Hegedűs Rita: Tévézés helyett aikidózom
Tina, 2004/4. p.41.


Három évvel korábban szinte csak a Radnóti Színház törzsközönsége ismerte a nevét. Majd jött a Valami Amerika és egy ország kedvence lett.

- Herendi Gábor ismét filmet készít és Ön is játszik benne. Hogy érezte magát a forgatáson?

- Hatalmas élmény volt! A Magyar vándor forgatókönyve szellemes, sok bájos, szerethető fordulat van benne. A film egyébként a hét vezérről szól. A munka igazán különleges volt, ritkán van ennyi férfi egy rakáson. Olyan volt a hangulat, mint egy indián táborban vagy egy sportöltözőben: állandó poénkodás, piszkatúra, kekeckedés. De ezek nagyon jó színvonalú, fölpörgetett agyvelők működéséből fakadó poénok voltak! Szabadon dolgoztunk, nem udvariaskodtunk. És meg is szerettük egymást, ami nagyon jót tett nekünk is, és talán a filmnek is. Most vágják, februárban lesz a bemutató.

- Ha egy filmes karrier egyszer beindul…

- Ez nem az! Amikor a filmes karrierem a Valami Amerikával elindult, azonnal véget is ért, legalábbis idén nyárig. Most ismét Herendi Gábor hívott. Három év telt el közben, erre nehéz lenne azt mondani, hogy egymás kezéből téptek ki a filmrendezők. A Valami Amerikával viszont valóban ismert lettem, előtte csak a Radnótiba látogatók tudtak rólam.

Három év után újra kiélvezhette a filmezés örömeit.
- Ön jár moziba?


- Nagyon ritkán, inkább otthon videózok. Kikölcsönzök egy filmet, leülök este fél tizenegykor, körülbelül tizenöt percet megnézek belőle és elalszom rajta. Tíz nap múlva pedig visszaviszem… Sokan nem értik, hogy lehet így filmet nézni. De egyszerűen nem bírok ébren maradni! Mindig hat körül kelek: van egy tízéves fiam, akit én viszek iskolába. Előtte magamhoz térek, reggelit készítek. Miután elvittem a gyereket, edzek. Már öt éve aikidózom. Majd megyek a színházba. Tévét nem szoktam nézni.

- Miért?

- Óriási különbség van a „keep smiling” (mindig mosolyogj!) és a között, amikor valaki derűvel él. Az egyik nyugatra, a másik keletre jellemző. Az előbbi általános, felszínes és üres, a másik pedig ezer év tapasztalatán nyugszik. Ugyan hasonlít a kettő egymásra, de a lényeg, az odavezető út, amelyet meg kell járni, az már nem ugyanaz, hatalmas az eltérés közöttük. Amikor erre a pályára kerültem, akkor még nem volt kialakult ízlésem, nem tudtam, mi jó és mi nem az. Most már el tudom dönteni. Mindenhol csak azt halljuk: vegyél joghurtot és utazz el a tizenkettedikkel! Hát, ezért nem nézek tévét.

- És ön derűvel él?

- Igyekszem, mert ez nagyon fontos számomra.

- Hogyan csinálja?

- Erre nincs recept. Magánúton jöttem rá. Mindenkinek sokféle lehetősége van arra, hogy örömmel élje az életét, ami persze nagyon nehéz. Annyi baja van mindenkinek és a problémák kölcsönhatásban állnak egymással. Azért mert sok baja van valakinek, ettől elveszíti a mindennapok örömét és mivel hagyja ezt, egyre több gond adódik. Tipikusan a róka fogta csuka esete. Nehéz lelépni erről a mozgó járdáról, ami egyszerűen csak visz magával. Mégis el kell érni azt, hogy én csak azért is másfelé megyek, mert másképp talán nincs is értelme az életnek! Ezért kell rengeteget mászkálni a szabadban, lovagolni, mert az nagyon jó dolog, olyan jó szaga van! Vagy kint sportolni, mert friss a levegő és szépek a fák. Ezek most úgy hangzanak, mint az újságok „éljünk természetesen” címszavai, de tényleg így gondolom. Nekem egyszerűen ez vált be, én így csinálom.