülyén. Mérsékelten okosan. Nagylelkűen. Nagyképűen. Esetten. Esetlenül. Másokat keresve és önmagát sem találva. Mondom, mint egy ember. Alighanem valami ilyesmi a színház.”

Népszava, 1996.10.30. p.9.
http://web.axelero.hu/sajt1/materials/HUN/Cikkek/1996/VANYABAC.htm

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szekrényesy Júlia: Vidám reménytelenség. Csehov: Ványa bácsi

„Mintha valamelyest megnövekedett volna Asztrov doktor szerepe ebben a rendezői felfogásban. Különlegesen élvezetesek azok a pillanatok, amikor éles párjelenetekben bontakoztatja ki ironikus tehetségét ez a furcsa orvos.”

Esti Hírlap, 1996.10.30. p.9.
http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?id=407&cid=4189

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Csáki Judit: Rőzse, tövis nélkül. Szirmai Albert: Mágnás Miska

„Szervét Tibor tehetséges „korunk értelmiségi hőse”.”

Színház, 1996/6. p.22-24.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Egy kicsikét neszpásabban. Szirmai Albert: Mágnás Miska

„Szervét Tibor egyszerűen fádra veszi a figurát, hogy ne legyen operettes, holott a rendezői elképzelés önkínzóbb és rapszodikusabb Baracs mérnököt kívánna, akiben több az intellektuális kalandorság.”

Élet és Irodalom, 1996.05.03. p.15.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Magyar Judit Katalin: Egyezségre jutottak. Szirmai Albert: Mágnás Miska

„Szervét Tibor mikroporttal megtámogatott kellemes orgánumú bonvivánjának és Pápai Erika primadonnájának kissé vérszegény duzzogása és szerelmi bújócskája viszont egy csapásra főszereplővé avatja a címszereplő Ibolya Mihály lovászlegényt (alias Mágnás Miska), és a belehabarodott Balog Marcsát.”

Criticai Lapok, 1996/5. p.10.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Barabás Tamás: Osztályharc. Szirmai Albert: Mágnás Miska

„Pápai Erika és Szervét Tibor ideális primadonna-bonviván páros.”

Pesti Műsor, 1996.04.25. p.10.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

M.G.P.: Kaposvár a Vígben, Feldék a Madáchban.
Szirmai Albert: Mágnás Miska


„Mohácsi Jánosnál, a kaposvári színház rendezőjénél kizárt dolog volna a véletlen rosszmodorúság. Ő szándékoltan illetlen. Durvafogalmazású. Felfogására jellemző, hogy a Víg társulata a színfalak mögött „A nő szívét ki ismeri…” bemondású szerelmi kettőst sora tekerve parodizálja: „A nő szervét ki ismeri…” Mohácsi pofozkodó, hajathúzó szerelmet mutat. Ehhez a komor szerelemhez rossz partner a Víg társulata. A színház megkísérelte bonvivánként a közönségre hatni Szervét Tibort.”

Népszabadság, 1996.04.09. p.15.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Gabnai Katalin: Csil törvénye. Kipling: A dzsungel könyve

„Ebben a Sír Kánban benne van a Micimackó nehezen nevelhető Tigrise.”

Criticai Lapok, 1996/3. p.12-13.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

-elbé-: Pesti Ivanov

„Szervét a jelenlegi Víg talán legjobb férfi színésze, de itt mégis inkább kilóg, mintsem tündököl. Mintha egy másik előadás Ivanovját játszaná: erős intenzitású, de kevés mozgással párosuló jelenlétével, visszafogott, "belülről őrlődő" szövegmondásával túl erős ellenpontja a populáris vígszínházi játékstílust masszívan hozó környezetének.”

Mancs, 1996.06.20.
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=180

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sándor L. István: Melyik az igazi ? Csehov: Ivanov

„Csak Szervét küszködik Ivanovval. Árnyalatokat, átmeneteket próbálgat, finomabb, többértelmű eszközöket keresgél. Így nem csak szerepe szerint marad kívülálló az előadásban.”

Színház, 1996/1. p.6-9.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Győrffy Miklós: Komédia vagy vígjáték? Csehov: Ivanov

„Horvainál Szervét Tibornak nemcsak Ivanov eredendő passzivitásával, befelé forduló önemésztésével kell színészileg megküzdenie, hanem azzal is, hogy nincs végig az előtérben. A rendezőnek viszont azzal kellett (volna?) megküzdenie, hogy Szervét más stílusban jeleníti meg Ivanov bukását, mint a többi színész a többi figura csődjét. Szervét Tibor jelentős és hiteles Ivanov. Sikerül neki, ami e szerep megoldásának kulcsa: jelenlétének intenzív belső feszültségével hatni. Nem „játssza” a meghasonlottságot, hanem árasztja magából. Zárkózott, hűvös Ivanovja egyszerre érezteti a férfi ifjúkori jelentékenységét, azt a vonzerejét, amely Szását még most megragadja és a kiégettséggel járó szenvedést, amelyet csak roppant önuralommal tud elviselni.
Mindenesetre a Pesti Színház terében Szervétnek ez az eszköztelen, befelé forduló játékmódja talán nem érvényesül annyira, mint ahogy stúdiószínházi térben hatna, de az is lehet, hogy csak magára marad vele és ezáltal – a vélhető rendezői szándékkal ellentétben – Ivanovja mégiscsak idegen elem a szereplők világában. Ivanov és Csehov melankóliájának titkát ezúttal mintha csak Szervét Tibor tudná, de végül ő is magával viszi a színfalakon túlra.”

Magyar Nemzet, 1995.11.15. p.13.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Molnár Gabriella: Ivanov, a vesztes

„Szervét már az első pillanatokban olyan józan és csodálkozó hangot üt meg, amelytől idegen a siránkozás. Ivanovja valóban álmélkodik azon, miért vált ilyen szűkké, értelmetlenné a világ és ezzel semmit érővé saját létezése.”

„Helyreigazítás: A címszereplő alakítására vonatkozó sorok maradtak ki. Kár, pedig dicsérték a színész kemény munkáját, amellyel szakított a hagyományos Ivanov-alakítások szenvelgő, önsajnáló felfogásával. Őszinte volt csodálkozása, mellyel megromlott, értéktelen életét szemlélte.”

Esti Hírlap, 1995.11.10. p.7., és 1995.11.13. p.6.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Berkes Erzsébet: „…lelkem tiszta! Rajtam ez ragyog!” Rostand: Cyrano

„Már Miskolcon is bizonyította, hogy jó színész. Cyranója egyenest kitűnő, jogos tehát, hogy a legszebb pesti színház az újjáépítése utáni első évadjában e parádés szerepre meghívja. Megfelelt a várakozásoknak: orgánuma szép, dikciója tiszta (mi több: képes a versbeszédre, ami partnerei többségéről nem mondható el), fizikai kondíciója kitűnő: nehézség nélkül végigvívja a Megdöflek-balladát, vállmagasságba ugrik Roxane lábaihoz és nem hagy ki a lélegzete, nem biccen a vers ritmusa.
A szívünkben lakozó Cyranót ünnepeltük, aminek akkor is örülünk, ha a színház csak távoli ráutaló magatartást tanúsít.”

Mozgó Világ, 1995/3. p.115-118.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Földes Anna: Nagy orrú Lázár a csókok lakomáján. Rostand: Cyrano

„A sorok és a rímek szépségét megőrizve, hibátlan intellektuális empátiával adja elő Ábrányi Emil magyarul is remekül csengő versezetét, jól érzékelteti és értelmezi a szellem emberének a rútság okozta kínját és a külsőségek kormányozta világ iránti, fölényes megvetését. De adósunk marad a játéknak azzal a frivol eleganciájával, aminek tartalmát a poézis, színét a romantikus stílus anakronizmusát is felvállaló iróniája adja. Lassanként aztán – Szervét Tibor meggyőző és élvezetes dikciójának, Szabó Gabi egyszerre naiv és tudálékos, sürgető hiúságának hála – bekövetkezik a színház sajátos paradoxona. Minél szélsőségesebben romantikusak – színpadiasak – a szereplők érzelmei, annál hitelesebbé válik a játék.
Szervét Tibor, aki az imént korát meghazudtoló nehézkességgel játszotta el a kéményen leereszkedő Fanfan szerepét, vizsgavívást produkált a lényeges csatározásokban, szívszorítóan jó, amikor saját teljesítményét, az alkotás örömét élvező költőként, saját szerepvállalásának áldozataként, kisemmizett Lázárrá válik a csókok lakomáján. És már az sem zavar, hogy a maszkmester, mintha csak le akarta volna játszani a színészt, vásári komédiába illő, hivalkodóan groteszk orrot kényszerített a hősre. Most már nem Cyrano orrára, hanem a lelkére figyelünk…
Ha másért nem, ennek a színházi paradoxonnak a bizonyításáért is érdemes volt a Cyranót két évvel a darab centenáriuma előtt felújítani. És érdemes lesz mindaddig műsoron tartani, amíg korunk felnőtt gyermekeiként élvezni tudjuk a regényes mesét.”

Magyar Hírlap, 1995.02.08. p.14.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Karcsai Kulcsár István: Szervét Tibor. Rostand: Cyrano

„A romantika színes sallangjai mögött a mának szóló gondolatokat és a hozzánk szóló embert hangsúlyozza Cyrano alakjában. Bravúrosan oldja meg a monológok közvetlen és gondolatiságukat hangsúlyozó tolmácsolását anélkül, hogy ívüket, ritmusukat megtörné. (Talán csak a híres „Megdöflek a versem végén…” esik szét felesleges verekedős részletekre.) Keserű, magányos egyéniség ez a Cyrano, különösségét, önkirekesztettségét hangsúlyozza Szervét Tibor. Alakítása mindenesetre erőteljesen gazdagítja a magyar Cyranók színes és értékes sorát.”

Taps, 1995/2.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Mi a csudát keresett azon a gályán? Rostand: Cyrano

„Szervét Cyranoja nem föltűnősködő krakéler, nem szellemi vasgyúró, nem tőrvívó akrobata, hanem szuverén személyiség, akit bosszantanak a tehetségtelenek, a megalkuvók és a konformisták s minden képessége megvan ahhoz, hogy rosszallását kézzelfoghatóvá tegye. Nem kirívó jelenség, inkább mogorva mint fölényes, inkább hétköznapi mint eredetieskedő, inkább egykedvű mint öntetszelgő. Nem tehet róla, hogy a világ lépten-nyomon elundorítja, és különbözésre készteti. Mint Moličre mizantrópját. Kicsit olyan is, mint ő. Tartózkodása a megszokottnál több melankóliát és rezignációt tartalmaz. Gyógyíthatatlan önérzete és büszkeségkomplexusa van, ami csak nagyon picit ered az orrából. Ezt érdemes eljátszani.
Szervét ebből a figurából indul ki, példa rá Cyranójának alapmagatartása és a kerti jelenet Roxane-nal, amikor egyetlenegyszer nem félemberként, távirányítással kelt szerelmi gerjedelmet egy bágyadt kékharisnyában, hanem inkognitóban bár, de önmivoltában, teljes személyiségével bódítja el. A jellem magyarázatát s egyben paradoxonjának föloldását épp az adná meg, hogy Cyrano ettől a megismételhetetlen pillanattól menekül végképp a szerepjátszásba.
Szervét Cyranójából azonban hiányzik a muszáj-pojácaság, a „föl, szamár!” mazochista kéje (nem véletlen, hogy ez a mondat, a látványos visszamenekülés a szerepbe, kimarad az előadásból), s így hiányzik a humor, a fölszabadító nevetés, amivel kioltjuk a melodrámát és kitüntetjük a saját halálát is szcenírozó balgatag bölcset. Hiányzik tehát a néző kontrollja, amelyet akár a gascogne-i legények is képviselhetnének.”

Élet és Irodalom, 1995.01.20. p.17.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Barabás Tamás: Giccs, de gyönyörű. Rostand: Cyrano

„Nagy találmánya az előadásnak Szervét Tibor, Bergeracnak nemcsak színe van sok, de érzelme is temérdek és Szervét számomra az érzelmek teljességét hozza. Férfias, amikor szerelmes, amikor szenved, amikor túlárad, amikor fegyelmezett, amikor könnyed, amikor fölényes, amikor jóságos, amikor kardjával és amikor műveltségével semmisíti meg ellenfeleit. És tisztességes, becsületes a végtelenségig, szinte már elviselhetetlenül, épp ezért oly példaadóan és lenyűgözően.”

Program Magazin, 1995.01.19-25. p.6.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Metz Katalin: Kalóriamentesen keserédes. Rostand: Cyrano

„Hiába a kétségtelenül tehetséges, egy Zorro fölényes biztonságával, fürgén bajvívó Szervét Tibor pszichofizikai fölkészültséget sejtető Cyrano-alakítása – környezetének feszes kompozíciót nélkülöző, össze nem hangolt játéka nyomokban sem teremt atmoszférát. Szervét (aki már tavalyi Hamlet-címszerepével is okkal hívta föl magára a szakma figyelmét) vagányságot ötvöz a gascogne-i párbajhős-poéta „orrkomplexum” okozta gátlásos szemérmességével.”

Új Magyarország, 1995.01.14. p.8.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .. . . . . . . .

Győrffy Miklós: Az ékesszólás Don Quijotéja. Rostand: Cyrano

”Szervét Tibor szerencsére nem bravúrra, ovációra spekulál. Nem is kimondottan cyranói alkat, különösen, ha a közelmúltbeli filmváltozat ormótlan Cyranójához, G. Depradieu-höz hasonlítjuk. Cingár, kócos filozófusáról nehezebb elhinni, hogy hetyke verekedő és mesterien bánik a kardpengével, mint azt, hogy pengeélesen vág az elméje és a szó virtuóz művésze. Szervét Cyranója a bemutatót megelőző nyilatkozatoktól eltérően nem annyira a hős nagy orráról, az önértékelési zavar kompenzálásáról szól, hanem inkább a szellemi és erkölcsi értékek keserű magányáról. Arról, hogy ha valaki igényes, ad a színvonalra és mércéül is szolgál, akkor magára marad. Az alexandrinusokban szavaló lovag donkihótizmusa manapság annyival is inkább feltűnő, hogy abban verhetetlen, aminek már alig van ázsiója: az ékesszólásban. Mihez kezd a néző ilyen anakronisztikus erények hősével?
Szervét finom, intellektuális eszközökkel egyszerűen megszeretteti Cyranót, és vele kicsit talán divatjamúlt erényeit is. Ironikus fölényű, kesernyés, szemérmes Cyranója több is, más is, mint Rostand hőse. És kevesebb is. Nincs egészen a helyén a szokványos előadásban. De akár úgy is vehetjük, hogy ez a dolga.”

Magyar Nemzet, 1995.01.13. p.11.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bánkúti Gábor: Cyrano

„Szervét Tibor még meg sem szólalhatott Cyranóként, máris arra kellett képernyőn felelnie, mit szólnak ehhez a szereposztáshoz a többiek.
Verebes István rendezését Várkonyi Zoltán is vállalná, illetve - elnézést, de ismertem őt - irigyelné. És hála Szervét Tibornak, végre-valahára volt újra katarzis egy darab végén.”

Kossuth Rádió - Reggeli krónika, 1995.01.07.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Cyrano orra és a tehetség „bélyege”

„Az 1992/93-as szezonban mutatták be a Miskolci Nemzeti Színházban Edmond Rostand Cyrano című drámáját. A címszereplő Szervét Tibor volt, a rendező Verebes István. Vasárnap este Budapesten a Vígszínházban premier lesz. Edmond Rostand Cyrano című drámájának főszereplője Szervét Tibor, a rendező Verebes István.

Hogy miért vállalkozott Verebes István, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgatója másodszor is a Cyrano megrendezésére, ennek két oka is van. Egyrészt a Vígszínház mindig is kedves volt számára. „Büszkén mondhatom, hogy e falak között eszméltem hároméves koromban, mert apám e társulatnak volt a tagja – nyilatkozta korábban Verebes István. – Ez a hely számomra azóta is templom, amelynek kapuján picit félve-vágyódva lépek be.” A másik okként pedig Szervét Tiborhoz fűződő barátságát nevezte meg. A két művész tulajdonképpen a miskolci Cyrano próbái során ismerte meg egymást. Majd a Szerető című Bródy-darabban is találkoztak. A közös munka során szerzett benyomások alapján állítja Verebes Szervétről a következőket: „Úgy gondolom, ő az egyik olyan kvalitású, szakmai képzettségű, mi több személyiségű fiatalember, akinek megvan a reménye – hacsak nem történik valami baj, mert láttunk már komoly tehetségeket 'elmúlni' -, hogy nagy színész váljék belőle. S ha ebben én adjutáns lehetek, akkor ezt szívesen vállalom.”

S hogy miről ismerszik fel a tehetség? Erre Verebes sem tud határozott választ adni. „Talán arról a rejtett „bélyegről”, amiről a mi generációnk annak idején felismerte a nagy színészt Kálmán Györgyben vagy Kállai Ferencben. Manapság rengeteg kiváló komédiás van, de alig látok köztük olyanokat, akik naggyá lehetnek. Szervétnek erre megvan az esélye.

A képen: Szervét Tibor miskolci Cyranóként Thuróczi Évával. A Jászai-díjas művész nem szakadt el városunktól, legközelebb a szezon végén bemutatandó My Fair Lady című musicalben Higgins kapitány szerepét játssza.”

Észak-Magyarország, 1995.01.07.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Ferch Magda: „Magamat kigúnyolom, ha kell…”
Verebes István és a Cyrano


Verebes István: „… Szervét korosztályának számomra egyetlen olyan színésze, akiből nagy színész lehet. Nemcsak jó színész, ilyen sok van, hanem nagy színész.”

Magyar Nemzet, 1995.01.07. p.19

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Kiss Péter: Cyran-orra várva

"Verebes István:
- A másik ok pedig Szervét Tiborhoz kötődő hűséges barátságom, ami éppen a korábbi miskolci Cyrano-munkafolyamat során született köztünk, s vált nagyon fontossá számomra. Ő az egyik olyan kvalitású, szakmai képzettségű, mi több, személyiségű fiatalember, akinek megvan a reménye – hacsak nem történik valami baj, mert láttunk már komoly tehetségeket „elmúlni” -, hogy nagy színész váljék belőle. S ha ebben én adjutáns lehetek, akkor ezt szívesen vállalom.”

Program Magazin, 1995.01.05-11. p.4-5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Bálint K. László: Harmadik csengetés

”A jövő dönti el, hogy Szervét Tibor, aki Miskolcon Verebes István rendezésében már elsöprő sikert aratott [Cyrano], szóval Szervét Tibor igazolja-e a Vígszínház hozzá fűzött reményeit, akik elsősorban ebbéli alakításába szerettek bele, hiszen szerződtették a patinás budapesti társulathoz.

Verebes István:
- A másik 50% pedig Szervét Tibor személye, aki éppen az első Cyrano bemutató kapcsán igen-igen komoly és fontos barátom lett. És ha én untermannja tudok lenni egy megvalósulásnak, ha én abban adjutáns lehetek, akkor én szívesen teszem, mert megérdemli.”

TV1- Nap-kelte, 1995.01.03.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Gaál Andrea: Menni vagy maradni?

”Lenni vagy nem lenni? Maradni vagy elmenni? – ez a kérdés. Mialatt Szervét Tibor, Miskolc Hamletje az előbbit mondja, mint családapa már a következőt fontolgatja. Jó itt, a közönség szereti s igazán nem lehet elégedetlen a szerepeivel sem. Ám egy ajánlat a Vígszínháztól mégiscsak vonzó és kecsegtető. Szakmai szempontból mindenképpen nagy előrelépés lehet. Meri-e azonban vállalni az újabb s talán nehezebb kihívásokat? Itt már mindenki ismeri, s tudja jól, ha a darab nem is arat sikert, Szervét mégis megállta a helyét, és ezért érdemes volt színházba menni. Budapest azonban más. Az ottani színészek között nem biztos, hogy ő lesz az állandó kiugró. Ha azonban az ember meg sem próbálja, nem is sikerülhet. Miskolctól sokat kapott, de az embert mégis hajtja mindig az új, hiszen soha nincs megállás. Ám az ész mellett ott a szív is. A miskolciak szívükbe zárták már őt, s nagyon nehezen válnának meg tőle. A döntés azonban nem rajtunk áll. Mi csak szurkolhatunk azért, hogy itt maradjon. Ha mégis elmegy, akkor pedig büszkék lehetünk arra, hogy valaha is köztünk volt és nekünk játszott.”

Színházi Esték 9., 1994/5. p.12.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Mikita Gábor: Az eltűnt kabaré megtalált méltósága

„A szerzőgárda rangjához illő módon hozza vissza Szervét Tibor rendezése a műfaj - és a kor - eleganciáját és könnyed méltóságát, azaz azt az emberi tartást, amely mögött szellem és szív van.”

Észak-Magyarország, 2000.07.07.
http://www.olh.hu/szinhaz/estek/40-41.html
http://www.olh.hu/szinhaz/estek/archivum/szinhazi_estek_kulonszam_2000/40-41.html

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Barabás Tamás: Színházi levél. Egy kabaré, avagy…

”Szervét Tibort (ez miskolci búcsúmunkája, a jövő évadban már a Vígszínház tagja) dupla dicséret illeti: nemcsak remek szereplője a játéknak, de ötletgazdag, elegáns rendezője is.”

Pesti Műsor, 1994.06.23-29. p.7.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Horpácsi Sándor: Egy kabaré, avagy Mi a csudának menjek én az Apolló kabaréba?

„A jelenetekben felvillanthatók a színészi képességek. Szervét Tibor, a rendező demokratikusan mindegyikőjüknek adott ziccer-számot, lehetőséget. Ki a humorával (pl. Máhr Ági, Quintus, Szervét, Földi), ki a dekorativitásával (Seres, Orosz) egymást segítve, egymásnak örülve. Kikapcsolódtunk – összegezhetem -, s ezt is dicséretnek szánom.”

Új Hírnök, 1994.05.21. p.41.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szabados: Egy kabaré…

”A legnagyobb örömmel írom le, hogy igen kellemesen csalódtam, az Egy kabaré … avagy Mi a csudának menjek én az Apolló Kabaréba? című műsor úgy jó, ahogy van.
Élvezetes, mának szóló, nem nosztalgiázó, nem is „leporolós”, hanem élő kabaré született. És akkor ehhez jön egy abszolút profi rendező, a műfaj kiváló ismerője, aki úgy tud bánni a színészekkel, ahogy csak a legnagyobbak: Szervét Tibor. Akiről szerintem eddig senki sem tudta – gondolom, ő maga sem -, hogy mindez igaz rá. Tudniillik, hogy profi rendező és nagy kabaréismerő.”

Déli Hírlap, 1994.04.21. p.4.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Horpácsi Sándor: Tapsoljanak a mamának. Egy kabaré, avagy…

”Szervét Tibor a rendező és a szerkesztő-dramaturg: Faragó Zsuzsa kitaláltak hát valamit. A magyar kabaré klasszikusaiból kellemes két órányi műsort mixeltek a Csarnokban.
A hat színész: Máhr Ági, Orosz Anna, Seres Ildikó (A Hölgyek), Földi László, Quintus Konrád, Szervét Tibor (Az Urak) és Regős Zsolt a zongoránál nem csupán azt bizonyították be, hogy humoruk van, de valóban szeretetre méltóak voltak, megérdemlik a sikert.”

Népszava, 1994.04.20. p.12.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Nógrádi: Kalapom-pom-pom.
Egy kabaré, avagy Mi a csudának menjek én az Apolló kabaréba?


”Szervét Tibor, aki perceken belül a Vígszínház csapatába igazol át (és mellesleg apává lesz, vagy ma reggelre már az is?!), fergeteges színházi kabarét rittyentett így évad végén. Színházi kabarét írok, mert ez a produkció valódi színházi élmény, nemcsak lazán összefércelt vagy a konferanszié szövegére felfűzött dalok és jelenetek sora.”

Kurír, 1994.04.18. p.13.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szabados: Szervét Tibor Jászai-díjas

”A Miskolci Nemzeti Színház első számú sztárja Szervét Tibor. Sztár abban értelemben, hogy jobbnál jobb szerepeket kap, feladatait rendre kitűnően oldja meg, szereti a közönség, dicséri a kritika, kedvelik kollégái. Ezzel aztán ki is merül a sztársága, merthogy nem tud – nem akar? – csillogni, harapófogóval sem lehet belőle egyetlen szót sem kihúzni a magánéletéről, nem hajlandó másról beszélni, mint a munkájáról.”

Déli Hírlap, 1994.03.17. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Lukács: Művészeti díjak '94

”1992-ben szerződött a Miskolci Nemzeti Színházhoz Szervét Tibor. Nagyoperettet és drámát egyaránt játszott, a közönség és a szakma egy sajátos tehetség kibontakozásának lehetett tanúja. Tavaly a Cyrano címszerepében, a Godot Vladimirjeként, a Stuart Mária legfontosabb férfiszerepében tűnt ki. A csúcspont a nemrég bemutatott Hamlet volt. A jövő évadtól Budapestre, a Vígszínházhoz szerződött Szervét Tibor.

Hegyi Árpád Jutocsa:
- A miskolci színházban felnőtt egy színész: Szervét Tibor nálunk vált nagyformátumú művésszé. Azt hiszem, ma nincs még egy olyan harminc és negyven év közötti férfi színészünk, aki nálánál jobb Hamlet lenne. Amikor egy művész elér erre a pontra, úgy vélem, fel kell mennie Budapestre. Bennünk emiatt nincs semmi rossz érzés, nagyon büszkék vagyunk Szervétre. Ez is azt jelzi, hogy művészileg valami fontos történik ebben a műhelyben. Szervét Tibor egyébként nem szakad el tőlünk, a jövő évadban Higgins professzor lesz Miskolcon.”

Esti Hírlap, 1994.03.12. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Lorean: Hamlet

„Szervét Tibor 1994-ben Hamletet játszotta Miskolcon, elegánsan, lenyűgözően, magával ragadóan. Életem egyik legnagyobb színházi élménye volt.” Magyar Vándor Fórum – Ki ismeri?, 2004.02.07.

http://fórum.magyarvandor.hu

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Hochenburger Ágnes: Szellem, hol vagy? Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

„Voltaképpen egy, csak egy legény van talpon a vidéken: a címszerepet játszó Szervét Tibor, akinek – partnerek híján elsősorban a monológjaiban – sikerül megmutatnia Hamlet alakjában a rossz közérzetű, fanyar-irónikus, kívülálló értelmiségit, ezt a markáns és nagyon közülünk való figurát.”

Criticai Lapok, 1994/4. p.9-10.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Veszprémi Miklós: Két Hamlet

„De mindezt feledteti Hamlet megszemélyesítője, Szervét Tibor játéka. Ő mintha teljesen belülről élné meg apja halálának a drámáját. Más szóval nem a külső szemlélőnek jeleníti meg a testvérgyilkosságot, anyja hitszegését, hanem saját magának. Nem eljátssza, hanem átéli a tragédiát. Különleges visszafojtottsággal, indulatainak a szüntelen féken tartásával viaskodva, halk hangon, ahogyan csak a rendkívül magukkal ragadó érzések élnek az emberben. S éppen ez a visszafogottság sokszorozza meg az indulatok szinte ellenállhatatlan erejét. Az ember egyetlen pillanatra sem kételkedik benne, hogy mindaz, ami Hamlettel történik, ami a lelkében sajátos drámai logikával pillanatról pillanatra születik, az tökéletesen törvényszerű folyamat része. Más szóval: Szervét Tibor meggyőző. Mégpedig csöppet sem látványosan, nagyon is eszköztelenül. A hanghordozásában, a halkságában megvan mindaz, ami mind a tökéletes érthetőséghez, mind a magatartásával való föltétlen azonosuláshoz nélkülözhetetlen. Nincs szüksége úgynevezett színészi eszközökre: szinte minden gesztus nélkül a jelenléte elegendő Hamlet megjelenítéséhez. Mindez látványosan indokolja friss Jászai-díjának a megérdemeltségét.”

Új Magyarország, 1994.03.22. p.6.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Nyerges Mária: Lenni vagy nem lenni? Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

„Hamlet olyannyira hús-vér figura, hogy intellektusa, érzelmei, gyermeki ragaszkodása apja emlékéhez, ambivalens kötődése anyjához mai emberré teszi. Bár a történet shakespeare-i, a ruhák korhűek, a mondandó e századinak mutatkozik. Szervét Hamletje nélkülözi a klasszikus szerep kínálta pátoszt. Hétköznapi és védtelen fiatal férfi, mégis elámít ereje. Ereje és hite van, ahogyan megpróbálja – és sikerrel meg is teszi – kijátszani Claudius gonosz terveit. Ez a Hamlet szinte észrevétlenül mondja el a nagymonológot, mégis borzongató hatással Szervét Tibor szájából úgy hangzik a „lenni vagy nem lenni”, hogy észre sem vesszük, már túl is van rajta, csak éppen a mi torkunkat szorongatja valami furcsa, keserű felismerés. Tényleg! Minek van itt értelme? Lenni? Vagy nem lenni?... Ismét rangos előadást kapott ajándékul a hazai közönség.

A közelmúlt már hozott hasonló sikereket Miskolcon Szervét Tibornak. A közönség – még a szakma is – revelációként fogadta Cyranóját. Sikere volt Margitai Ági rendkívüli Stuart Máriája mellett, de a Godot Vladimirjaként is. Talán e sikersorozat hatására irigyelték meg igazán a pestiek Szervét tehetségét, alakját. A rendkívül érzékeny, titkait magában hordozó fiatal férfi komoly ajánlatokat kapott a Vígszínháztól.”

Pesti Műsor, 1994.03.03-09. p.10.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kocsis Attila: Hamlet, a steril

„Szervét Tibor az abszolút főszereplő, „a” szereplő. Jogosultságát nehéz lenne megkérdőjelezni. Tavalyi mértéktartóan ravasz Leicesterje után kétség sem lehetett afelől, hogy ez a Hamlet valóban túllát a pillanaton, valóban fel tudja mérni minden mozzanat későbbi jelentőségét. Az incesztus problémája idegennek tűnne Szervéttől (nem is kap hangsúlyt), ennek kikerülése, de tulajdonképpen – megjelenésétől utolsó mondatáig – minden tökéletesen átgondolt. Lecsupaszított, sallangoktól mentes játéka (ragyogó orgánumának köszönhetően) különösen a monológoknál élvezhető. Az ő rutinjával már semmilyen hátulütője nincs, hogy ilyen eszköztelenül vezeti fel ezeket.

Szervét összes főszerepében nyilvánvalóvá teszi (csaknem a kérkedésig erősíti) intellektuális voltát. Nagyon erős jelenléte megzavarja a viszonyokat…”

Déli Hírlap, 1994.02.24. p.1,4.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Filip Gabriella: Hamlet és a színész magánya

„Meglepő, hogy milyen egyszerűen, milyen természetesen törnek fel belőle, mint sajátjai a shakespeare-i sorok. A nagy monológokat minden hamis pátosztól és retorikától mentesen – a töprengő hőshöz illően – ülve mondja el. Pontosan úgy játszik, ahogy a szerző is megkövetelte, és amint Hamlet tanítja a darabbeli színészeket: „...menj saját ép érzésed vezérlete után. Illeszd a cselekményt a szóhoz, a szót a cselekményhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd (...)”

A miskolci Hamlet ilyen. Szervét Tibor azonosulni képes mindazzal amit mond, és amit cselekszik. Minden apró mozdulata, gesztusa pontosan követi, megerősíti a lelkében végbemenő változásokat. Erre hatalmas lehetőséget kínál ez a szerep, hiszen az egész előadás folyamatos „alakoskodás”. Ellenfelei előtt zavarodottságot színlel, ennek ellenére őrültsége nem pusztán álarc, melyben elmenekülhet a világ elől, hanem a tudatos terv része. Szervét előadásában az „őrült beszéd rendszere” is követhető s azáltal, hogy megéli szerepét, a „világos” monológok még világosabbak, mindannyiunk számára hihetők, érthetők és értelmezhetők lesznek. Ez a Hamlet nem egy évszázados szobor másolata, hanem élő ember. Olyan személyiség, aki itt és most, Dániában vagy Angliában, Shakespeare korában vagy esetleg két-háromszáz év múlva, bárhol és bármikor eljut azokig a kérdésekig, melyekkel mindannyian szembe találhatjuk magunkat.”

Észak-Magyarország, 1994.02.23. p.8.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Stuber Andrea: Jutocsa Tours Miskolcon. Shakespeare: Hamlet, dán királyfi

„Nagy Viktor mv. rendezői elképzelése híján, a sajnálatos mulasztás első számú áldozataként Szervét Tibor erőfeszít heroikusat a címszerepben.”

Népszava, 1994.02.22. p.11.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Mihalicza Tamás: Hamlet szó szerint

„Miskolcon VAN Hamlet. Méghozzá a címszerepet egy virtuóz kötéltáncos könnyedségével és a hosszútávfutó szívós magányosságával teljesítő színész, Szervét Tibor személyében.”

Mai Nap , 1994.02.21. p.11.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bíró István: Pénteken: Hamlet-premier. Beszélgetés Nagy Viktor rendezővel

„Nagy Viktor: - Egy Hamlet előadás sikere elsősorban a főszereplő személyétől, egyéniségétől függ. Szervét Tibor nagyszerű alkotótárs.”

Déli Hírlap, 1994.02.15. p.4.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szervét ajánlatai

Most már négy fővárosi színház is csábítja Szervét Tibort, a Miskolci Nemzeti Színház sztárját. Szervét jelenleg a borsodi megyeszékhelyen próbál; Telihay Péter rendezésében Brecht Kurázsi mama című darabjának bemutatójára készül a teátrum művészeivel, például a címszerepet alakító Margitai Ágival. De közben játszik a Pesti Színház Turgenyev Egy hónap falun című produkciójában. Szervétnek szerződést ajánlott a Nemzeti Színház, a Madách, a Víg és a Katona József Színház is. A Miskolcon igen nagy népszerűségnek örvendő aktor még senkinek sem mondott igent. Ha el is szerződne innen, csak azzal a kikötéssel tenné, hogy minden évadban legalább egy szerepet szeretne eljátszani a miskolci teátrumban is. Akárhogy lesz is, ebben az évadban azonban még nem mozdul. A helyi színházban ismét láthatja őt a közönség Becket felújított, Godot-ra várva című abszurdjában, a Kurázsi mamában, s ő lesz Shakespeare tragédiájában Hamlet, valamint Bereményi Géza Montholon című darabjában Napóleon.

Észak-Magyarország, 1993.10.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szervét a Vígben próbál

”A fővárosban próbál Szervét Tibor, a Miskolci Nemzeti Színház népszerű művésze.
Horvai István kérte fel Turgenyev Egy hónap falun című művében a férj szerepére. A darabot az ősszel az épület felújításai miatt cirkuszi sátorba költöző Vígszínházban mutatják be október 7-én. A miskolciaknak sem kell majd nélkülözniük az új évadban Szervétet, akit például Shakespeare Hamletjének címszerepében láthatnak a jövőre, február 18-ra tervezett premieren. Ő alakítja majd Napóleont is Bereményi Géza Montholon című történelmi bűnügyében, amelyet március 31-én mutatnak be a Csarnokként becézett szerelőcsarnokban. Ezt a darabot egyébként Bereményi is rendezi."

Észak-Magyarország, 1993.09.07. p.4.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Oláh Erzsi: Fővárosi művészek a miskolciakról. Szervétről szuperlatívuszokban

"Greguss Zoltánné:
- Barátoktól úgy hallottam, hogy évek óta nem tűnt fel ilyen tehetség magyar színpadon. Elegáns, remek színpadi kiállás, tiszta, ezerszínű beszéd… de hát minek folytassam? Egy szezonban végigcsinálni Cyranot és a Stuart férfi főszerepét – ez önmagáért beszél.

Bálint András:
- Szervét Tibor tanítványom volt a főiskolán. Azt hiszem most lett érett, bejutott színész. Kitűnő volt az alakítása a Cyranóban és a Stuart Máriában.

Berényi Gábor:
- Meggyőződésem, hogy olyan intellektuális és ugyanakkor férfias és erőteljes színészt, mint Szervét Tibor, nagyon keveset lehet látni az országban. Bármelyik fővárosi színházban vezető szerepeket játszhatna.”

Déli Hírlap, 1993.07.13. p.7.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Lieberman Klára: „De hát engem alig ismernek…”

„Úgy érzem, héttől nyolcig csak egy dolog történt: még százszorta biztosabb lettem benne, hogy felfedeztem egy fantasztikus színészt. Csütörtökön Leicestert, pénteken Vladimirt, szombaton Cyranot. Váteszi hajlamaim azt súgják, a címbéli mondat már csak percekig lehet igaz. Számomra az évad előadása volt együtt a fentebbi három. Az évad felismerése pedig SZERVÉT TIBOR.”

Pesti műsor, 1993.06.04.10. p.6.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Gabnai Katalin: Belteátrum. Szép Ernő: Háromlevelű lóhere

”Szervét Tibor mint szabadelvű és –lelkű festőművész barát jelenik meg. Alakítása szívfacsaró és szórakoztató egyszerre. Pillanatok alatt állítja elénk az est legizgalmasabb, de persze menthetetlen karakterét, a bohém és vívódó, mindazonáltal igaz barátot és művészt.”

Criticai Lapok, 1994/7-8. p.12.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Szántó Judit: Lehetne szépebb. Szép Ernő: Háromlevelű lóhere

”A többieknek rövid s önkényesen felvázolt szerepeikben meg szinte módjuk sincs kitűnni: egy-egy pillanatra lopják be présence-ukat olyan jeles emberábrázolók, mint (…) Szervét Tibor (…).”

Színház, 1993/7. p.24-26.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Színház az élet. Szép Ernő: Háromlevelű lóhere

”(...) Szervét Tibor könnyed és elegáns.”

Élet és Irodalom, 1993.05.21.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szervét Tibor

”A következő történet szereplője egy kisfiú, aki először járt a Miskolci Nemzeti Színházban. Otthon a szülei nagyon sokat emlegették Szervét Tibort, így a gyerek is kíváncsi lett: ki is lehet ez a színész. – Arról fogod megismerni, ha bejön a színpadra, csak rá tudsz figyelni – mondta a papa. Megkezdődött a Stuart Mária-előadás, megjelent a színen Erzsébet királynő és az udvari népe, közöttük Szervét Tibor is, egyetlen szót sem szólt még és a kisfiú a nézőtéren odasúgta a papának: a bundás…

Akik egyszer is látták már a színházban, biztos, hogy megjegyezték a nevét. Oda kell rá figyelni. Nem azért mintha előtérbe tolakodna, vagy túlharsogná a többieket. Egyszerűen csak azért, mert éli a szerepét. Persze az is igaz, hogy remek szerepeket kapott a Mesél a bécsi erdőben, de elvállalta és hitelesen alakította a „néma” pap alakját a Parasztbecsület című operában. Az idén pedig abszolút főszereppel, a Cyranoval kezdte az évadot. Aztán jött megint egy operett, majd a Stuart Máriában a már emlegetett Leicester-szerep és a játékszíni Godot. Most is próbál, a Szép Ernő-bemutatóra készül, de már azt is tudni lehet, hogy a következő szezonban ő lesz Hamlet. Panaszra nem lehet oka.

Nem is panaszkodik. De jó kedve sincs. Mondja, hogy minden rendben van, örül a szerepeinek, jól érzi magát a színházban, a városban, érzi a közönség szeretetét, mégsem elégedett magával. Ezeket az éveket is studiuma részének tekinti. Tanulni akar a kollégáktól, a rendezőktől, a közönségtől… talán többet kellene készülnie, de így sem marad elég ideje a magánéletére, esetleg jobban kellene az energiáit működtetni?!

”Minden rendben van, mégis valami furcsa zavart érzek. Át kellene gondolnom, mi az, amit megcsináltam és mi az, amit megúsztam. Lehet, hogy holnap kimegyek a Bükkbe, felmászom egy hegy tetejére és hagyom: használjanak engem a gondolataim.”

A beszélgetés végén még a lelkemre köti, hogy feltétlenül írjam meg, nagyon örül a nézők leveleinek, a névnapi üdvözleteknek és külön is köszöni Lővey Béla jókívánságait. Aztán fejére húzza fekete kötött sapkáját és kedvenc Trabantjával elpöfög a Bársony úti színészház felé.”

Észak-Magyarország, 1993.04.27. p.9.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Filip Gabriella: Gogo és Didi a kocsmában

„A két főszereplő Quintus Konrád és Szervét Tibor finom gesztusainak, összjátékának, kidolgozott pantomimjának köszönhetően az előadás minden pillanata hoz valami újat, valami meglepő gondolatot. Ki nem mondott szavakkal beszélnek a barátságról, az egymásra utaltságról, a magányról, a kiszolgáltatottságról, a reményről… És amikor már nagyon elkomorulnánk, azonnal „nyelvet öltenek” a világra. Igazi jó bohóchoz illőn mindketten viselik a nevető és a síró álarcot is.”

Észak-Magyarország, 1993.04.06. p.8.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tarján Tamás: Érettségizett számkivetettek

„Szervét Tibor és Quintus Konrád, a hajdani főiskolai évfolyamtársak a szelíd, bohócos, felebaráti testvériesülés jegyében mesterien alakítják a két szerencsétlen flótást. Parányit fölstilizálva, kisfiús kortalansággal élik meg a pontos cél nélküli, de rendíthetetlen várakozás világdrámáját.”

Népszabadság, 1993.04.05. p.25.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Bujdos Attila: Mindenkinek megvan a maga Godot-ja

„Vladimirként Szervét Tibor sziporkázik. Az ember csak ül a székhez szögezve, és kellemes bizsergéssel adja át magát az élvezetnek, hogy e kivételes tehetségű színész játékát nézheti.”

Déli Hírlap, 1993.04.01. p.7.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Samuel Beckett: Godot-ra várva

„Szervét és Quintus valami olyasmit tud, amit már igen rég nem láttam miskolci színpadon. A két ágrólszakadt slemil megformálása egyszerre színészi bravúr és igazi katharzis. Végig győzik intellektussal, ötlettel, humorral, feszültséggel, s ettől lett ez a színházi este sistergő, forró, magas intenzitású.”

Déli Hírlap, 1993/4.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Koltai Tamás: A királynő is csak nő. Schiller: Stuart Mária

„Leicestert Szervét Tibor játssza az enigmatikus férfi karizmájával. Szerepe tétlenségre kárhoztatja, amit Szervét kivételesen erős jelenléttel ellensúlyoz. Vállára terített felöltőben, vékony láncával játszogatva maga a kiismerhetetlen szfinx. Arca rezdületlen, a királynők találkozásakor is csak szemével követi a fejleményeket. Játékának sugárzása van, de kérdés, hogy ez a visszafogott kritikai ábrázolás, paradox módon, nem leplezi-e túlságosan a figurát. Egy forró csók Máriának fotheringhayi győzelme után s kiszakadva az ölelő karok közül ideges, gyors menekülés – ez Leicester. Szervét nagyjelenete, amikor Leicester ráveszi Erzsébetet a Máriával való találkozásra: az öregedő szerelmes nő vakságát kihasználó fiatal hím udvarló törleszkedése célja elérésére színészi mestermunka.”

Színház, 1993/11. p.13-15.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: Értelmezni a szavakat. Schiller: Stuart Mária

„Szervét Tibor közel áll ahhoz, hogy mágikus egyéniség legyen, tőle több is kitelnék annál, hogysem dolgát megkönnyítendő, panyókára vett felöltő alá szorítsa a hozzáférhetetlen Leicestert. Az igazi teljesítmény az volna, ha kiszabadítaná gesztusait a védőburokból és a politikusi hidegvéren kívül megmutatná a szerelemtől áthevülő férfit is. Mert Leicesterhez nemcsak az tartozik hozzá, ahogy Erzsébetet kezeli (ezt remekül csinálja Szervét), hanem az is, ahogy elszenvedi kínos helyzetét és Mária iránti szerelmét. Érdemes lenne értelmezni ezt a lehetőséget. Az értelmezés a tehetség kiváltsága, s ebben az előadásban bőven van mindkettőből.”

Vasárnapi Hírek, 1993.03.26. p.14.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Stuber Andrea: Eminens. Schiller: Stuart Mária

„Egészen lenyűgöző Szervét Tibor, mint Leicester. Haja hátranyalva, vállán szőrmegalléros, drága kabát – nem szereti levenni -, kezében lánc, azzal játszadozik. Üldögél, néz, vigyáz minden rezdülésére. Szigorú önkontroll alatt áll; szerepjátszása csupa kockázat és feszültség. (Végtére is Leicester nem tudhatja magáról, hogy olyan jó színész, mint Szervét.) Amíg erős, addig varázsa félelmetes; szinte sátáni vonzerő. Amikor összeomlik – rácsárnyékok közt, tapintatos homályban, - szívszorító a gyengesége. A miskolci Stuart Mária (…) a szezon (engem) legfelvillanyozóbb produkciója.”

Népszava, 1993.02.17. p.6.
http://web.axelero.hu/sajt1/materials/HUN/Cikkek/1993/StuartMaria.htm

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Stuber Andrea: Szervét Tibor

”Szervét Tibor doktor úrként ment be a Színművészeti Főiskolára. Elég szokatlan módon, végzett jogászként adta színészetre a fejét. Négy évet töltött el a Kerényi-osztályban, ahol főként a lányokat – Nagy-Kálózy Esztert, Kerekes Évát – jegyezték jól. Pedig akadtak ott ígéretes fiúk is. Például először Szervét kiváló adottságaira kellett felfigyelni: jó külsejére, kellemes orgánumára és az eszére. A jóképűség a legkevésbé vészes – idővel elmúlik. Ami az észt illeti, egyik növendéktársa kapcsán azt találtam mondani Szervétnek: tragédia, ha egy színész okosabb, mint amennyire tehetséges. Rögtön magára vette. De ma már nem hiheti egyikünk se, hogy ez rá vonatkozhat.

A főiskolától azt várta, hogy családias lesz: bölcs tudósok beszélgetve fogják oktatni, sétálgatnak majd diskurálva, mint a görög filozófusok. Efféle meghittségnek nyomát se lelte. Egyik tanára velősen meg is fogalmazta: ez nem óvoda, itt ne várja senki, hogy szeressék. Ruszt József, akivel harmadévesen kerültek össze, ennek az ellenkezőjét képviselte, s többek között ez tette őt olyan vonzóvá az osztály számára. Nem csoda, ha a sok szeretetéhes gyerek rajongó híve lett a mesternek.

Szervét Tibor több osztálytársával együtt Szegedre szerződött Ruszttal. Majd viharos körülmények között otthagyták a várost, s Független Színpadként Pestre szakadtak. Jöttek hosszú tömött sorban a bemutatók, s a fiatal színész nem érezte úgy, hogy érdemi színészi munkát végezne, s szakmailag bármi is történne vele. Évad közben mondott fel, nem békésen, viszont közös megegyezéssel váltak el. Már nem értették meg egymást. S a nyájtól elbitangolt fiúnak úgy elment a kedve az egésztől, hogy egy ideig színész se akart lenni. Öt hónapig kifutófiúskodott, kereskedett, házalt. Galgóczy Judit hívta vissza a pályára; Miskolcon kínált szerződést. Szervét úgy mondaná – „felvágva” a maga harmincöt évére -, öreg kezdőnek ment Miskolcra, valójában azonban percek alatt vezető fiatal színész lett ott belőle. Jágó szerepében és cinkcsizmában mutatkozott be; a főpróba-héten eltörött a lába. Az Othellóban nyújtott alakítása, aztán a Csárdáskirálynő Bóni grófja, majd a Mesél a bécsi erdőben Alfréd szerepe meghozta számára a szakmai elismerést és a közönségsikert.

Időközben változott a helyzet a színházban: Galgóczy Juditék mandátuma lejárt, s a miskolci vezetők Szegedre költöztek át. Szervét – némi vívódás után – nem tartott velük. Érthető is, ha szeretne végre huzamosabb ideig egy színházhoz tartozni. S ha már Miskolc megkedvelte őt, miért hagyná ott a várost és a szeretetét? Szegedhez egyébként sem fűzik kellemes emlékek, bár Árkossiékkal szívesen dolgozna akár ott is. De az új miskolci igazgató, Hegyi Árpád Jutocsa amolyan Keresztapa-féle ajánlatot tett, amit nem lehetett visszautasítani: a Cyrano címszerepét Verebes István rendezésében. „Nekem az egy jól sikerült munka volt Verebessel” – mondta, amikor nemrégiben összefutottunk Pesten, a Nemzeti Színház Don Carlos előadásán. Feljött Schiller-nézőbe, merthogy ő is éppen Schiller-bemutatóra készült. Néztük együtt a Nemzeti Don Carlosát s vágyakozva-bizakodva gondoltunk a miskolciak leendő Stuart Máriájára.”

Népszava, 1993.02.15. p.6.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Bános Tibor: Cyrano – gazdag keretben. Miskolci vendégjárás Pesten

„Cyrano szerepe még az érett férfi színészek számára is hatalmas erőpróbát jelent. Ezúttal egy fiatal színész, Szervét Tibor már pályája legelején hozzájutott az igen nagy teherbírást igénylő feladathoz. Elmondhatjuk, hogy ezzel az alakításával – és a Stuart Mária Robert Dudley-jeként, ahogyan előző este láttuk őt – az utóbbi idők egyik legígéretesebb színészpályája indult Miskolcról.”

Népszava, 1993.02.15. p.6.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kállai Katalin: Ellen-mizantróp. Rostand: Cyrano de Bergerac

„Cyrano alakját összemossuk egy névtelen, de szintén legendás westernhős képzeletünkben általában nagy részletességgel kirajzolódó figurájával. Szervét Tibor meg is felel a feladatnak, olyannyira, hogy a szálkásság alatt őrzött erkölcsi érzéket, vagyis a jellemet hangsúlyozza és nem a külsőségeket. Így aztán nem is olyan furcsa, hogy a hallgatag ajakkal pisztolyt sütögető magányos vadnyugati farkas prototípusa helyett itt egy pergő nyelvű kardforgatóval állunk szemben.”

Criticai Lapok, 1993/1.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tarján Tamás: Emberarc. Rostand: Cyrano de Bergerac

„A nagyorrú párbajhős poéta úgy mutatja be a híres-nevezetes gascoigne-i legényeket, mintha a társas magány egyik mai címemberének, Cseh Tamásnak a dalát dúdolná. A fanyar mosolyú Szervét egyszerűséget, hétköznapiságot vállaló átlagember, akiből a fizikai és a lelki erőpróba csinál társainál nemesebbet. Hajlékony, eszes, jó ritmusérzékű színész. A premier után „a legnagyobb magyar Cyrano”, a díszvendég Szabó Sándor kézfogása őszinte gratuláció volt.”

Népszabadság, 1992.11.26. p.11.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Filip Gabriella: Vadnyugati Cyrano Miskolcon

„Szervét Tibornak köszönhetően Cyrano „átlépett” a századokon. Lényegtelenné vált a hely és az idő. Történhet bárhol, bármikor hasonló eset: a becsülettel megélt élet befejezéseként csendesen és értelmetlenül belepusztulunk abba, hogy éltünk.”

Észak-Magyarország, 1992.11.23. p.8.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sz.G.: Verebes Miskolcon rendezi a Cyranót

„Verebes István: - Szervét Tibor lesz Cyrano. Láttam színpadon, videón, alkalmasnak találom a szerepre és úgy tapasztalom, hogy lényeges kérdésekben azonos a véleményünk. Világról, erkölcsről, etikáról. Ilyen feltételek mellett könnyű együtt dolgozni.”

Déli Hírlap, 1992.09.19. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Stuber Andrea: Ez is, az is operett. Horváth Ödön: Mesél a bécsi erdő

„Miskolcon Szervét Tibor személyében fiatal, tehetséges színész formálja meg Alfrédot, aki képes kellően ambivalens hatást kelteni: vonzóan sármos és taszítóan felelőtlen. Alakításának legszebb pillanataival az utolsó jelenetben rukkol elő, amikor őszinte csodálkozással megállapítja, hogy fáj neki a fia halála. A megdöbbenés megrendüléssé válik benne. Van rá esély, hogy a darabon túl felnöveszti őt ez a tragikus haláleset.”

Színház, 1992/6. p.35-36.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Mészáros Tamás: A mi bécsi erdőnk. Horváth Ödön: Mesél a bécsi erdő

„Szervét Tibor revelatívan oldja meg Alfréd csábítósémára késztető szerepét. Nem azt a jóképű linkócit hozza, aki olcsó bájgúnárságát kamatoztatja idősebb hölgyeknél, mígnem egyszer fatális meggondolatlanságot követ el: azt hiszi, hogy érzelmei vannak. Nem, Szervét egy „nem ér a nevem” alkatú, permanens felelőtlent teremt, aki létezésének egyetlen pillanatában sincs tisztában önmagával, ezért aztán vállalni sem képes semmit abból, amibe ez a számára is körvonalazatlan egyén keveredik. Ez az Alfréd nem azért veszélyes, mert erkölcstelen, hanem azért, mert nem tudja mi az, hogy erkölcs. Nem azért semmi ember mert embertelen, hanem azért, mert nincs fogalma az emberségről. Szervét Alfrédje maga az üres meghatározatlanság. A forma, amelynek nincs lenyomata. Mintha a színész mozgáskaraktere, egész habitusa állandó defenzívában lenne. Előre lép egyet, s mintha kettőt hátrálna, mond valamit, s mintha nem is mondta volna. Ez a nagyon időszerű antikarakter a legrémisztőbb az egész előadásban. Mert ettől minden kitelik. Ez öntudatlanul vihet végbe mindent, amibe belesodorják, amire ráveszik, vagy amiről egyszer csak azt hiszi, hogy meg kell tennie.”

Magyar Hírlap melléklet, 1992.04.11. p.V.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Kiss József: Csárdáskirálynő

„Stázi kontesz talán halványabb partnerénél, Bóni grófnál: Szervét Tiborról ugyanis - aki nemrégiben lesántult Jágóként nyerte el a miskolci közönség kegyeit - kiderült, hogy (kissé egyénien, de) remekül táncol és bolondozik, ha kell.”

Déli Hírlap, 1992.02.01. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Bíró István: Jágó és Bóni gróf Szervét Tibor. Moličre - Úrhatnám polgár

„Talán ő volt a legszimpatikusabb Jágó, akit életemben láttam. A Jourdain urat megleckéztető-megkopasztó tanárok közül jellegzetesen egyéni filozófiatanár. A fején hordott felemás paróka talán felemás lelkületet is takar. Ő így látja, így láttatja, mi tapsolunk neki. Szervét Tibort az idei szezonban ismerte meg és máris megszerette a miskolci közönség.”

Déli Hírlap, 1992.02.05. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szabó Z. Levente: Jágó esete a homokzsákkal. Shakespeare: Othello

„Mégis a legnagyobb lehetőség Szervét Tibornak jut, aki Jágót formálja meg. Jágó irigy, féltékeny, hatalomvágyó, de egyben okos is. És kitűnő pszichológus, aki annyira befonja áldozatait, hogy Othello még akkor sem haragszik rá, amikor már kiderül az igazság. Szervét Tibor brillírozik.”

Népszava, 1991.10.28. p.6.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Kiss József: Othello

„S végül a csattanó: Szervét Tibor. Szervét tökéletes civil: bejön, nem csinál semmit és Jágó. Ennél többet egy színész aligha érhet el: ezzel a sajátos módszerrel bontja ki azt a nagyszerűen megírt, hihetetlenül bonyolult figurát, melyet a felszínen kapirgáló alakítások intrikusként szoktak elénk állítani. ”

Déli Hírlap, 1991.10.22. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Mészáros Tamás: Ádám, a független. Madách Imre: Az ember tragédiája

„A többiek – az egy Szervét Tibor kivételével, aki Fáraóként és Eszkimóként egy-egy élvezetes magánszámot ad elő – meglehetősen jellegtelenek. Illetve uniformizálódnak abban az általános (és persze amúgy dicséretes) hevületben, amellyel a produkciót szolgálják.”

Magyar Hírlap, 1990.06.02. p.4.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Stuber Andrea: A Körmagyar Szegeden

„(…) szellemes és frappáns Szervét Tibor (Fiatal elvtárs) (…) játéka.”

Film Színház Muzsika, 1989.12.31. p.28.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

A korszakváltás tragédiája. Shakespeare: Lear király

„A népes szereplőgárdából kiemelhető Szervét Tibor, aki jágói mélységgel játssza a fattyú Edmondot szinte mindannak a várható rossznak a megtestesítőjeként, amit az új éra hoz (vagy hozhat).”

Népszava, 1989.10.20. p.6.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Vacogtató éjszakák után. Shakespeare: Lear király

„A belső erők kisugárzó ereje a legmegkapóbb Szervét Tibor Edmund-alakításában. Ugrásra kész testtartásában, megfeszült izmaiban, összeránduló öklében alig tartóztatható a gonosz indulat: kígyószerűen hajlékony mozdulataiban ott az örökös alkalmazkodóképesség, a cselszövő hajlam; szemvillanásában a richárdi bűnös okosság, dinamizmusában a jágói cselekvéskényszer. Sokszínű Edmund-figurája az istenáldotta színi tehetség és az okos tudatosság kétségbevonhatatlan jegyeit mutatja.”

Délmagyarország, 1989.10.07. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Polner Zoltán: A kőszívű ember fiai

”A három Baradlay fiú figuráját Szervét Tibor, Kaszás Géza és Kőszegi Ákos keltette életre. Három, egymástól különböző jellem – három színvonalas színészi megoldás.”

Csongrád Megyei Hírlap, 1989.03.16. p.4.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

S.E.: És fölhangzik a Nemzeti dal…Jókai Mór: A kőszívű ember fiai

”Szervét Tibor pillanatnyilag a társulat leginkább diszponibilis tagja, szerepek sorozatában hívta föl magára a figyelmet azzal a finom, technikás, korrekt, nem tolakodó, de állandóan színvonalas teljesítménnyel, amit mindközönségesen színészi jelenlétnek szokás nevezni és a „titka” alighanem – az egyéniség.”

Délmagyarország, 1989.03.16. p.5.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Barta András: Az Arbat gyermekei

”Szása Pankratovot Szervét Tibor alakítja: erőteljes, érdekes alakot formál a lázadni egyáltalán nem akaró, mégis lázadó egyetemista alakjából, ő egyszerűen csak becsületes, egyenes, következetes és ezért súlyos száműzetést kell szenvednie.”

Magyar Nemzet, 1989.02.08. p.4.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Novák Mária: Az Arbat gyermekei Szegeden

”Mégis ki kell emelni (…) a másik főszerepben Szervét Tibor érzékeny és roppant hiteles Szása Pankratovját.”

Új Tükör, 1989.01.29. p.28.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sulyok Erzsébet: Mocsokvermek

”Előlegbe annyit: Szervét Tibor feltűnően erőteljes művészi jelenléte meghatározó abban a hatásmechanizmusban, amely kiváltja a föntebb leírni megkísérelt élményt.”

Délmagyarország, 1989.01.19. p.5.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Polner Zoltán: Ribakov: Az Arbat gyermekei

”Ruszt többszintes színpadán az emberi sorsoké a főszerep. Szervét Tibor természetes egyszerűséggel és rutinos színészi játékkal lepte meg a közönséget. Az Arbat „gyermekeinek” a sorsát ő példázza a legmélyebben.”

Csongrád Megyei Hírlap, 1989.01.09. p.4.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Csizner Ildikó: Európa koldusa. Háy Gyula - Mohács

”Eleganciával és intelligenciával emeli ki Perényi püspököt az egyházi elöljárók közül.”

Új Tükör, 1988.12.04. p.28.

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sulyok Erzsébet: Mohácsaink

”Kiemelendő Szervét Tibor pompásan a ruszti modorba simuló, fegyelmezett-hatásos Perényi püspöke is. Ruszt és együttese ezzel a szép és a kísértő történelmi szennyet fölmutató előadással alighanem megkezdte a beígért, progresszív színjátszás megvalósítását Szegeden.”

Délmagyarország, 1988.11.14. p.3.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Csizner Ildikó: Végzők, Szervét Tibor

”Egyik tanára mondta róla harmadéves Lear-vizsgáján: ezekért a pillantásokért érdemes színházat csinálni. A mondat bennem úgy módosult: vannak olyan pillanatai, amelyekért érdemes színházat nézni. Én már a biztos, a sokoldalúan tehetséges Szervét Tibort láttam színpadon. Hogy az indulás nem volt a legsimább, arról csak ő mesél. Meg Kerényi Imre, az osztályfőnök, első évet értékelő véleménye:
„Maga egyszerre remeg a színházért és a színháztól”. Az utóbbi remegés azóta elmúlt. Talán annak köszönhetően, hogy Kerényitől megtanult megszállottként dolgozni, talán azért, mert
Ruszt József felfedeztette vele a szakma fortélyait, talán azért, mert megismerte magát. Szervét gondolkodó, belülről építkező színész, akit alkata és kellemes orgánuma sokféle szerepkörre tesz alkalmassá. Sokat is játszott és többfélét. De iróniával teli Fordját A windsori víg nőkben, megnyerő Versinyinjét a Három nővérben, csillogó szemű, gumimozgású táncosát a Michael Bennett musicalben – de még féloldalasra sikerült Alceste-ét is a Mizantrópban – összeköti valami: egy áramkör, amellyel a figura és a nézőtér között hoz létre érintkezést.

Nem egy szerződési ajánlatot kapott. Ő mégis egyvalakire várt. Bejött. Ősztől Ruszt József hívására a szegedi színházban játszik. A léc magasan van, de ő maga tette oda. Először Shakespeare Lear királyának Edmundjaként kell átugrania.”

Új Tükör, 1988.07.10. p.29

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Cserje Zsuzsa: Végzős Dr. Szervét Tibor

No, még nem a színészet doktora, de nemsokára az is lehet. Először jogi diplomát szerzett, mert az érettségi után, a színművészeti mellett a jogi karra is jelentkezett. Szülői kívánság volt ez, legyen a fiúnak valami komoly foglalkozása. A színészi felvételi vizsgára egyébként sem ment el, mert elbátortalanodott. Így aztán – mert a jogra felvették, s ő kitartó ember – el is végezte. Csak utána indult neki annak a pályának, amely kezdettől vonzotta. Harmadszorra azután felvették; huszonhat évesen.

„Lassan oldódtak csak a gátlásaim. Ezt a belső kudarcsorozatot csak a harmadévi vizsgám, Edward Bond Learje törte meg” – meséli. A néző mindebből csak a végeredményt látja. Azt, hogy az utolsó év színi bemutatkozásai sorra jól sikerültek. A Chorus Line (Tánckar) jellegzetes figurája csakúgy, mint Alceste megformálása Moličre Mizantropjában. S legkivált Versinyin a Három nővérben, amelyet Ruszt József rendezett. Még nem a színészet doktora, de nemsokára az lehet. Példaképei mindenesetre azok: Peter O’Toole, Roy Scheider. Szerepálmai nincsenek. „Mondanivalókat közvetíteni - olyan színházi előadásokban részt venni, amelyek megváltoztatják a világot, az embereket” – vallja.

Ismerkedni akar a kultúrával, „hiszen már az európai kultúra is olyan súllyal nehezedik rám” – mondja. Olvasni minél többet: Marquezt, Dürrenmatot, Sartre-t, Molnár Ferencet, Shakespeare-t, mindent. Verseket, regényeket, drámákat. Úgy érzi, rengeteg dolga van az embernek amíg él, s ideje nincs hozzá elég. S akkor még nem szólt arról, ami egy fiatalembernek létszükséglet: sportolni, úszni, lovagolni.

Szervét Tibor - jogi doktor és diplomás színész. Úgy tűnik, energiái végtelenek. A világot szeretné bekebelezni mindenestül. S nemcsak színészként.

Pesti Műsor, 1988/6.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Csizner Ildikó: Három nővér

„Ezúttal Ruszt József rendezésében Kerényi Imre végzősei vágyakoznak a lehetőségek Moszkvájába. Szervét Tibor Versinyinben szépen dolgozza ki a szerelmes alezredest, a hódító külsejű férfit, aki egyben az oly áhított moszkvai levegőt is behozza a Prozorov-házba.”

Új Tükör, 1988.01.31. p.3.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Csizner Ildikó: A windsori víg nők

”Villog Szervét Tibor is a felszarvazni szándékolt Ford fregoli szerepében: amellett, hogy eljátssza a vehemens férjet, apró gesztusokkal a mindenről tudó cselszövőnek is életet ad.”

Új Tükör, 1987.11.15. p.2-3.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Stuber Andrea: Tragédia tizenöt index okán. Főiskolai vizsgaelőadás

”A Rákóczi úti osztályteremben a lehetőségek korlátozottabbak – szinte díszlet és kellék nélkül, nagy képzelőerővel folyik a munka. Jobbára csak kisebb részpróbák megtartására alkalmas a terep. És nem csoda, ha a darab egyik összecsapásának hevében Szervét Tibor, a második szereposztás Learje véletlenül alaposan fejbe csapja ellenfelét, Czvetkó Sándort. Ijedten állna le a szöveggel, de Kerényi tanár úr máris közbekiált: “tovább, tovább!” , mire szünet nélkül folytatják. Nem úgy, mintha mi sem történt volna, hanem valóban nem történt semmi. Színésznél a testi fájdalom játék közben szünetel. Közben Czvetkó Sándor néha odaugrik a magnóhoz is, kapcsolgatja, amikor kell. Ő a felelős az előadás zenei anyagáért. Ugyanis itt majdnem minden önellátóan készül, ki-ki különféle részterületeket felügyel. A produkciónak szinte nincs költségvetése. Saját szerzemény a kellékek többsége, s “magad uram” alapon épül majd fel a díszlet is.

”Az elmebaj tíz nappal premier előtt kezdődik” – jegyzi meg Szervét Tibor, a 2. sorszámú Lear. Ő az osztály doyenje. A színművészeti tanulmányok előtt sem vesztegette az idejét; jogi diplomát szerzett. Az osztály jelentős része első kísérletre jutott be a főiskolára, mások előbb “leszolgáltak” néhány évet a Nemzeti Színház Stúdiójában.

Az előadás végén a III/b. ott áll a színpadon, kézen fogva egymást, mosolyogva köszönik a tapsot. Sikerük van. A zsűriző oktatók felmennek a tanári szobába, és értékelik a teljesítményeket. Az öltözőben felszabadult zsibongás, jönnek a gratuláló családtagok, barátok sorban. Szervét Tibor morfondírozva üldögél:

“Ennek vége. Akkor most ... mit fogok holnaptól csinálni?!” – kérdezi tétován. A tükrös asztalokon pezsgősüvegek, virágcsokrok. Este bankett lesz. Az előcsarnokban két negyedikes fanyalog a látottakon. Pont, mint a nagyok.”

Képes 7, 1987.04.17.
http://web.axelero.hu/sajt1/materials/HUN/Cikkek

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *