Kiss Péter: IV. Henrik. Canossa messze van…
Pesti Műsor, 2005.03.10-16. p.5.

Őrült beszéd, de van benne rendszer, idézhetnénk Poloniust, Pirandello tragédiája kapcsán. A derék kamarás így kommentálja elhűlve Hamlet szemtelenül szellemes, gúnyos szavait, különös logikáját. Mert ahogy a dán királyfi „furcsa álcát ölt” ellenségei megtévesztésére, úgy az umbriai villa arisztokratája is az őrület fedezékébe bújik. Nyolcszáz éves időutazást téve a múltba, a Canossa-járó IV. Henriknek képzeli magát. Vajon ki akar-e szabadulni a maga teremtette álomvilágból, vagy örökre bezárkózik a téboly lelki bástyái mögé? Mi az erősebb: a képzelet valósága vagy a valóság képzelete? Az itt a kérdés.

- Latinovits Zoltán Vígszínházi alakításának emléke nem nehezedik rám – feleli kérdésemre a címszereplő Szervét Tibor -, hiszen nem láttam. Maga a szerep nyomasztó, mert irgalmatlanul nehéz. Olyat már hallottunk, hogy valaki a világgal való súlyos konfliktusaira válaszul úgy dönt, hogy gazember lesz. De ilyet nem, hogy egy ember az őrületbe hajszolja bele magát, „művilágot” teremt maga körül, s egyben lemond a gyerekről, a napsütésről, a hitről, mindenfajta emberi kapcsolatról. Azt hiszem, ezt a fajta magatartást – amely kizárja az élhető életet – sem az akkori, sem a mai világunk állapota nem teszi szükségessé. Egyetérteni tehát nem tudok az én hősömmel, de nem is feltétlenül szükséges. Ugyanakkor persze hallatlanul izgalmas ennek a „kint is vagyok, bent is vagyok,” lelkiállapotnak a megragadása. Sokat segít ebben az itáliai vendégrendező, Stefano de Luca, akivel remekül kommunikálunk. Ő nem a „vezénylős” magyar stílust képviseli, inkább olyan ráérős, beszélgetős, elemzős vonalat követ. Külön élmény a próba előtti közös, játékos koncentrációs gyakorlat, amelyet a későbbiekben jómagam is szeretnék alkalmazni. Egyfajta gyermeki állapotba kerül tőle az ember. Megjegyzem, könnyebb dolgunk lenne, ha tudnánk olaszul. Ha mi is szicíliaiak lennénk, mint az író. Másként rezeg a lélek azon a nyelven… Másképpen cseng, hogy mio amore...

- A darab eredeti címe: Enrico IV. Tényleg más az akusztikája.