Váczy András: Szervét, az öntörvényű. A rendezők hagyják, menjen a maga útján
Reggel, 2005.07.01.

„Úgy tartja kedvem, hogy őrültnek tettessem magam” – mondja Pirandello IV. Henrikjének címszerepében Szervét Tibor. Nem mindennapi egyéniség: mély intellektus és csintalan kamasz lakik benne.

- Nagyon különleges és szokatlan volt a pécsi előadás – mondja Szervét Tibor a nemrégiben rendezett országos színházi találkozóra emlékezve. Egyrészt örültünk, másrészt izgultunk. És mindannyian bizakodtunk, hogy tetszik, amit csinálunk, én ráadásul a lelkem mélyén reménykedtem, hátha győzünk. Ez növelte a tétet. Aztán a méretek... A pécsi színház kétszer akkora, mint a Radnóti, nem tudtuk, hol vannak a nézők, ettől pedig furcsa távolságérzésem támadt. Amikor magamnál voltam, folyamatosan feszélyezett: biztos, hogy van itt valaki? Nem lehetett a közönségre támaszkodni. Akkor nyugodtam meg, amikor hallottam a tapsot. Nem akármilyet ám: forró, lelkes ujjongást!

– Meg is kapta a szerepért a legnagyobb elismerést: a legjobb férfiszínész díját.

Szervét olyan színész, aki a maga feje után megy. Nem arra épít, hogyan alakítgatták mások a szerepet, mi a bevett és betonbiztos megformálási recept, hanem kitalálja magának. Öntörvényű? Makacs, dacos, „csak azért is” fajta? Maradjunk annyiban: ízig-vérig egyéniség. Lehet keresni kulcsot pályája sajátos alakulásában, abban, hogy sutba dobva a jogi doktorságot, fogta magát, és színészetre adta fejét. De inkább hagyjuk azt a kulcsot, és nézzük Henriket meg a Postást, amúgy szervétesen.

- Tavaly valóban a IV. Henrikkel küzdöttem. Fel kellett térképeznem ennek a rettenetesen nehéz pasinak az idegrendszerét, aztán át kellett élnem, és vissza kellett adnom. Hú… 

- Úgy megharcolt Pirandello hősével, hogy a másik szerep, a másik kedvenc majdnem elhalványult.

- Kicsinek tűnik, nekem mégis nagyon nagy feladat volt a Tóték Postásának szerepe. Személyes örömet jelentett a figura kitalálása és megvalósítása. Nagy vitát váltott ki, többek nekem estek: miért így játszod? Azt válaszoltam, mert ez így vegytisztán Örkény.

- Az a szerencse, hogy a rendezők érzik, tudják, mit akar Szervét, és hagyják, menjen csak a maga útján, a maga feje után. És most, hogy jól elfáradt, kijár neki egy kis nyugalom:

- Rendbe szedem magam, elmegyek kis családommal egy tanyára, a természetbe.

http://www.reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=16511