Ferencz Ilona: Már csak hallgatja a Bohéméletet…
Ideál - Reforméletmód magazin, 2005/2.

Nem tipikus karriertörténet Szervét Tiboré, a Radnóti Színház Jászai- és többszörös Közönség-díjas művészéé. Jogászként rajtolt az életbe, de harmincesztendősen színész lett. Majd újabb tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy rádöbbenjen: miként teremthet nyugalmat az életében...

- Az érettségi után a jogi egyetemre sodródtam. Akkoriban összevissza éltem, fogalmam sem volt róla, hogy az életben kell valamilyen irány. Ott álltam doktorként egy diplomával, és nem tudtam, hogyan tovább. Ekkor találkoztam valakivel – hadd ne áruljam el a nevét! –, aki felkeltette bennem az érdeklődést a színészet iránt. Rádöbbentem: ez az, amit csinálni akarok! Harmadszorra vettek fel a főiskolára.
Később, amikor a Cyrano jelmezében, hatalmas orral ott álltam a színpadon, eszembe is ötlött: talán a sors irányítja úgy az ember lépteit, hogy olyan helyre is eljusson, ahová korábban nem remélte.

- Ennyire hisz a sorsszerűségben?

- Az utóbbi években tudatosabban élek. Törődök magammal, ami régebben nem volt jellemző rám. Ugyanakkor nem erőszakoskodom a sorssal. Nem akarok eredményeket előidézni, hanem megpróbálom felismerni, mi is az én dolgom.

- Sokan azt gondolják, hogy a színészek a szerepeik által színesebb, talán teljesebb életet élhetnek. Ugyanakkor nehezebben tudnak harmóniát teremteni az életükben a hivatás és a magánélet között. Önnek ez sikeredett?


- Igen, igaz, nehezen. Minden maradék időm a szeretteimé, bár kételkedem, hogy elég-e, amit nekik nyújtani tudok. Pedig nagyon igyekszem, mert tudom, hogy ez rettentő fontos az életemben.

- Ön lelkes híve az aikidónak. Miért szeretett bele?


- A szó jelentése: az univerzummal való harmónia útja. Azt mondja: figyelj oda önmagadra, találd meg a középpontodat, fizikai és mentális értelemben egyaránt! Ismerd fel az ellenfél mozdulatának pillanatát! Szép sport. Nincs benne ütés, csak elforgatás, dobás és rögzítés. Amikor 6-7 évvel ezelőtt belekóstoltam, akkor döbbentem rá, hogy az életemben mindig volt valami, ami feszültséget teremtett körülöttem. Az aikido meghozta életembe a csöndet. Egyúttal igényem lett olyan dolgokra, amikre azelőtt nem volt: szükségét éreztem, hogy jobb kondícióm legyen. Hát futni kezdtem, egyre kevesebbet éjszakáztam. Kipróbáltam a thai-chit, visszatértem régi szerelmemhez, a lovagláshoz, és síelni is megtanultam. Teljesen átalakult az életem. Egy barátom tréfálkozott is velem, azt mondta: „A végén még magokat fogsz eszegetni...” Nos, itt azért még nem tartok, de tény, hogy húst már nem eszem. Jelenleg az édességek ellen vívok háborút, mert rengeteg „sütit” meg tudok enni, ha feszült vagyok.

- És hogy áll a cigarettával?


- Már legyőztem! De ez a csata sok évig tartott. Már én uralkodom a dolgokon, s nem azok fölöttem.

- Milyen rendszerességgel sportol?

- Mindennap. Reggel elviszem a gyereket az iskolába, a próbáig van másfél óra, s ezt kihasználom. Hetente kétszer edzésre járok. A mozgás már annyira hozzátartozik az életemhez, hogy kifejezetten hiányzik, ha két nap kimarad. Megpróbálom a tízéves fiamban is kialakítani ezt az igényt. Szerencsére szeret velem jönni az alföldi tanyára, ahová lovagolni járok. Õ is érzi már, hogy ott más az élettempó, mint a városban. Más a tér- és idő-élmény, kint, a pusztában szabadnak érzi magát az ember, s ott bármire jut idő.

- Fogadok, Ön a városban is tud gazdálkodni az idejével. Hiszen még tévéműsor vezetésére is vállalkozott. Nézi is a tévét, vagy valami más jelent kikapcsolódást?

- Nem tévézek. Azóta figyelem a Duna Televízió adásait, amióta felkértek a kívánságműsor vezetésére. Megnyugtat, amit látok, mert nagyon tisztességesek a csatorna törekvései. Ami a „feltöltődést” illeti, van néhány opera, amit nagyon szeretek. Puccinit különösen. Néha alig várom, hogy meghallgassam Rudolf és Mimi kettősét a Bohéméletből.

- A mozirajongók a Valami Amerika és a Magyar vándor című filmekben láthatják. A színházjárók milyen darabokban találkozhatnak Önnel mostanában?

- A Tóték című Örkény-darabban játszom, s két főszerepre készülök: Pirandello IV. Henrikje szintén a Radnótiban, Arthur Schnitzler Anatol című műve pedig a Budapesti Kamaraszínházban lesz látható. Rendezek is, most éppen Miskolcon
a Furcsa pár című Neil Simon-darabot.

http://www.informed.hu/?tPath=/eletmod/ideal/&article_id=83928