Bóta Gábor: Mindenki magának gereblyéz
Magyar Hírlap, 2005.06.11. p.31.

Szervét Tibort a Valami Amerika című film tette országosan ismertté. Kiválóan alakított számtalan színházi főszerepet, legutóbb a IV. Henrik című darabban. Az előadás hamarosan a Pécsi Országos Színházi Találkozón is látható.

- Amikor annak idején eljött a Független Színpadtól, azt mondta, hogy megalakította független önmagát. Lehetséges-e függetlenség a színházi szakmában?


- Könnyű lenne az válaszolnom, hogy nem, hiszen tagja vagyok a Radnóti Színháznak, előtte pedig a Vígszínháznál voltam. De azt hiszem, mégis lehet szabadnak maradni. Függetleníteni magamat egyrészt a kortól, hogy ne hasson rám az a sok hülyeség, ami megjelenik a televízióban, a politikában, az emberek mindennapi viselkedésében. Másrészt a saját hülyeségeimtől… bár ez nagyon nehéz. A hiúságtól, az önzéstől, a butaságaimtól.

- Ez a gyakorlatban hogy néz ki: megy az utcán, és ez jár a fejében, vagy az öltözőjében magába mélyed?


- Mélyedek… Mindennap igyekszem időt fordítani erre. Tavaly szembesültem egy súlyos kritikával, amiről először azt gondoltam, nem igaz. Hosszú idő telt el, mire kénytelen voltam szembenézni e vélemény szélsőséges, ámde alapos voltával. A nyár egy része arra ment el, hogy újragondoltam a színházhoz való viszonyomat. Azon tépelődtem, lett-e bennem fennhéjázás, közömbösség, romlott-e a lelkiismeretességem. Miután mindezekre igent kellett mondanom, megijedtem. Az derült ki, hogy bizony nagy eltévedéseim vannak. Azt hittem, a jó úton járok, és kiderült, hogy nem.

- Volt egy nagyon sikeres időszaka Miskolcon, aztán a Vígszínházban valami miatt nem ment semmi; a Radnótiban újra beindult a szekér, a film pedig az országos ismertséget is meghozta. Látszólag topon van, nyilatkozta is, hogy most jött vissza a kedve a világhoz.


- Újra megszerettem a világot, ez a szezon mégis erősen azzal telt el, hogy megpróbáltam megszabadulni attól, amit magamban rossznak találtam. Igyekeztem komolyabban venni, hogy minden szerep egy olyan életre keltendő lény, aminek az összes tudásommal tartozom megfelelni.

- Volt egy depressziósabb időszaka is…

- Több is. Vannak olyan élethelyzetek, amikor az ember meglehetősen sötéten lát. Ilyenkor azt érzem, nem jó, amiben élek, mindenki másnak sokkal jobb, velem a jóisten speciális kényszermunkatábort játszik, reménytelen bármi, és úgysem lesz soha jobb. Mindenkinek van valami módszere arra, hogy ezt túlélje, vagy akár energiát merítsen ebből az állapotából. Nekem nagy szerencsém, hogy hat-hét évvel ezelőtt aikidózni kezdtem. Erősebb lettem fizikailag és mentálisan is. Másként nézek körül a világban, kevésbé félek. Miközben gyakran máig azt érzem, hogy nagyon sokat kell dolgoznom mindenért. Mások sokkal nyertesebben lépnek, teremtenek kapcsolatokat, nyertesebb a magánéletük, az anyagi helyzetük.

- A Valami Amerika című film sikere hogyan hatott önre?

- Jó érzés volt, de érdekes módon olyan nagyon nem zavarta meg a saját rendszereimet, nem különösebben alakított át.

- Nem fontos az országos ismertség? Elég, ha a Radnóti Színházban jókat játszik, és tízezer ember ismeri a nevét?

- Így azért jobb, ahogyan most van. Ezáltal olyan munkákat is kapok, amelyeknél egyébként nem gondolnának rám.

- Ennek köszönhető például, hogy a Duna Tévében kívánságműsort vezetett?

- Pontosan. Ennek – meg Alföldi Róbertnek is – köszönhető, hogy a Tv2 Lesz ez még így se című műsorában beszélgetőpartner voltam.

- Ez a műsor megbukott.

- Hatszázezren nézték. Ez csak kereskedelmi csatornán jelent kudarcot késő este. Sokan azt mondták, ez a műsor a hülyeség mindent elborító tengerében üdítő sziget volt. Túl azon, hogy pénzt kerestem vele, ami nagyon kell a színházi fizetés mellé, olyan emberekkel beszélgethettem, akikkel nem találkoztam volna. Ugyanezt mondhatom a Duna Tévében a Duna-parti randevúra, ami a csatorna legnézettebb műsora volt, de megszüntette az új vezetés. Van azonban másfaja előnye is az ismertségnek. Például egy barátom lovas terápiás helyet akar létrehozni mozgássérült gyerekek számára. Rettenetesen nehezen jut pénzhez, én pedig megpróbálhatok segíteni.

- Beszéltünk a depresszióról, ami IV. Henrik eljátszásához – amit most a Pécsi Országos Színházi Találkozóra is meghívtak – jól jöhet. Egy tudathasadásos, depressziós őrültről, vagy őrültet játszó emberről van szó. Mit használt fel a szerephez magából?

- Ez gonosz kérdés, nem szoktak ilyeneket kérdezni az újságírók. Óvatosnak kell lennem a válasszal. IV. Henriknek igen súlyos problémái vannak a külvilággal, ahogy nekem is. Hosszú időbe telt, mire rájöttem, hogy a világ sokkal komplexebb és élvezetesebb, mint hogy az ember áldozatul essen annak a résznek, ami tényleg rugdosnivaló.

- Mit rugdosna?

- A hazudozást, a képmutatást, az oda nem figyelést, az önzést, Ezektől tönkremennek a kapcsolatok, kétségbeejtővé válhat egy munkahely légköre. IV. Henrik sokkal vadabban és szélsőségesebben reagál, mint amit én helyesnek tartok. O mindenről lemond, az mondja az embereknek, nem megyek közétek soha, rosszak vagytok, felszínesek, ostobák, vacakok. Elzárkózik, és amikor eljönnek hozzá egy könnyed látogatásra, a szemükbe vág sok mindent, megpróbálkozik a szembesítéssel, amire húsz évig várt.

- Szeretné megmondani a magáét bizonyos embereknek?


- Nagyon sokáig volt bennem ilyen indulat, mondtam is a magamét, aztán rájöttem, hogy az embereket akaratuk ellenére nem lehet önismeretre kényszeríteni. Igen óvatosan valami érzetet lehet átadni abból, hogy min lehetne változtatni.

- Egymásnak próba közben, előadás után meg tudják mondani, hogy valami megy vagy sem? Ezt azért is kérdezem, mert nyílt titok, hogy a IV. Henrikben többen igen jónak tartják önt, ám az előadást nem annyira.


- Képtelen vagyok elválasztani az előadást a szerepemtől. Tiszta szívből hálás vagyok annak a csapatnak, amelyik a produkcióban dolgozik, mert mindenki rendkívüli erőfeszítéseket tett. Hogy mi megbeszélhető, az nehéz kérdés… Nálunk most ez egész jól áll. Volt rá eset, hogy azt mondtam egy kollégának, hogy az egyik szituációban marhaság, amit csinál, megbénul tőle a jelenet. És mindezt nem félrehúzva, hanem mások előtt. Nem lett belőle sértődés, teljesen egészséges, őszinte közeledés volt, mindannyian örültünk neki, hogy ez mennyivel jobb ízű elintézés. Nehéz létrehozni ilyen helyzetet, mert önös szakma a miénk, mindenki magának gereblyéz.