T. Puskás Ildikó: A megkésett találkozások átformálták az életét
Népszava melléklet, 2005.09.26. p.8.

Szervét Tibor - pályamódosítóként - az akkori tanácsi jogászi állását hagyta ott a Színház- és Filmművészeti Főiskolai diákstátuszért. Később - sokszor és sok helyütt - elmondta, nem találta helyét, úgy érezte kicsúszott lába alól a talaj, hiszen a maga huszonöt évével diáktársai között "öregnek", ügyetlennek érezte magát.
Mára - legalábbis szerepei sokasága és sikerei is ezt bizonyítják - minden kezdeti hátrányát ledolgozta... A negyvenedik életévén túl lévő színész fiatal rajongói külön honlapot működtetnek az interneten, és a Valami Amerika című filmben nyújtott alakítása egy csapásra ismertté tette a nevét, országszerte... 2002-ben a Súgó-csiga Fődíjat ítélték neki a nézők, 2003-ban és 2004-ben ugyancsak közönségdíjas lett a Pécsi Országos Színházi találkozón, akárcsak ebben az évben, amikor a legjobb színészi alakításért járó díjat is megkapta, a Radnóti Színházban játszott Pirandello IV. Henrik című darabjában nyújtott alakításáért.


- Hogy bírja ezt a pörgést?

- A sok feladat nem feltétlenül pörgés…ha közben sikerül a testi-lelki erőkkel gazdálkodni. Én ezzel próbálkozom. Zenthe Feri bácsi mondta, hogy tízévente valamit ki kell dobni a kosárból, meg kell szabadulni néhány rossz szokásunktól. Én "kidobtam" a dohányzást, az éjszakázást, helyettük viszont - eleinte nehezen ugyan - rászoktam a testmozgásra: az aikido-ra, az erőnléti edzésekre, a futásra, és az utóbbi időkben beleszerettem a lovakba, illetve a lovaglásba is. Sokat köszönhetek az aikido-nak fizikailag és mentálisan egyaránt. Nagyon szép a mozgásrendszere és a filozófiája is. Még a világszemléletem is változik, amióta gyakorolom: kezd kialakulni bennem valami belső nyugalom, talán kevésbé vagyok felszínes és kíváncsi lettem a világra. A tudatos testedzés még a táplálkozásomat is átformálta.
Jó későn kezdtem, de hát az én tizenéves koromban semmit sem lehetett hallani az egészségkultúráról, sem az egészséges táplálkozásról, sem a rendszeres mozgás fontosságáról. Az igazat megvallva, harmincéves koromig fel sem merült bennem az igény, hogy valamit sportoljak, mert eleve nagyon ügyetlennek tartottam magam. Aztán ezt az önbizalomhiányt "megfejelték" a főiskolai évek is, ahol a nálam fiatalabbakat sokkal ügyesebbnek láttam. A mozgásigényt pedig éveken át háttérbe szorította a "főiskolás életmód". Akkoriban szinte elvárás volt ugyanis ebben az intézményben, hogy mi, leendő művészek az életformánkkal is kifejezzük: őrülten tehetségesek, zsenik vagyunk. Ennek a "zsenialitásnak" pedig látványosan kellett megnyilvánulnia, úgyhogy rengeteget dohányoztunk, sokat ittunk, bulizások, ilyesmi. Teljes gázzal művészélet… Ez az időszak volt életem legnehezebb korszaka, tele voltam bizonytalansággal, feszültséggel.
Amikor végeztem és elkezdtem a pályát, szép lassan rájöttem, hogy ez így nem mehet tovább, mert nem tudok dolgozni, nem tudom kézben tartani az életem... Megpróbáltam leszokni a cigiről, kimaradni az éjszakázásokból. Végül, sokszori visszaesés után, ahogy az edzések szaporodtak, úgy szép lassan-nehezen elmaradozott a cigaretta. Ma már tudom, hogy belőlem rengeteg energiát szív ki a dohányzás... Az aikido cserébe megajándékozott a mozgás örömével, a saját testem feletti uralom érzetével... Visszafelé nézve már furcsa, hogy úgy éltem le az életemből harminc évet, hogy ezt az élményt nem ismertem...  Azt vettem észre, hogy a mozgásnak köszönhetően a lelkem is felszabadult, sőt elkezdtem a világról is másként gondolkodni. Törekszem szeretni azt, ami van és a világot, amiben élek. Abban is ez a sportág segített - amely nem egyszerűen csak sport, hanem életszemlélet is -, hogy ma már képes vagyok uralkodni az indulataimon, a hangulataimon. Többnyire. Mindenféle módszerek vannak arra, hogy az ember áteressze magán az indulatait, anélkül, hogy azok gyökeret ereszthetnének odabenn. Ilyesmivel próbálkozom.

- Köztudott, hogy nagyon fontosnak tartja a kisfiával való együttléteket
.

- Fontosnak tartom, hogy egyszerűen, normálisan éljek annak ellenére, hogy a munkámmal járó időbeosztás ezt nem nagyon akarja engedni. Akárcsak más családokban, nálunk is a gyerek köré rendeződnek a programok. Most már a baráti körünk is közös, az ő osztálytársainak, barátainak a szüleivel ismerkedünk, találkozunk. S rengeteget játszunk, autózás közben, otthon, baráti társaságban, a barkochbától a kártyázáson keresztül a társasjátékokig. A fiam is bele tud felejtkezni a játékba, akárcsak én... Így aztán szerencsére Tv alig, inkább mozi vagy DVD. Mindketten élvezzük pl. a 20-30 éve készült Várkonyi rendezte Jókaikat, és az Egri csillagokat. De megnézzük az összes animációs mozit is, a Szörny Rt.-től a Hihetetlen család-ig. Sok hasonlóság van az ízlésünkben...

http://www.nepszava.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=756027