Ferencz Ilona: A nézők kívánságára
Színes RTV-újság, 2004.12.06-12.

Nemcsak a színházi alakításai nyomán odaítélt közönségdíjak jelzik, hogy Szervét Tibort, a Radnóti Színház Jászai-díjas színművészét különleges figyelemmel tünteti ki a publikum. A mozirajongók olyan sikerfilmekben láthatják, mint a Valami Amerika és a Magyar vándor, s nyilvánvaló népszerűségének is szerepe volt abban, hogy ő lett a Duna Tv szombat esténként jelentkező Duna-parti randevú című kívánságműsorának házigazdája.

- Most nem egyszerűen új szerepet osztottak önre, hanem egész más feladatkörben kell helytállnia. Volt rá alkalom korábban, hogy műsorvezetőként kipróbálja magát?

- Teljesen új szakma ez számomra. Amikor felkértek, szembe kellett néznem a nehézségeivel. Az első adás kezdetén meg is voltam ijedve, mert bár felvétel készül, az egésznek olyan a hangulata, s olyanok a követelmények, mintha élő műsor lenne. Úgy kell foglalkozni a vendégekkel, mint egyenes adásban, s annyi ideig kell velük beszélgetni, amennyit az adásidő előír. És ez nagyon nehéz. Ráadásul fontos, hogy közben oldott legyen az ember, s jó kérdések jussanak az eszébe. Ám fél óra elteltével már az első alkalommal kezdtem magam szinte komfortosan érezni a stúdióban. Egyébként azért mondtam igent a felkérésre, mert érdekel a vendégekkel való találkozás, s remélem, hogy jó hangulatot tudok teremteni a velük folytatott beszélgetés során.

- A kívánságműsor szerkesztői meglepetéseket ígérnek a nézőnek. Számítani lehet rá tehát, hogy váratlan helyzetek teremtődnek. A színpadon szeret rögtönözni?

- Érzékeny dolog az improvizáció, mert el tudja rejteni a lényeget a néző elől. Csak a próbák során jól előkészített darabban jöhet létre, s csak akkor az igaz, ha jól értjük egymást a partnereimmel.

- Nézőként jól ismeri a televízió világát? Véletlen, hogy éppen a Duna Tv-vel került kapcsolatba?

- Szinte egyáltalán nem tévézek. Akkor kezdtem figyelni a Duna Tv adásait, amikor megkaptam az ajánlatot, s mondhatom: nagyon jó érzéssel nézem a programokat. Azért kerestek meg a műsorkészítők, mert tudják, hogy milyen vagyok. Úgy gondolom, kereskedelmi tévé nem hívna engem műsorvezetésre, mert ahhoz más alkatú ember kell. Nekem itt nem szükséges magamat manipulálni, másnak mutatni. Vélhetően éppen azt szeretik, hogy olyan módon beszélgetek a vendégekkel, ahogyan az első alkalommal történt.

- Vállalja ha egy idő elteltével a nézők azonosítják majd a csatornával?

- Nincs ellenemre. Megnyugtató a számomra az, amit a Duna Tv-ben látok. Tisztességes. Azt a kellemes otthonosságot idézi fel bennem, amit régen éreztem, amikor még egy vagy két magyar tévécsatorna létezett.

- Volt olyan a kívánságok között, ami önnek is örömet szerzett?


- Nagyon szeretem Latinovits Zoltánt. Az első műsorban elmondott egy Ady-verset, s Ruttkai Évával elénekelték a Hol van az a nyár? kezdetű dalt. Az is nagyon szép volt.

- Ha a műsorvezető is kérhetne valami csemegét, mit rendelne?


- A kedvenceimet otthon is bármikor meghallgathatom, De ha megkérdeznének, talán a Bohéméletből kérnék egy kettőst. Mimi és Rudolf kettősét, vagy valami más Puccini-részletet. Műsorvezető kolléganőm, Farkas Bea egyébként alaposan zavarba hozott, amikor az említett Latinovits-felvételt így vezette fel: „Tibor, most a számodra következik egy meglepetés.”

- A színházban milyen új feladatok várják?

- A Radnótiban a Tóték próbái zajlanak, nagy kedvvel készülök a postás szerepére. Miskolcon Neil Simon egyszerre vidám és megrendítő darabját, a Furcsa párt rendezem. A Radnótiban Pirandello IV. Henrikjének, a Budapesti Kamaraszínházban pedig Schnitzler Anatol című művének főszerepe vár rám.”