Beszélgetés Szervét Tiborral és Gáspár Mátéval
TV2 - Lazac, 2004.03.01.


Műsorvezető.:- És most következzék egy rövidke részlet, egy olyan filmből, ami eléggé jelentősen megosztotta a hazai mozizó közvéleményt, középút nincs-e történetben.

Filmrészlet:
Szereplő 1.: - Érdekes jelenet volt kérlek alássan. Nem is tudtam, hogy folklór műsor is jár a szobához.
Szereplő 2.: - Mi akarsz lenni?
Szereplő 1.: - Na menj a ...
Szereplő 2.: - Na jó, de kis kifli, vagy nagy kifli?

(Nevetnek.)
Mv.: - Kis kifli, vagy nagy kifli? Ez itt a kérdés. Szervét Tibort köszöntjük...

Műsorvezetőnő: - ...mai sztárvendégünket... jó reggelt...


Szervét Tibor: - Jó reggelt kívánok.

Mv.: - ...és Gáspár Mátét is.

Gáspár Máté: - Jó reggelt.

Mv.: - Szervét Tibornak kívánunk sok „Isten éltesse sokáig!” –ot...

Mv.nő: - ...merthogy ma ünnepli születésnapját.


Sz.T.: - Köszönöm szépen.

Mv.:- Nem tudjuk rosszul?

Sz.T.: - Nem, jól tudjátok, vagy én is rosszul tudom.

Mv.: - Előtte, vagy utána? Kis kiflit, vagy nagy kiflit?

Mv.nő: - Nem. Szerintem már most is átadhatjuk, az egész Lazac által nagyon szépen köszönjük, hogy eljöttél és boldog születésnapot kívánunk.

Mv.: - Így a 28. születésnapod környékén, amikor ugye olyasmik derülnek ki rólad, amelyek az én tudatlanságom oka alapján derültek alapvetően ki, hogy valaha te rendes jogásznak készültél, sőt jogászként dolgoztál is az életedben. Hogy éled, hogy látod ezt az elmúlt 5-6 esztendőt, ami ugye inkább a televíziós, vagy a mozis sztárság felé vezető utat jelentette számodra?


Sz.T.: - Nem gondolom, hogy mozis sztárság felé vezeti az embert az, hogyha kettő sikeres filmet leforgat. Jó érzés, nagyon nagy élmény volt, hogy az igazi első filmszerepem pont egy olyan filmben történt, ami aztán ilyen egetverő. Nézői, meg tetszési rekordokat döntött, ez nagyon jó érzés és nagyon szerettem ezt a másodikat is. Mindannak ellenére, hogy úgy fogalmaztál, hogy ez megosztja a nézőket, hát egye fene ossza meg.

Mv.: - Én is azt gondolom.

Sz.T.: - Egyáltalán nem bánom azt, hogy ez a kis bejátszás a rendelkezésetekre állt, ez nagyon jó ötlet, ...

Mv.nő: - Igen, mert ezt a filmben nem lehetett látni.

Sz.T.: - ... mert ezt csak brahiból csináltuk. Ez annak az asszociációja, amikor a Valami Amerikában van egy ilyen pillanat két szereplő között, hogy melyik a kis kifli, a nagy kifli. Akkor ott eldobtuk az agyunkat, mert vagy nagyon késő volt, vagy nagyon fáradtak voltunk és ott hülyéskedtünk a Karcsival.

Mv.: - Ebben a szerepkörben, vagy ebben a csapatban a hét vezér között, láthatóan kaptál egy különleges szituációt, egy különleges lehetőséget. Minden szempontból egy picit így kiugorhattál a sztoriból, legalábbis nézőként én ezt így érzékeltem.

Sz.T.: - Hát én örülök, hogy ha ebből ez lett, de ez nem egy különleges szituáció. Egy különleges, vagy nagyon ritkán és nagyon neccesen használható színészi eszköz az, hogy az ember raccsol. Tehát a régi-régi vacak duma, hogy vehetem-e bicegősre a figurát, tulajdonképpen ennek a családjába tartozik. Raccsolni nagyon penge, szóval nagyon óvatosan kell vele bánni. De valamiért a Gábor úgy döntött, hogy ez így megél, és hogy jó lesz, helyessé teszi az alakot. Annyi ilyent láttam már, akár Latabárt, akár Rátonyi Róbertet, tehát régi-régi nagy táncos-komikusokat, akik ezt keményen alkalmazták, amikor Pixi Mixit, vagy Bóni grófot játszottak. Ráadásul én magam is játszottam már Bóni grófot Miskolcon a Csárdás királynőben úgy, hogy raccsoltam benne nagy élvezettel és monoklival, frakkban, úgyhogy aztán végül ez jó volt, meg jól is esett.

Mv.: - Ott bent a csapatban elfogadták, hogy Herendi Gábor a Valami Amerika egykori rendezője is - és a herendis múlttal megérkezni azért… hát hogy mondjam, hogy óvatosan és finoman fogalmazzak, egy picit kilógtál a stábból.

Sz.T.: - Miért lógtam volna ki a stábból?

Mv.: - Én így éreztem.

Sz.T.: - Én egyáltalán nem éreztem így, nem, nem. Ez nem is tekinthető herendis múltnak. Egy nagyon jó összműködés után, nagy élmény azt a sikerérzést, vagy nem tudom mit megélni, amit az a film jelentett. Ez egy másik munka, minden újra kezdődik, újra kell kitalálni, újra kell egymást megszeretni, és újra kell tudni együtt dolgozni.

Mv.nő: - Ugye a Súgó Csiga Díj egy közönségdíj és egy nagyon nagy presztízskérdés. Két évvel ezelőtt már megkaptad a fődíjat és idén is jelölve vagy. Ezért vendégünk Gáspár Máté, akivel egy kicsit szeretnénk beszélgetni magáról a súgócsigáról, a díjról.

Mv.: - Ő maga a feltaláló.


G.M.: - Ahogy mondtad, ez egy közönségdíj. Azért indítottuk el négy évvel ezelőtt a Pesti Est színházi programmagazinján keresztül, mert azt gondoltuk, hogy annyi fajta díj van - ezt te, mint színész annál is jobban tudod -, amelyeknél a szakma, néha a politika is, meg hát különböző körök kifejtik a véleményüket és preferenciájukat. Viszont olyat, ami igazából a közönség szavazatán múlik és a színházba járók, vagy a mozi nézők dönthetik el, olyat nem nagyon ismertünk. Ezért ezt az internetes- és sms-szavazáson keresztül játszható játékot találtuk ki. Már a névben is ez a játékosság van benne, tehát ez nem annyira komoly, de tavaly is, és abban az évben is, amikor Tibor nyerte több, mint tizenöt ezren vettek részt a szavazáson, tehát mégiscsak elég reprezentatív...

Mv.nő: - Mekkora a presztízse a színészek között ennek a díjnak, vagy mit jelentett számodra?

Sz.T.: - Nem tudom, hogy a színészek között mekkora a presztízse, én nagyon szeretem. Nekem minden olyan, ami a közönségnek a részvételét, vagy a velünk létét, vagy a reakcióit manifesztálja azért jó dolog, mert például amikor esténként találkozom kétszáz, ötszáz, hatszáz, akármennyi nézővel, az mindig egy olyan élmény, ami az adott este teljesítményéről szól. De hogy a nézők valóban figyelik a mi munkánkat, hogy erre reagálnak, hogy veszik a fáradtságot és tényleg tizenöt ezren oda jelzik azt, hogy ők a huszonöt ember közül melyiket tartják a legjobbnak, legrokonszenvesebbnek, nagyon jó dolog.

Mv.: - De azt nem mondhatod, hogy nincs valamiféle hatása színészberkeken belül, legalábbis nem jegyzik meg neked, hogy hát Tibor gratulálunk, meg jó voltál.

Sz.T.: - Az magától értetődik, dehát az ...

Mv.: - Nem voltak olyan pillantások, mint esetleg az, hogy 'figyelj te, csak tizenötezer ember volt, nem vesszük komolyan'.

Sz.T.: - Nem. Nem. Ilyen egyáltalán nem volt. Mindenki, aki részt vett benne, akit érintett, aki tudott róla, aki hallott róla, az mind örül. Tehát ezzel mindannyian így vagyunk, hogy a nézőknek ez a fajta visszajelzése igenis fontos.

Mv.nő: - Mikor lesz a gála, a díjátadó, és meddig lehet szavazni?

G.M.: - Mindig a Színházi Világnaphoz kötődik ez a játék. A szavazás többfordulós volt, már az első fordulón túl is vagyunk, amikor bárki jelölhette kedvenc színészét. Ebben az is nagyon jó, hogyha valakinek van egy jelöltje, ami egyébként a másik tizennégyezer kilencszáznak nem jut eszébe, akkor fölteheti, így szép számmal kerültek be újak idén is. Most huszonöt kedvencnél tartunk, akikből végül is a tizenkét Súgó Csiga díjas összeáll. Március 20-ig lehet szavazni és a 30-i gálán, ami az Operett Színházban lesz az idén, az is újdonság, hogy oda nézőket is várunk. Rengeteg módon, nálatok is lehet majd játszani, és így jegyeket nyerni az Operett Színházba. Egy nagyszabású gálán adjuk át a tizenkét legnépszerűbbnek a díjat, és a tizenkettő közül is legtöbb szavazatot kapott pedig a tavalyi nyertestől, Vári Évától fogja átvenni a Fődíjat.

Mv.: - Tibor, Isten éltessen sokáig. Uraim köszönjük szépen.

http://www.observer.hu
A beszélgetést az Observer cikke alapján lejegyezte: Baráth Mari