canutillo: IV. Henrik üvegszobor

„Ajándékot készítettem, hogy evvel köszönjem meg minden IV. Henrik előadást szerető néző nevében azt, amit a színészektől kaptunk. Úgy gondoltam, hogy én, aki egy másik művészetben vagyok járatos, a legjobban az üveggel tudom kifejezni ezt. Választottam hát a Henrikből egy jelenetet, egy mozdulatot és reliefként megmintáztam üvegből.
Úgy éreztem, evvel az ajándékkal a nézők szeretetét fejezhetem ki és én, ha nem lenne „ügyes” a kezem örülnék, hogy van valaki, aki a nevemben megteszi ezt.
Hamarosan minden színész megérkezett a társalgóba, és Bálint úr rövid beszéde után én is elmondhattam azt, ami a színpadon a nézők erkölcsi támaszával szebb lett volna: hogy milyen sokat jelentett nekünk ez a darab. Azt, hogy milyen sajnálatos, hogy ez az utolsó előadás volt, de hogy őket emlékeztethessük rá, ott lesz mindenki otthonában egy ilyen kis szobor.
Az elsőt, a mesterpéldányt átadtam a főszereplőnek. Egyet kap a színház is.
Őket emlékeztesse arra is, hogy kár volt még levenni a műsorról. Készítek róla képet, de valójában az üveg éppen testközelben él. Minden apró mozdulatoddal mást mutat, a szemed előtt változik. És kell neki a fény, az éltető fény. Mint a színésznek a színpadon a reflektor fénye: ha rávetődik, ő van a központban, csak őt látod, ha sötétbe burkolod, eltűnik. Misztikus, hol rideg, hol tüzes. Törékeny, mint a Nő, kemény, mint a Férfi. Akkor is mozog és él, amikor azt hinnéd, ennél statikusabb már nem lehet.”

Index - fórum - Szervét Tibor rajongóinak, 2006.12.03.
http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9068079

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Urbán Balázs: Balkáni tánc.
Krleža: Szentistvánnapi búcsú

„Szervét Tibor biztos szakmai professzionalizmussal lebeg Janez szellem-énje és földhözragadt, provinciális öntudata között, talán túlontúl biztosan is; Janez sem félelmetessé, sem nevetségessé nem válik így.”

Színház, 2007/3.
http://www.szinhaz.net/index.php?id=1209&cid=21664

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Velkei Tamás: Szürreális vásári látomás - Szentistvánnapi búcsú

„Zseniálisan vergődik az élők és a holtak világa között, járkál tétován, bárgyún, ide-oda, kötéllel a nyakában. Szervét még mindig képes meglepni, pedig azt gondoltam a Tóték postása, a IV. Henrik őrültje után, hogy az a csúcs, de nem, ő még mindig képes tovább újulni. És teszi ezt úgy, hogy közben blőd szappanoperát forgat non-stop…”

Kultissimo, 2006.11.25.
http://www.kultissimo.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=
58&Itemid=30
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Tarján Tamás: Óriási csontváz ül a bakon. Krleža: Szentistvánnapi búcsú

„Szervét Tibor más villanásai után az öngyilkos szerelmes, a kötélen himbálózó akasztott férfi nyomorúságával tűnik ki.”

Népszava, 2006.11.25.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kónya Orsolya: Halálos összevisszaság. Krleža: Szentistvánnapi búcsú

„A gyászhuszárt játszó Szervét Tibor már az előadás elején feltűnik remek szkájbőr kalapban és műszálas kardigánban, de már akkor sem tudjuk, kicsoda.”

Prae.hu, 2006.11.22.
http://prae.hu/prae/articles.php?type=1&cat=4&aid=278
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
B.Gy.: Gúzsba kötve

„Szervét Tibor már az elején sem bajlódott annyit és rutinosabban, magától eltartva hozza a Bándy család fejét.”

Népszava, 2007.04.06.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Dián Tamás: Egy rém hasonló család

„A magyar változat főhőse nem az amerikai fociért rajong, hanem a futball szerelmese. Őt Szervét Tibor alakítja, Fran McConnell és Richard Vaczy amerikai szakértők szerint is fantasztikusan.”

Reggel, 2006.08.08.
http://reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=47724
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Bándi Kft. – A másolás ára. Egy rém rendes család Budapesten

„A magyar sorozatban a családfő szerepét Szervét Tibor alakítja. Vele az a legnagyobb baj, hogy nem – elég – gusztustalan. Pedig az kellene, hogy legyen. Olyan, akiről elhisszük, hogy büdös, közönséges, mosdatlan és visszataszító. Szervétről nem. Pedig próbálkozik. Próbálkoztak vele az öltöztetők és körülötte a díszlettervezők is. Igazi patinás és kissé izzadt lakásbelsőt kapott, derékig érő bőrkabátot, szürke nadrágot és csúnya nyakkendőt. Az eredmény mégsem olyan lett…”

nana, 2006.10.18.
http://nana.hu/index.php?apps=cikk&cikk=30025
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Kondor Ferenc: Rémes család

„Szervét Tibor úgy tűnik, hogy rátalált Al, azaz Sanyi szerepében egy olyan megoldásra, melyben egyszerre tudja "hozni" az eredeti és az új figurát, anélkül, hogy ripacskodnia kellene.”

Élet és Irodalom, 2006.10.20.
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRAL AT0642&article=2006-1023-1308-29PINI
Fotó: TV2

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Jakupcsek Gabriella: Egy rém rendes család Budapesten

Jakupcsek Gabriella:
„- Mi lesz a te ’finom szervétesed’ ? Mondj egy tulajdonságot, amit szeretnél a figurával!”

Tv2 – Mokka, 2006.08.29.
http://www.tv2video.hu/popup/index.php?section=41
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Bunyós ismertségek

A Valami Amerika című filmben a szélhámost alakító Szervét Tibor is jártas az önvédelemben. Számára az aikidó egyenértékű a vallással.

Szervét Tibor:
- Olyasmi, mint ahogy az ember imádkozik. Nem akarom profanizálni a vallást, hanem ellenkezőleg: ezt a dolgot akarom odaemelni.

Szerettünk volna egy kis harcművészeti ízelítőt, de a színész nem állt kötélnek. Azt mondta, hogy neki ez olyan, mintha imádkozás közben akarnánk zavarni. Így csak az ő mestere, Pivonya Attila rögtönzött önvédelmi bemutatót nekünk. Szervét Tibortól sem áll messze a mestervizsga. Igaz, a színész már régen feketeöves mester lehetne, de az állandó fellépések és forgatások miatt ez még csúszik egy kicsit.

Pivonya Attila 4 danos aikidó mester:
- Amikor elkerült hozzám, akkor ő a harcművészetről nem igazán tudott még semmit. Neki az volt a nagy szerencséje, hogy nagyon jó anyag olyan értelemben, hogy mélyen, belülről, a gyökereiről is eredendő az, amit ő csinál, maximálisan megértette, hogy miről van itt szó.


Aktív, 2006.07.17.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Szegő András: "A fiam tette helyére az életemet".
Sztárinterjú a rózsa jegyében: Szervét Tibor

„Úgy jelenik meg a budai kávézó előtt, mint valami westernhős: kemény, kopogós léptek, kihúzott, egyenes tartás, szigorú, magabiztos tekintet… Vagy talán úgy, mint egy westernhőst játszó gyerek? Lényében, ahogyan közeledik, egyszerre van valami büszke tartás és kedves esendőség, határozottság és tétovaság, nyersesség és oldottság, kiszámítottság és spontánság. Játékában is mindig éreztem ezt a titokzatos fénytörést: a legdrámaibb pillanatokban is a cseppnyi iróniát, a legönfeledtebb szituációkban is szemernyi keserűséget. Ott elbűvölt, itt most zavarba hoz. Melyik is valójában az igazi Szervét Tibor?

Amint belép, az órájára pillant, és magabiztos mosoly suhan át arcán. Igen, másodpercre a megbeszélt időben érkezett. Belső kényszer, vagy csak játék nekem? Természetes gesztus, vagy inkább demonstráció? Lényének sajátja, netán hatásos belépő? De, végül is mindegy. Ez is, az is ő. Egyszerre imponáló és szeretnivaló.”

Nők Lapja, 2006.07.05. p.20-21.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Legyünk híresek!

„Amikor Szervét Tibor éppen nem a Magyar vándor című film Hubájaként (esetleg magánemberként) lovagol, vagy jobbkormányos Jaguárt vezet a Valami Amerika filmkockáin, akkor a pesti csúcsforgalomban robogózik, esetleg Mazda6-ost vezet. A sportos színész az aikido elkötelezett híve, és úgy tűnik, ez éppen elég kapcsot jelent a lendületes japán márkához.”

Autó Piac, 2006.07.04. p. 32-33.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Sasvári Sándor: Sasi példaképe az édesapja

„Nagy szerencse, hogy mindjárt az első énektanárom, Ági néni valahogy meg tudott fogni, nagyon szép emlékeim vannak az első négy évemről a Bakáts téri suliban. Az osztályban volt öt-hat srác, akik életre szóló barátságot kötöttek. Rengeteget játszottunk, zenéltünk, fantasztikus csapat volt. Órákig voltunk képesek rabló-pandúrozni az átjáróházakban. Vadul csajoztunk, loholtunk házibuliról házibulira az Unitra magnónkkal, Omega- és Beatles-szalagokkal. Tehetséges osztálytársaim voltak: Roskó Gábor festőművész vagy Szabó Tibor, aki jó matekosból egy huszárvágással Szervét Tibor néven egész jó színész lett.”

Családi Lap, 2006.06.20. p.54-55.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Tarján Tamás: "Nem mond, de nem is mímel semmit..."
Noël Coward: Vidám kísértet

„A "nem mond, de nem is mímel semmit" állítása Kellér Andor bírálatából származik. Nem tudhatjuk, Szervét Tibor színész-rendező milyen utasításokat adott művésztársainak, mindenesetre a semmitmondás csak itt-ott szenved csorbát, azaz az este kellemes, pihentető, kikapcsoló passzivitásban tartja a nézőt.

Minden jelenetnek villámsebesen létrejön és még sebesebben levezethető a képlete. Vagyis Szervét tud bánni a darabbal, kontúrjait és alapszíneit rendezőként sosem véti el.”

Népszava, 2006.07.08. p.20.
http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=807452
Fotó: Lehotka Judit Zolka
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Stuber Andrea: Kísértet járja be. Noël Coward: Vidám kísértet

Elismerően bólinthatunk minden olyasmire, amit a már-már impozáns enteriőrben elvárhatónak ítélünk. A bemutatóról kijelenthetjük, hogy elfogadható szórakozást nyújt. Korrekt rendezői és színészi munka, nem ízléstelen, nem kellemetlen, viszont nem is emlékezetes egy csöppet sem.
Szervét Tibor színész az utóbbi években létrehozott néhány közepes előadást kopottas komédiákból, amit - mint rendezői ambíciót - én a magam részéről meglehetősen értetlenül fogadok.”

Criticai Lapok, 2006.06.09. p.31-32.
http://www.criticailapok.hu/index.php?id=656&cid=20113
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Bóta Gábor: Szellemes angol szellemek. Vidám kísértet

„Szervét Tibor kedves, derűs előadást rendezett, élvezi a közönség, de azért nem állítható, hogy csúcsra járatott színészeket látunk Noël Coward vígjátékában.”

Magyar Hírlap, 2006.05.16.
http://www.magyarhirlap.hu/cikk.php?cikk=103799
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Stuber Andrea: Hullámok hátán.
Hamvai Kornél: Castel Felice

„Nagy érzelmi-hangulati hullámvölgyeket és hullámhegyeket jár be Szervét Tibor, amit igen plasztikusan és árnyaltan ábrázol. Fojtott indulatával úgy járkál fel és alá, mint egy ketrecbe zárt vadállat. Száraz szájjal, égő tekintettel keresi a kiutat, a visszautat az újrakezdés lehetőségéhez. Szervét alakításának erényéül tudhatjuk be, hogy a színész nem dönt egyértelműen a hős felől. Sem negatív, sem pozitív ítéletet nem sugalmaz a játékával.”

Kritika, 2006/2. p.33-34.
http://web.axelero.hu/sajt1/materials/HUN/A%20Fooldal_teljes.htm
Fotó: Koncz Zsuzsa
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Urbán Balázs: Bírók és bírák. Hamvai Kornél: Castel Felice

A fényképész az igazság és hazugság közt egyensúlyoz, s Szervét felettébb hatásosan építi fel a szerep ambivalenciáját; amikor már hinni kezdenénk neki, hazugságon kapjuk, amikor egy szavát se hinnénk, mintha mégis igazat mondana.”

Színház, 2006/2. p.7-9.
http://www.lap.szinhaz.hu/index.php?id=286&cid=13852
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Földes Anna: Hajózók hava. Hamvai Kornél: Castel Felice

Szervét Tibor a sémát kerülendő, rokonszenvesnek és vonzónak indítja a figurát, és csak fokozatosan lepleződik le, hogy akár elkövette a terhére rótt konkrét gyilkosságot, akár nem, mindenképpen bűnrészese az apparátus bűnének. S bár vitathatatlanul áldozata is az ördögi történelmi erők működésének, nem érdemel felmentést. Adós maradt viszont a felelősséggel való küzdelem drámaiságának ábrázolásával.”

Criticai Lapok, 2006.01.31. p.3-6.
http://www.criticailapok.hu/index.php?id=647&cid=13451
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Koltai Tamás: A felejtés széke. Hamvai Kornél: Castel Felice

„A legnehezebb helyzetben Szervét Tibor van, mert ha hitelesen bizonygatja, hogy nem ő a gyilkos (azt teszi), akkor vagy tényleg nem ő az, vagy olyan sokat gyilkolt, hogy nem emlékszik; bevallom, ebből a csapdából nem látom a kiutat.”

Élet és Irodalom, 2006.01.15.
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0602&article=2006-0115-
2148-51LVVR
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kovács Dezső: Pasztell Felícse

„Az ávéhás morc, zárt, pókerarcú Férfi, majd félelmetessé váló, igazságáért dühödten küzdő játékos. Ha szólnak hozzá, visszatámad. Megsebzett tigris. Szervét precízen adja a titkait rejtegető, leleplezett ember sziszegő dühét, szűkölését.”

Színházi Portál, 2006.01.11.
http://www.theatre.org.hu/index.php?id=1&cid=11306
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kónya Orsolya: Boldogság? Vár? A Castel Felice a Radnóti Színházban

„Szervét Tibor a kezdetektől zavart, bizonytalan férfit játszik, alakítása árnyalt, nagyszerűen kidolgozott ívet mutat.”

Kontextus, 2006.01.11.
http://www.kontextus.hu/hirvero/szinhaz_2006_0111.html
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Csáki Judit: E la nave va… Hamvai Kornél: Castel Felice
„Szervét Tibor parádésan megrajzolt menekülője fokról fokra fedi föl rettenetes múltját, reflektáltsága nem hagy kétséget afelől, hogy igazat mond. Szervét mélyen kidolgozta saját figuráját – az ingatag erkölcsi elvekkel élő, a körülmények hatására akár árulásra is kapható pasast, aki mindazonáltal föltehetően nem gyilkolt, noha ez csekély mértékben enyhíti bűneit.”

Magyar Narancs, 2006.01.05. p.32.
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=12596
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Vendégségben: Csáki Judit vendége Szervét Tibor

November 27-én délután 5 órakor a Nyugati téri Könyvesház Pódium Színpadán Csáki Judit Szervét Tiborral beszélget.

Az 1958. március 1.-én született színész az elmúlt években számos elismerést kapott a szakmától és a nézőktől is. 2004-ben a közönség megszavazta Szervét Tibornak a Súgó Csiga díjat, 2005-ben a POSZT-on a legjobb férfi főszereplőnek járó elismerést ítélték neki a IV. Henrik című darabban a címszerep megformálásáért. Ugyanezért az alakításáért a Fővárosi Önkormányzat Különdíját tudhatja magáénak a 2005-ös év Színikritikusok díjának keretében. Szervét Tibor a Radnóti Színház színésze, legutóbb a Karneválvégi éjszaka című előadásban mutatkozott be a közönségnek, de láthatjuk még a Tóték postásaként, és a IV. Henrik címszerepében. Emellett a Budapesti Kamaraszínház Emberbarát, és A kúra című előadásaiban. Szervét Tibor rendezőként is bizonyított, legutóbb a Miskolci Nemzeti Színházban állította színpadra a Furcsa pár női változatát.

Színházi Portál, 2005.11.27. - http://www.theatre.org.hu

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
Carlo Goldoni: Karneválvégi éjszaka

„Szervét Tibor katzenjammeres magánszáma a legfrenetikusabb a második felvonás elején.”

http://www.geocities.com/jozsefbiro/szinhaz.html
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Sesztakova Anna: Karneválvégi éjszaka

" „Szervét Tibor nagyon hálás szerepet kapott, és azt zseniálisan is adta elő. A szereplők mind remekül megtestesítették az adott karaktereket, és olyan természetes életet éltek a színpadon, mintha tényleg otthon mulatoznának, de amit Szervét Tibor művelt egy-egy neki szánt jelenetben, az már szavakkal leírhatatlan öröm volt.”

Krétamagazin, 2006.02.17.
http://www.kretamagazin.hu/nyito/new/index.php?
almenu=kult&id=10227
Fotó: Bálint F. Gyula

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Bogácsi Erzsébet: Limonádé klasszikusból. Goldoni: Karneválvégi éjszaka

„Egyvalaki tudja a dalokat úgy előadni, hogy az emlékezetes legyen: Szervét Tibor. Nem a hangja miatt. Mintha egymaga ismerné az akkortájt jellemző magatartásokat. Hogy milyen volt egy korosodó jampec. Ennek a bizonyos Momolónak, aki a társaság középpontja, gumiként lötyög is a keze-lába, s nem csak Kadala Petra koreográfiájára.”

Criticai Lapok, 2006.01.31. p.24-25.
http://www.criticailapok.hu/index.php?id=647&cid=13465
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Székely Szabolcs: Goldonov. Carlo Goldoni: Karneválvégi éjszaka

„A felpörgetett jelenetek gegjei közt a nézőnek folyton készen kell állnia a hirtelen váltásokra, mikor a humorba keserédes szivárog. Ilyen élmény többek közt a szélhámos Momolo egyik nagy pillanata: tökéletes jampecként vonul ki matt részegen a hasonló állapotban levő Polonia kisasszonyhoz, feláll egy székre, és a Love me tendert énekli, olyan röhejesen, hogy az már csak őszinte lehet. Többek közt az ilyen jelenetek miatt érdemes víg játékot rendezni: Szervét Tibor tántorogva, felnyalt hajjal, tenyérnyi lencsés napszemüvegben, fehér műbőr ruhában tényleg szívbemarkolóan énekel.”

Színház, 2006/1. p.18-19.
http://www.szinhaz.hu/index.php?id=281&cid=12380
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
ki: Carlo Goldoni Karneválvégi éjszaka

„Szervét Tiborra mindig oroszlánrészt nyomnak az ilyen típusú feladatból - persze, neki elég bejönni és elénekelni mondjuk a Valaki kell nekem is című dalt. Ráadásul Szervét ezúttal még a Love me tender című Elvis Presley-slágerbe is belekezdett, szerintem ez is járt volna rendesen, végig az ő kis közönségének, azaz nekünk.”

Magyar Narancs, 2005.12.01.
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=12491
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Szántó Judit: Goldoni: Karneválvégi éjszaka. A folyó, nyolc év múlva

„Szervét Tibor ugyan átsétált a nyolc évvel ezelőtti múltból a mába, de telitalálat Don Tomao Nicomacóját ez a Momolo nem feledtetheti.”

Kritika, 2005/12. p.35-36.
http://www.criticailapok.hu/index.php?id=1&cid=11238
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kónya Orsolya: Halavány. Goldoni: Karneválvégi éjszaka

„Szervét persze lubickol a leghálásabb szerepben, lehet részeget játszani megmerevedett nyakkal és derékkal, sőt, még egy gyors öltözésre is adódik lehetősége, hogy – ki tudja, milyen meggondolásból – Elvis Presley-imitátorként szédüljön a medencét borító fóliára.”

Kontextus, 2005.11.15.
http://www.kontextus.hu/hirvero/szinhaz_2005_1115.html
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
A Csárdáskirálynő Miskolcon. Seres Ildikó az örök primadonna szerepében

Seres Ildikó:
"- Az első miskolci évadomban egyik este az Acélmagnóliák - Dallastól nyugatra - prózai főszerepét játszottam, másnap a Csárdáskirálynőben, vagy a Cirkuszhercegnőben voltam a primadonna, illetve Szervét Tibor partnereként bolondozhattam ugyanabban az előadásban, mint szubrett.”

Népszabadság Online, 2005.10.28.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

süni

Nagyon tetszett Szervét Tibor interjúja a www.t-online.hu lapon. Kevés színész van, aki ennyire természetesen tud nyilatkozni, és nem nagyzol amikor a díjait emlegeti. GRATULÁLOK!

Radnóti színház vendégkönyve (14), 2005.10.03.
http://www.hungariantheatre.hu/index.php?id=27&forumid=3267&page=1&bw= 1&step=&forumuser=

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Kritikusok szavazatai a 2004/2005. évi díjazásról

A díj:
„A Színikritikusok Díja 2004/2005:
A Fővárosi Önkormányzat különdíja:    Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Miklós Színház)


Bóta Gábor - Magyar Hírlap:
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Miklós Színház)

Budai Katalin – NKÖM:
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (A negyedik nővér, Radnóti Miklós Színház)

Csáki Judit - Színház, Magyar Narancs:
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Miklós Színház)

Csizner Ildikó:
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Miklós Színház)
"Szervét Tibor azért lett az első az egyenlők között, mert IV. Henrikként egymaga tett izgalmassá egy előadást. Nem az elsőt az utóbbi években."

Dömötör Adrienne:
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Színház)

Gabnai Katalin - SzFE:
"Eseménynek számít Szervét Tibor rendező nélküli iszonyú erőfeszítése a IV. Henrikben."

Karsai György - SzFE:
A legjobb férfi főszereplő:  Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Színház)

Koltai Tamás – Színház:
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Színház)

Metz Katalin - Magyar Nemzet:
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Miklós Színház)

Nánay István :
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (IV. Henrik és Tóték, Radnóti Színház)

Stuber Andrea:
Akikre még szívesen szavaztam volna, de már nem fértek be a keretbe: Szervét Tibor a IV. Henrikben.

Szántó Judit – Színház:
A legjobb férfi főszereplő: Szervét Tibor (IV. Henrik, Radnóti Színház)

Szűcs Katalin Ágnes - Criticai Lapok:
A legjobb férfi mellékszereplő: Szervét Tibor (Tóték, Radnóti Színház )
"Szervét Tibor pedig bravúros a IV. Henrik második felvonásában."

Urbán Balázs:
Jelentős teljesítmények maradtak le a listámról. Orvosolni ezt legfeljebb úgy tudom, ha leírom a nüánszokkal lemaradók nevét is: … Szervét Tibor (IV. Henrik)”

Színház, 2005/10.
http://www.lap.szinhaz.hu/index.php?id=286&cid=9470

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *
A legkedvesebb főszerep. Interjú Kováts Adéllal

Kováts Adél:
"Több kollégámmal együtt kaptunk egy amatőr gépet, és azt kérték tőlünk, fotózzunk a próbák során . Kíváncsiak voltak, milyennek látjuk egymást és a világot, amelyben élünk.
Szeretem a Szervét Tiborról készült portrésorozatot, úgy érzem, az ő belső világáról sugall valamit.”
(A képek a POSZT „Próba fotó” kiállításán voltak láthatók.)


Népszava, 2005.06.27.
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Mészáros B. Endre: Amikor a színészdoktor motorra pattan

Későn kezdte a pályát, előbb ledoktorált, majd a közigazgatásban is lehúzott pár esztendőt. Mindemellett senki nem szólítja dr. Szervét Tibornak, de a IV. Henrik intelligens őrültjére annál többen fognak emlékezni évek múltán is.

Az utóbbi esztendőkben felhalmozott díjainak sora tiszteletet parancsoló, különösen annak fényében, hogy a többségét a közönségtől kapta. A Radnóti Színházban négy esztendeje évről évre rá voksolnak a legtöbben a színházrajongók, de országosan is megkapta a legnagyobb elismerést a nézőktől, 2002-ben neki ítélték a Súgócsiga-fődíjat.
 
Milyennek tartod magad, kérdezte Sándor Erzsi a másnapi IV. Henrik előadás miatt hihetetlenül izguló Szervét Tibort szombaton a Traffik étteremben, és a művész szabadkozva jegyezte meg, máig nem tudja minek köszönheti a közönség szeretetét. Az első díj még csak hagyján, mert akkor ment a Valami Amerika, de azóta!
Az idei esztendőben bizonyosan a IV. Henrik segített, jött a riporteri megállapítás, mire kiderült, a színész maga is mérföldkőnek érzi ezt az alakítást, mindemellett most is olyan drukk van benne, mint az 5. előadás környékén. Szóba került az is, hogy miként sikerült közös nevezőre jutni a magyarul nem beszélő Stefano de Luca rendezővel. Értettük egymást, mert többnyire angolul társalogtunk, hangzott a felelet. Mindemellett felmerült bennem, lesz-e ebből egyáltalán előadás, hiszen pár hét alatt kellett betanulni, ráadásul engem 20 napon át nem engedett a többiek közé, állandóan a folyosóra küldött, hogy ott gyakoroljak.

Hogy valójában milyen ember Szervét Tibor? Ő erről így vélekedik: „A nagy pillanatokkal szemben az ember tehetetlen. Három dolog volt mindig a vágyaim közt. Szeretnék tudni olaszul – szerintem tudok is, csak szókincsem nincs hozzá –, lovagolni, és elsajátítani valamilyen harcművészetet. Nos, az aikidóba az utcán botlottam bele, szórólapot nyomtak a kezembe, hogy hol kell jelentkeznem, s attól kezdve szorgalmasan gyakorolom. Abban a tudatban éltem le előtte 30 esztendőt, hogy én tök béna vagyok, aztán ez a sport az ügyesség élményét hozta, igaz, hogy három esztendő elmúltával.”

Felvillannak a pályafutás főbb lépései is: Szervét Tibor jogászként bérleményhasznosító munkakörben kezdte a nagybetűst, majd korelnökként került be a színművészetire. Ott két éven át kínlódott, úgy látta, a borotva éle választja csak el a kirúgástól, de aztán megszabadult a tehertől, és sikerült közös nyelvet találni a többiekkel. Majd több kanyar következett: színészként sikerek és bukások, hogy a Radnótiban végre megtelepedjen. Persze nem valamiféle középpolgári életet kell hozzárendelni: Szervét Tibor imád például játszani, csocsózni, monopolizni, no meg motorozni, mert egy 15 lóerős járgánnyal repeszt a pesti utcákon.

Dunántúli Napló, 2005.06.15.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Sándor Erzsi: A felnőtt színész

Szervét elég fiatal volt ahhoz, hogy bátor legyen, de már elég felnőtt, hogy kételkedjen. Leginkább abban, hogy vajon tényleg szakma-e, mesterség-e a színészet, aminek elsajátítására iparkodik.

"Úgy tartja kedvem, hogy őrültnek tetessem magam" - mondja IV. Henrik Pirandello darabjában a Radnótiban. Nem kell hozzá nagy bennfentesség, hogy mögé halljuk azt a másik mondatot, amit Szervét Tibor odacsippent szemével a nézők felé: úgy döntöttem, hogy gazember leszek. Ez nem a gondolta a fene állapot. Ez nem a kipallérozott nézői igyekezet, mögé lesni a színészeti drapériáknak. Ez a shakespeare-i mondat ott van a pirandellói alatt. Mondhat Szervét, amit akar.

Mert tényleg azt mondhat már régóta, amit akar.

Ágált ellene. Aki doktori címmel a fiókjában, a nyolcadik kerületi tanács bérleményhasznosítási osztályán, szépreményű előadóként egy nap arra ébred, hogy játszani akar inkább, mint bérleményt hasznosítani, az bizony teljes joggal szemlélheti saját magát gyanakodva. Ki lehet őbenne az a kissrác, aki legyűrt térdzokniban, koszlott dorkóban éppen teljes erőből készül szétrúgni a bediplomázott élet homokozóját? Van-e helye a jelesre kollokvált paragrafusok által beszabályozott életben az ösztönöknek, amelyek éppen komoly kitöréssel fenyegetnek?

Szervét elég fiatal volt ahhoz, hogy bátor legyen, de már elég felnőtt, hogy kételkedjen. Leginkább abban, hogy vajon tényleg szakma-e, mesterség-e a színészet, aminek elsajátítására iparkodik. Mert lehet, hogy nem. Ha az ember nem ügyes akar lenni, nem flott mindenáron, ha nem a siker a cél, hanem az elvégzendő munka mennyisége, akkor kiderülhet, hogy a mesterség - ha van olyan - részleges megismeréséhez az addigi élet jól begyakorlott paneljainak eldobálásán át vezet az út.

Szervétet a színházi hiánycikk alkata szinte azonnal besegítette a főiskolára. A férfi színész ritka arrafelé. A főiskola nagy mennyiségben ontja magából a lobogó kamasz fiúkat, akikből majd a pályán eltöltött évek faragnak férfi színészt vagy alkoholistát. Esetleg mindkettőt. Szervét dr. nagyon nem volt már kamasz fiú, és ha lobogott is volna bármije, jobbnak látta titkolni. Nem való az, gondolhatta az ő korában. Lehetett vagy huszonöt éves.

Az állandósult kételkedés, a gyanakvás, a mérlegelés jó táptalaja a színházi civilségnek. Szervét nem találja a helyét, hiszen az általa jól ismert intellektusa folyton bezavar, ahelyett, hogy helyet adna a letűrt térdzoknisnak. Az összehangolás még odébb van.

Az évek múlása nem tesz jót a gondolkodó férfiszínész-alkatnak. Miközben egyre nagyobb szerepekben imádja a közönség, fan-klub alakul rá, külön topikot nyitnak neki lelkesült színházba járók és filmfogyasztók, Szervét hajlamos inkább hümmögni, bólogatni, legyintgetni. Hátha mégsem olyan nagy dolog ez a színészet.

Addig is, amíg ezen gondolkodik, színészkollégáknak színházi boldogságot rendez. Kabarét, amibe ő is beszáll és a női Furcsa párt. Sajátos kontraszelekcióval próbálja helyreráncigálni az örökösen kizökkent színházi időt. Színésznőket ajándékoz meg a játszás örömével. Rehabilitálni igyekszik a lektűrnek kikiáltott jól megcsinált és megérdemelt színházi, színésznői sikert. Rendezőként nem hagymázas színházi látomásokat verejtékezik, hanem könnyű kézzel mulatságot szállít. Jóllehet erről is sejthető, mibe lehet neki. A színház és a közönség hálás. Az évad rendezőjének választják Miskolcon. A színházi nép tudja: nagyon meg kell becsülni azt, aki színpadi örömöt tud adni. Akiben az önmegvalósítás nem művészi önzés, hanem jókedvű adakozás. Szervét lassan kideríti magáról, hogy alighanem játszani szeret. Társasjátékot, színházat, vonatot, hajót.

Csak hát még mindig ott van a színészet. Azt kellene valahogyan elfogadni, megérteni, amúgy intellektuálisan. A játék komolyságát például, ami persze közhely, de egy olyan ember, akinek felelősségérzetből kicsivel több jutott, nehezen birkózik a színészeti könnyedséggel. Megtanulja, alkalmazza, csinálja, sikerre viszi, de néha zavarba jön tőle. Adott egy férfi, színész, aki elmúlik szépen negyvenéves, gyereket nevel megfontoltan, nem szűnik meg komolyan venni társat, családot, mély idealizmussal közelíti a házasságot, akár többször is, értelmiségi életet él, barátai, ügyei vannak - na, ezt kéne összehozni az egyre több teret követelő letűrt térdzoknissal. Elgondolkodtató, hogy az az ember, aki az élet majd minden területén fegyelmezett megfontolásra képes, mitől is akar magáról feledkezve valaki más lenni teljes erőből. Komolyan vehető az a személy, aki néhány órát a napjából azzal tölt, hogy gesztusokat, pofákat próbáljon, jellemet rajzoljon, szituációt bontson? Olyat, amihez egyébként miköze, ugye? Hát felnőtt ember az ilyen? - kérdezi Szervét Tibor, a felnőtt ember, és megoldásokon töri a fejét. Például a IV. Henriken.

Szervét Pirandellótól, Stefano de Lucatól, az olasz rendezőjétől és talán az élettől is megkapta végre a feloldozást. IV. Henrikként fogja magát, és belefürdeti a színészetbe. Anélkül, hogy egyetlen porcikáját is kihagyná. Minden valóban volt, vagy csak képzelt intellektuális béklyót eldobva mutogatja IV. Henrik színét és visszáját. Improvizál, meghökkent, zavarba ejt, és közben nem véti el saját magát sem. Végig ott van ő maga, Szervét Tibor, aki nyelvet ölt a félelmeire, kívül-belül bohócot rajzol magára, és hagyja, hogy a térdzoknis végre önfeledten és boldogan szétrúgjon mindent. A homokozót, a negyedik falat, a begyűjtött szorongásokat és talán a megfontoltan leszúrt útjelzők közül is jó néhányat. Szervét fütyül mindenre, és tudja: innentől már másképpen van. Ha könnyebben nem is, de megkönnyebbülten.

Népszabadság, 2005.06.04.

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Csáki Judit: Most a Szervét…

Jó, hát most éppen ez a legutolsó szerep, a IV. Henrik jön kapóra nekem ahhoz, hogy Szervét Tibor színészetén gondolkozzam, mert ez az alakítás a maga módján perfekt. Ezzel együtt nem hiszem, hogy erről lenne a legtöbb mondandóm - és azt sem hiszem, hogy a perfekt a legjobb, noha a perfekt, az értelemszerűen tökéletes, ugyebár.

Szervét Tibor jó színész, népszerű színész, amennyire honi viszonyaink megengedik, talán még sztár is, bár ehhez kissé nagy a fajsúlya - ott van ugyan például a Valami Amerika, benne a sármos szélhámossal, flott angol, flott szivar, flott, ahogy van, de azért az Asztrov, például, hát az sokkal több.

Nem mondhatnám, hogy Miskolctól kezdve mindenben láttam - de a Cyranóban például kétszer is: egyszer Miskolcon, egyszer a Vígben. Ott jó volt, itt nem - pedig még a rendező is ugyanaz volt. (Érdekes, teszek egy zárójeles kitérőt, ez a "duplázós" rendező Verebes István, aki a Három nővérrel is duplázott: a jót Nyíregyházán, a rosszat a Radnótiban rendezte, ebben a rosszban volt egyébként nem rossz Versinyin Szervét Tibor, aki amúgy szintén másodszor volt Versinyin, olvasom most a szereplistán, az első még a főiskolán történt, Ruszt József rendezte akkor.) Megnyugtató egyébként, ha egy jó színészt valamely szerepben rossznak lát az ember: olyan ez, mint a magas láz: lehet gyanakodni, betegség van mögötte. Most speciel A kúra című előadásra gondolok, a Jung doktorra, ha valaki épp tudni akarja. Szervéten lehetett látni, hogy tokkal-vonóval rossz az egész.

Ha már szerepduplázást említettem, ide kívánkozik egy ellentétpár is: hogy megnéztem volna Szervétet Alceste szerepében a Mizantrópban, 88-ban az Ódrin - ez egyébként még egyszer biztosan jár neki, szerintem most érte utol.

A miskolci szerepekből nagyjából annyi rögzült bennem, hogy mennyire sokoldalú, hiteles színész - és ezt a hitelességet valahogy átjátszottam az emberre, noha alig ismertem és ma sem ismerem jobban. Tán azért gondoltam így már akkor is - most Jágó jut eszembe az Othellóból -, mert sosem volt kölyök, sem siheder: férfi volt mindig, a ritka férfiszínész.

Budapest eleinte nem jött be Szervétnek, noha bejött: igen jól sikerült Baracs a Mágnás Miskában, Sir kán A dzsungel könyvében; kevésbé Ivanov az Ivanovban – emlékszem, azért nem rendültem meg, mert ő volt megrendülve, azért nem sajnáltam, mert ő sajnálta magát; egyszerűen elvette a dolgomat, túlságosan reflektált önmagára. De azt azért láttam, hogy rögvest elkészül benne „korunk hőse”, aki ugye, evidensen antihős egy hőstelen korban, ráadásul erőteljes értelmiségi sugárzása van, már csak a szerep kell, az a bizonyos szerep, amiben minden összejöhet.

Össszejött - a legjobbkor ment át a Radnótiba, mindkét fél, a színház is, ő is a lehető legjobban jártak egymással. Valló Péter ekkor érkezett el a maga igazi Csehov-korszakához – 96-ban vagyunk, a Ványa bácsi évében. Szervét egy rendkívül erős csapatba szállt be, de akkor neki már csak ez lehetett éppen megfelelő. A Ványa bácsi tán azóta is a legfényesebb csillag a Radnóti egén: fantasztikusan lehetett kiosztani - Ványát Kulka János, Jelenát Kováts Adél, Szonyát Schell Judit, Szerebrjakovot Bálint András játszotta, de a kisebb szerepekben is remekelt mindenki, és Asztrov, ez a két lábon járó Csehov-esszencia, ez jutott Szervét Tibornak. Erre, az ilyen alakításra mondja fogalmazni lusta pillanataiban a kritikus, hogy valaki nagyon pofán csapott itt valakit, a szerep a színészt, vagy fordítva; holott hirtelen mozdulatról, holmi csapkodásról itt éppen hogy nincsen szó, mert alapos, mélyre merülő kidolgozás van. Emlékszem, leírtam akkor, hogy íme, Asztrovban készen van korunk értelmiségije, a mindenhonnan és mindenhová menekülő, hitét vesztett, rezignált alak, aki a karját ölelésre nyújtó nővel szemben állva átnyúl felette és a kredenc ajtaja felé matat. Akiben összeolvad gyávaság és tisztesség, félelem és tapintat. Az alakítás megszilárdult, készen volt - és a higgadt színészet mögött izzó energia tombolt. Út a ... hová is? A továbba, nyilván.

Nagy durranás jött - az Anconai szerelmesek Tomaója, a dalos kedvű, táncos-komikus. Pazar eszköztárát megfejelte az ironikus-önironikus játékmodor; ez volt a tejszínhab, kitartott néhány évig. Igazi fan-club épült az előadás köré - jutott a rajongásból Szervétnek is bőven.

Én ezt követően az Agónia Križovec doktorára kaptam föl a fejem (ezt is Valló Péter rendezte 98-ban), nem is csak a doktorra, hanem Szervét mellett Udvarosra és Kulkára is. Az intenzív kamarajáték, ez az egyetlen szobába szorított hármas élveboncolás az eszközök további finomítására és mélyítésére késztette a színészt, aki - amúgysem lévén megúszós típus - ment is szépen lefelé, befelé, a jellemábrázolás igazi "lentjeibe", ahol a hitelesség fészkel.

Rutinja is van - nagy és hatásos; a szakma annyira készen van benne, hogy bármikor, bármiben mozgósítani képes. Az ilyesmit én speciel kedvelem, nekem ez az artisták hálója, tudom, nem eshetem nagyot. Persze, az ember mindig hármas szaltót vagy még inkább szaltó mortálét akar, de azért a parádésan vetett hátrabukfenc sem utolsó. Osztrovszkij darabjában, az Erdőben a "fordított" szereposztás volt az egyik poén: Szomorovot Szervét, Vigovot Cserhalmi György játszotta - nagyszabású bohócpáros volt.

A Rokonok, Móricz Zsigmond regényének színpadi változata Jordán Tamás rendezésében került a Radnóti Színpadára - Szervét Tibor Kopjásst, a főszereplőt játszotta benne. Színészdarab volt, színész-előadás; Szervét hozta a ritmust, az ívet, nemcsak a saját szerepében, hanem az előadás egészében is. Hátrabukfenc.

Amikor azt mondtam, hogy szívesen látnám őt Alceste szerepében a Mizantrópban, tudat alatt biztos az Emberbarát című Christopher Hampton-darab munkált bennem -- ezt a Valló rendezte a Budapesti Kamaraszínházban, csupa tézis volt, lóláb módra kilógó üzenet; nem szerettem sem a darabot, sem Szervét szerintem kissé lököttre-lükére vett főhősét - jöjjön már valaki rendező, aki nem a méla jófiút, hanem a tüzes mizantrópot látja benne...

És még a Martint is a hátrabukfencek közé sorolom a Szilvia, a K.-ban - kevésbé Szervét, mint inkább mindenki más hibájából. Ez az abszurdba hajlított cselekmény, melynek során a voltaképpen egészen mindennapi férj egy kerekded születésnap alkalmából jókorát borítana addigi életén, elég sokat ártott a figura mélységének, azaz az alakítás hitelességének, mindazonáltal sikeres artistamutatvány volt - van is még, persze, hiszen megy.

A Tóték postása - Gothár rendezésében - ismét a minuciózusan kidolgozott szerepek közül való; a kicsit lüke, mániás figurában Szervét látható örömmel vonultatta föl, mutatta meg mindazt, amit megtanult róla, belőle. De ideje volt már annak, hogy ismét egy előadás-szervező, központi helyzetben, mintegy teljes színészi fegyverzetben lássuk: ez lett a IV. Henrik; kockázatos, merész játék, minden pillanatában tökéletesen uralt, dús alakítás. Melyben Szervét visszatért "korunk hőséhez", ezúttal olyan hőséhez, aki sarkos, lendületes hátraarcot mutat korának. Fehérre festett bohócarc, sárga kócparóka, a száj vonala pirossal nevetésbe húzva. Mondom: korom hőse. Korom hősöm.

Premier, 2005. május

* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *

Balla Tibor: Szervét jutalomjátéka.
Pirandello: IV. Henrik
Hátborzongatóan hiteles színjáték ál- és valódi arcokról, életről és halálról

„Szervét Tibor valódi jutalomjátékként fogja fel, és egy csomó akadályozó részleten elegánsan átlépve soká emlékezetes estével ajándékozza meg a nézőtéren ülőket.

A látszólag ép ész ellen megírt és bohócra maszkírozott szerepben valami csodát művel.”

Dunaújvárosi Hírlap, 2007.01.15. p.1,5.
http://www.dh-online.hu/kultura_oktatas/20070115_szervet_jutalomjateka
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Flóris Krisztina: Megőrült a király?

„IV. Henrik markában volt már Várkonyinak és Latinovitsnak is, Szervét Tibor pedig igazán méltó utódjuk.”

Virtus, 2006.09.28.
http://www.virtus.hu/index.php?id=detailed_article&aid=7983
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Victor Ioan Frunza: Egy hónap Pesten.
A román rendező budapesti színházi élményeiről ír


„Szervét Tibor IV. Henrik szerepében a tragikum érzését mély emberi drámává alakítja. Játékában a megismerés és az őrület vad szertelenségbe csap át. Henrik „őrült" szavai úgy hullnak alá a színész szájáról, mint a hó: látjuk, hogy fehér, ragyogó és hideg – de megragadhatatlan. Figurájának megkettőződési tragikuma alakításának egyik sarkalatos pontja. Rendkívül pontos játékának van egy kísérteties és egy szimbolikus dimenziója.”

Színház, 2006/5.
http://www.szinhaz.net/index.php?id=1209&cid=15495
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Varga József: Körséta a pesti Broadwayn. Pirandello: IV. Henrik

„Várkonyi félelmetes tekintetű neuraszténiás őrült volt, a mostani – Szervét Tibor, egy mimus, egy cirkuszi klaun stílusát ölti magára, s ez a koncepció is olyan meggyőző, mint ama régi volt. Előadás, melyet látni kell!”

Szabad Újság (Felvidéki magyar hetilap), 2006.02.18.
http://www.hhrf.org/szabadujsag/modules.php?name=News&file=article&sid=149
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Vámos Anna: Beszélgetés Keres Emillel

Keres Emil:
"- Nagyon élveztem a IV. Henrik próbáit is. Azért is szeretem ezt a darabot, mert szenzációsak Szervét Tibor monológjai. Hiszen nem hátrány például, ha a nézők értik is, hogy miről szól a darab.”

Radnóti Szín-Lap, 2006. január
http://www.radnotiszinhaz.hu/index.php?id=407&cid=10418
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
sam: IV. Henrik Szervét Tiborral

„Nagy élmény volt megint a színház. Őrült, aki szabad, normálisok, akik rabok, kik is az őrültek? A végén amikor harmadszorra tapsoltuk őket és ahogy idő kell nekik is, hogy visszajöjjenek a nézők elé a szerepből, iszonyat volt: végre elmosolyodott a Szervét Tibor, hogy megköszönje a tapsot. És döbbenten vettem észre, hogy addig, a taps alatt is úgy meredtem rá, mintha még mindig az őrültet játszaná - a nem változó arckifejezése miatt. Akkor szállt csak el a varázslat és tudatosult, hogy vége, tényleg nem ő az őrült király. Ez egyszerűen döbbenetes volt.”

swallow.freeblog, 2005.10.13.
http://swallow.freeblog.hu/archives/2005/10/13/923458/
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Bodó A. Ottó: Kolozsvári áljegyzetek Pécsről. Egy zsűritag a POSZT-ról

„Az előadás egyetlen izgalmas része Szervét Tibor Henrikjének vallomása, az általa viselt maszk felfedése, majd visszakényszerülése a korábban önként vállalt életszerepbe: felkavaró erejű, elgondolkodtató pillanat.”

Criticai Lapok, 2005/9-10.
http://www.criticailapok.hu/index.php?id=647&cid=10231
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Grendel Lajos: Hónapló

„(…) a POSZT-ról jöttem haza, ahol egy Nagy Könyv-műsorban vettem részt, és előadást is néztem: Pirandello: IV. Henrik - Szervét Tibor nagyot dobott.”

Mozgó Világ, 2005/7.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A legkedvesebb főszerep. Interjú Kováts Adéllal

Kováts Adél:
„A IV. Henriket játszottuk, szép sikerrel. Szervét Tibor a legjobb férfi alakítás díját kapta, az előadással pedig a közönségdíjat hoztuk el. A Radnóti kis játéktere után, különleges érzés volt a pécsi színház fantasztikus nézőterével és jóval nagyobb színpadával szembesülni. Ez az összhatás és a jó akusztika kifejezetten inspiráló volt. Ilyenkor az ember a lelkét és a fizikumát is "kiterjeszti".”

Népszava, 2005.06.27.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Végetért az V. POSZT

„Karsai György:
– …Szervét Tibor, aki számomra lenyűgöző módon alakítja IV. Henriket, a Várkonyi által 1941-ben, majd Latinovits által a hetvenes évek legelején játszott szerepet. Meggyőződésem szerint színháztörténeti pillanatokról van szó, amelyeket nem szabadna megörökítetlenül hagyni.”

Magyar Rádió Online, 2005.06.22.
http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=141795
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Sirokkótól napsütésig. Pirandello: IV. Henrik

„Az évad legjobb férfi főszereplője ki más, mint Szervét Tibor lett zseniális IV. Henrik alakításáért.”

Kultport.hu, 2005.06.20.
http://www.kultport.hu/hirek.php?hir_id=00681
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Metz Katalin: Zsivajgó pécsi fesztivál

„Megítélésem szerint könnyen esélyes lehet a legjobb alakítás díjára a Radnóti Színház IV. Henrik-produkciója, amelynek legfőbb erénye a címszereplő Szervét Tibor katartikussá magasztosuló, komplex alakítása.”

Magyar Nemzet, 2005.06.15. p.15.
http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=289982&rvt=7&s_text=szerv%E9t+tibor&s_texttype
=1&norel=1&pass=3
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Nagy Imre: „Őrült vagyok, vagy nem vagyok...” Pirandello: IV. Henrik

„Szervét Tibor játékát külön elismerés illeti azért, hogy leküzdötte azt a nem kis nehézséget, amit az arcára festett bohócmaszk jelentett. Mert ez a figurához semmiképpen nem illő smink a festett arcvonások rögzítettségével könnyen lefedhette volna a színészi játék vibráló összetettségét, a „bolondság” és az intellektuális magabiztosság állandó egymásra vetülését, ami a dráma legfőbb értéke. Hogy ez a dramaturgiai minőség a maszk ellenére mégis maradéktalanul érvényesült, az alkalmasint a színész legnagyobb érdeme.”

Dunántúli Napló, 2005.06.15.
http://www.dunantulinaplo.hu/index.php?apps=cikk&c=412644&d=2005-06-15
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kónya Orsolya: "Őrült vagy nem őrült?" Pirandello: IV. Henrik

„Henrik játszik: játszik a körülményekkel, játszik a körülötte található emberek sorsával. Ezen a gondolaton elindulva de Luca maszkba „öltözteti” Szervétet, aki falfehér arccal, szeme körül vörös karikákkal játssza végig az előadást. Szervét ragyogóan oldja meg a nehéz feladatot: az előadás végén valóban összezavarodunk. Henrik valóban egy normális ember, aki elhiteti környezetével, hogy végig játszotta az őrültet vagy egy őrült, aki egy pillanatra normálisnak tetteti magát azért, hogy környezetét végképp a bizonytalanságba kergesse? S ha sikerül azt elérnie, hogy mi se legyünk tisztában azzal, melyik elgondolás a helyes, akkor alakítása célba ért. Márpedig Pécsen ez volt a helyzet: Szervét remek formában játszotta végig a komoly fizikai megterhelést jelentő előadást.”

Kontextus.hu, 2005.06.14.
http://www.kontextus.hu/hirvero/poszt20052.html
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Teátrum, teátrum, nur du allein. Pirandello: IV. Henrik

„Szervét Tibor őrületesen jó színész. Nem egyszerűen őrültet (vagy nem is őrült?) játszik a színpadon. Szervét megőrül, megvilágosodik, összeomlik, mániás lesz, agresszív és egy pillanatra rá regresszív, Szervét maga a bomlott elméjű hős, aki Henriket játszik, Szervét maga IV. Henrik. Teszi mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem esik bele a ripacskodás csapdájába és ez az, ami különösen szép az egészben.”

Pécs-index.hu, 2005.06.13.
http://pecs.index.hu/index.php?id=5349
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Spilák Klára: ”Egyetlen szempontot vettem figyelembe, hogy színház legyen”.
Interjú Karsai Györggyel


„Karsai György:
- … IV. Henrik esetében imádom a Szervét játékát, meg imádom azt a függöny rendszert, ami tereket, világokat, hangulatokat választ el egymástól.
A színészválogatottamba Szervét Tibor bekerült a Tóték és a IV. Henrik miatt ..."

V. POSZT, 2005.06.09.
http://poszt.com/main.php?lang=HUN&disp=beszelgetes&ID=4
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Karsai György: Volt egyszer egy szezon II. Pirandello: IV. Henrik

„A címszereplőn, Szervéten múlik minden, s ez nem baj: megbízhatóan magas színvonalon teljesít, remek alakítást nyújt. Mondhatni, az előadás alfája és ómegája Szervét Tibor alakítása, s ő képes is megfelelni a kihívásnak. Egyetlen baj van alakításával, ez viszont nem rajta múlik: Stefano de Luca valamiért ragaszkodott esetében ehhez a kicsit commedia dell'artés, kicsit nevető emberes, kicsit bohócos hófehér rizspor archoz, amelyen a szemgödör és a száj vonalában továbbhúzódó vöröses csíkok mintegy odafagyasztják Szervét arcára az őrült maszkját. Ez rendben is van akkor, amikor király-szerepét játssza, de legyőzhetetlen teherré válik, amikor az önleleplezés pillanatától kezdve ki kellene lépnie az őrült, a bolond maszkja mögül. Pedig tudom, hogy Szervét szeme és mimikája sokkal jobban el tudja mondani azt, amit szövegben is közöl, de aminek ellentmond letéphetetlen maszkja.”

Színház, 2005/6.
http://www.szinhaz.hu/index.php?id=286&cid=3942
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Koltai Tamás: A művészet, mely nyegle, hogy megéljen.
Budapesti évadkörkép. Radnóti Színház


„Pirandello IV. Henrikje meghaladta a rendező Stefano de Luca autenticitását. Ha ezt az anakronisztikus remeket komolyan vesszük, sokkal árnyaltabban, műveltebben, bonyolultabban kell gondolkodni, és sokkal rafináltabban kell érteni a színpadi nüanszokhoz, stílusokhoz, formákhoz. Ha a valóság és az illúzió, az élet és a játék, a hazugság és az igazság mágikus szövevénye ilyen átlagosan, ihlettelen lapossággal, szinte derb kommercialitással valósul meg, az nem Pirandello, hanem valami más.
S ezen Szervét Tibornak helyenként a rendezés fölé emelkedő játéka sem tudott segíteni.”

Jelenkor, 2005/6. p.556.
http://www.jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=794

. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kovács Dezső: Libikóka. Pirandello: IV. Henrik

„Dúlt tekintetű, koszlott parókájú, eszelős férfiarc néz ránk, de hamar világossá lesz, hogy szerepet játszik, szeriőzen s a legkevésbé sem ripacskodva. Szervét többnyire hibátlanul érzékelteti a figura alakváltozásait és pszichikai kondícióit: józanul és szenvedélyesen adja az elborult tudatú férfit, aki ugyanakkor fegyelmezett, összeszedett, mind gesztusaiban, mind mimikájában. A fölrakott, rárajzolt smink hiába tudósít csúf ripacsról, az ő IV. Henrikje higgadt és tudatos, ekként kicsit valóban félelmetes. Randalírozik, de egy ponton mindig megtorpan, szabadjára engedi az indulatait, de látszik, önkontrollja hibátlanul működik.”

Színház, 2005/6.
http://www.szinhaz.hu/index.php?id=286&cid=3951
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Sőregi Melinda: Változtatni kellene. Interjú Karsai Györggyel

„Karsai György: - A IV. Henriknél szerettem volna, ha Szervét Tibor alakítása és a díszlet az áttűnésekkel, az ehhez kapcsolódó világítással megörökítődik az utókor számára. És azok, akik majd Pécsen látni fogják, remélem igazolják a szándékomat.”

kontextus.hu, 2005.05.18.
http://www.kontextus.hu/hirvero/interju_2005_0518.html
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Ab start fogalmunk sincs róla, ki van itt megőrülve. Pirandello: IV. Henrik

„Szervét Tibor - nyilván a rendezővel tökéletes egyetértésben - a figura minden másodpercéről eldöntötte miről szól, és kristálytisztán el is játssza.”

Exit, 2005.04.28.
http://www.exit.hu/turmix/turmix_ajanlok/szinhazajanlok/szinhazajanlo/1692
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kelen Károly: Regényszenzációk a láthatáron

„Závada Pál feltétlenül ajánlja még Pirandello IV. Henrikjét. - Szervét Tibor fantasztikus benne – mondja.”

Népszabadság, 2005.04.18.
http://www.nol.hu/cikk/359081/
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Metz Katalin: A címszereplő bosszantó magánya. Pirandello: IV. Henrik

„A címszereplő Szervét Tibor pengeélen táncolva járja végig a főhős kálváriáját, ki-be járását a császári álarc mögül, s amint mélyül a múltjával való szembesülés okozta fájdalom, úgy mélyül, rétegződik szerepformálása. Fenyegető buktatókat kerül ki bravúrosan, nem a könnyebb ellenállás vonalán halad, nem él a két arc egymástól való különbözőségének külsőséges eszközeivel, hanem fokról fokra építi föl e ragyogó, kettős kompozíciót. Nem játssza hát agyon az őrültet, és képes visszafogottan, ám annál drámaibban leleplezni, mi is lakozik a bensejében. Mi is vezette az őrület színleléséhez? Vádbeszéd és csendes önvallomás egyben utolsó felvonásbéli önleleplezése.
Szervét Tibor elmélyült alakítása katartikus élményt hoz.”

Magyar Nemzet, 2005.04.18. p.15.
http://mn.mno.hu/index.mno?cikk=278948&rvt=7&rvt2=174&s_text=szerv%E9t+
tibor&s_texttype=1
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Horváth Csaba: Úgy döntöttem, őrült maradok. Pirandello: IV. Henrik

„Szervét Tibor megjelenésekor felpörög az előadás. Szervét elviszi a hátán a darabot, IV. Henrik-alakítása csaknem végig bírja a kötéltáncot az őrület és a szerepjátszás tudatossága között.”

Heti Válasz, 2005.04.14.
http://www.hetivalasz.hu/showcontent.php?chid=11037
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Csáki Judit: Szervét, a király. Pirandello: IV. Henrik

„IV. Henriket Szervét Tibor úgy kelti életre, mintha maga az őrületben és az őrülttel való együttélésben otthonos-rutinos szerző instruálta volna. Szervét intellektuális színészi kihívásnak fogja föl a szerepet - az is. Ettől - noha úgy látszik, mintha a lendület, a spontaneitás diktálná - igazi motorja az előadásnak: minden gesztus, megszólalás jelzés és érv a központi dilemmában, amely azonban már nem az őrültség, hanem a szerepjátszás. Szervét nagyszerű.”

Magyar Narancs, 2005.04.07.
http://www.mancs.hu/index.php?gcPage=/public/hirek/hir.php&id=11478
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Szántó Judit: Filozófia olasz módra. Pirandello: IV. Henrik

„Ezen a színpadon Szervét Tibor az abszolút uralkodó. Miközben megjelenésében (részben a kitűnő maszknak is köszönhetően) és aurájában van valami a nagy romantikus bohócokból: a Bajazzók Caniójából, vagy hogy az olaszoknál maradjunk, Rigolettóból, vagy a különböző műfajú Nero, a véres költőkből, de tán még a shakespeare-i bolondokból is egy személyben, s a másik póluson a dráma intellektuális feszültségét, horribile dictu filozófiáját ugyancsak megérzékelteti, a középső regiszterben pedig sokszínűen, sokértelműen, hol szikrázó társasági esprit-vel, hol leari tragikumot megpengetve állítja össze s forrasztja ellentmondásosságában is "egységes" alakká - tudniillik nemcsak bolondként épelméjűvé, de épelméjűként is bolonddá - a drámairodalom egyik nagy férfiszerepét. Vérbeli nagy komédiásmutatvány.
Stefano de Luca örülhet: Szervét megmentette neki az estét.”

Criticai Lapok, 2005/4.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Bogácsi Erzsébet: Nem ér a nevem? Pirandello: IV. Henrik

„Szervét Tibornak azok a legszebb percei, amikor végre megszabadulhat a „nem ér a nevem” gyermekded játékától.”

Zsöllye 2005.03.23.
http://www.zsollye.hu/content/03/03_02.htm
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Koltai Tamás: Jelmeztelenül. Pirandello: IV. Henrik

„Szervéten - a mindenkori IV. Henriken - múlik az előadás sorsa, és ő teljes mértékben megfelel a várakozásnak. Nem téved az őrület túlszínezésébe - ez a szerep legnagyobb veszélye -, túlzásai mögött is érződik az intellektuális fegyelem. Pedig nem tartózkodik a szélsőségektől, arcát bohócosra festi, kese szőke parókáját kajánul váltogatja a koronával, egész lénye arra irányul, hogy "nézőivel" elhitesse az őrületet. Csakhogy van benne rendszer, részint mert birtokában van az általa fölépített szerepnek, részint mert fölismeri a jelmezekbe bújt szereplőket, és közvetlenül rájuk vonatkoztatja mondandóját, anélkül, hogy korán leleplezné magát. Nem lépi át a határvonalat, nem állítja, hogy a tisztánlátáshoz őrület kell, sőt a koronával és a keménykalappal folytatott játék tudatos döntésnek állítja a királyi szerep végső vállalását. De nem tagadja, hogy ehhez a döntéshez mégiscsak kell egy világundornyi egzaltáció.
Szervét - no meg Pirandello - elviszi az előadást.”

Élet és Irodalom, 2005.03.18. p.27.
http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=MUBIRALAT0511&article=2005-0320-
1928-31SQQT
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Mikita Gábor: Színház – színről színre, évről évre

"A szezon legkiegyensúlyozottabb szórakoztató előadása, Neil Simon Furcsa párja szintén egy korábban elkezdett „beszélgetés” folytatása a másik iránti nyitottságunkról, empátiánkról, hiszen a rendező, Szervét Tibor, a Kamaraszínházban néhány évaddal korábban már sikerre vitte az amerikai komédiaíró egy másik darabját, a Mezítláb a parkban című vígjátékot.

Seres Ildikó azt hiszem Neil Simon-komédiájában mutathatta meg igazi színészi karakterét, pasztellszínekkel dolgozó, finom, érzékeny humorát.”

Új Holnap, 2005.10.24.
http://ujholnap.freeweb.hu/uj/mikita054.htm
Fotó: Miskolci Nemzeti Színház
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Zajos sikere volt a nyíregyházi Vidor fesztiválon a miskolci Furcsa párnak

”A Vidor Fesztiválon zajos siker volt a miskolci előadás, amely igazi csapatmunka, a társak remekül játszanak alá a két kitűnő, a finom humor sok-sok eszközét felvonultató főszereplőnek. Az előadásban komoly figyelem fordítódott a mögöttes emberi tartalmak kibontására. A főszereplők szinte együtt lélegeztek a közönséggel, annak rezdüléseire érzékenyen reagáltak.”

Észak-Magyarország, 2005.09.09.p.7.
http://www.icenter.hu/cgi-bin/sajto/nssea.pl?cikk=ooffaowsrriiootewccste&nyelv=
&words=szervét,tibor#link0
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Mikita Gábor: Ketten egyedül. Neil Simon: Furcsa pár - női változat

„Van humora a rendezőnek, Szervét Tibornak, s a nőcsapatnak is. Szervét Tibor azt a motívumot emeli ki, hogyan veszi át valaki az uralmat a másik otthonában, s a hálálkodni akarás hogyan válthat át „zsarnokságba”. Amiből az is következik, hogy a miskolci előadás egyértelműen a rendmániás asszony ellen hangol. Ám ettől felemás lesz a játék, ami akkor lenne sziporkázóbb, ha valóban furcsa párról beszélhetnénk. Ha két porrongyrázás közben együtt érezhetnénk a fóbiákkal terhelt Florence-szel, és időnként ,,rámordulhatnánk” Olive-re is.”

Zsöllye, 2005.03.23.
http://www.zsollye.hu/content/03/03_09.htm
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Gyarmati Béla: Másoknak mi vagyunk furcsák. Neil Simon vígjátéka a Kamarában

„Az előadás igényességét dicsérhetjük, ami rendezésben, színészi teljesítményekben, szcenírozásban egyaránt megnyilvánult. Talán csak a darab címén kellett volna gondolkodni, mert a mostani (Furcsa pár - női változat) bizony nem nagy leleményre vall.
Szervét Tibor jó ízléssel, megfelelő szakmai rutinnal és mértéktartással állította színpadra a vígjátékot. A mű értelmezése, megjelenítése ironikus intellektualizmust és fejlett játékkultúrát követel. A közönségnek inkább derülni kell, mint kacagni. A szerző dramaturgiai patentjei hibátlanul működnek.”

MINAP, 2005.01.29.
http://www.miskolcinemzetiszinhaz.hu/_sajto04_0129.php
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
ganna: Müller Júlia - akit szeretnek. Neil Simon: Furcsa pár - női változat

Müller Júlia:
„- Most dolgozom Szervét Tibor rendezővel először, de nagyon nagy örömmel teszem. Szeretem a humorát, az ízlése nagyon közel áll az enyémhez. Úgy éreztem, hogy ő egy olyan „szem”, akiben teljesen megbízhatok. Sokat tudott segíteni a szerepformálásnál, úgyhogy nagyon élvezem ezt a közös munkát. Remélem nem ez lesz az utolsó.
Tibor nagyon figyelt arra, hogy ahol esetleg előjött valami beidegződés az előző munkámból - még ha tetszett is neki - inkább elindított egy másik úton. Így ez számomra is egy utazás volt, amit nagyon élveztem."

Theater Online, 2005.01.22.
http://theater.hu/index.php?mode=irasok⊂=&cikk_id=317
* * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * * *