Szathmári Gabriella:
Szervét Tibor gyakran kilógott a sorból
Képes Újság, 2004.02.20. p.8.


Számos nagyszerű színházi alakítást tudhatott magáénak, de igazán népszerű a Valami Amerika című film vetítése után lett. Azóta viszont Szervét Tibor a közönség egyik – Súgó Csiga Fődíjjal is kitüntetett – kedvence, aki február elején újabb moziban, a Magyar vándorban bizonyítja tehetségét.

- Vidékről a fővárosba kerülve, pestiként budai gimnáziumba járt, angol tagozat helyett egy adminisztrációs hiba folytán végül matematika tagozaton érettségizett. Ugyan vonzotta a színészi pálya, mégis a jogi egyetemre felvételizett és le is diplomázott. Tisztelem a kitartását, a céltudatosságát.

- Nagyon téved, egyáltalán nem vagyok céltudatos. A gimnáziumban azért hajtottam teljes erőbedobással, hogy ne lógjak ki a sorból. Valóban, már tizennyolc évesen is vonzott a színészet, de akkor még nem mertem a Színművészeti Főiskolára felvételizni. 
Szerettem a magyart és a történelmet, a jogra ebből a két tantárgyból volt a felvételi. Becsületből végeztem el, de ez nem céltudatosság, hanem sokkal inkább sodortatás.

- Dolgozott az Ingatlankezelő Vállalatnál, volt ablakpucoló és statiszta Veszprémben. Ezeket már tudatosan választotta, vagy szintén csak sodródott?

- Ezek sem voltak tudatos választások. Valamit kellett kezdenem a jogi diplomával és valaki szólt, hogy az IKV-nál van állás. Ablakpucoló azért lettem, mert turistaként külföldre akartam utazni, s akkoriban a takarítással tudtam előteremteni az ehhez szükséges pénzt. A veszprémi statisztálást pedig azért vállaltam, mert el akartam kezdeni a szakmát. Huszonhat éves koromban, harmadszori próbálkozásra vettek fel a főiskolára. Jóval idősebb voltam, mint az évfolyamtársaim, úgy éreztem, ott is kilógok a sorból.

A másik oldalon

- Ma is kilóg?

- A mai helyzetemet nem tudom megítélni. A szerepeimet tekintve mindig a másik oldalon álltam. Például Asztrov, a Ványa bácsi alkoholista orvosa, vagy Baracs a Mágnás Miskában kívülállók, de az is igaz, hogy az írók számára mindig az ilyen emberek érdekesek.

- A főiskolai években tele volt félelmekkel, nem tartotta magát tehetségesnek, megfordult a fejében, hogy kirúgják. Mindig ennyire kishitű?

- Mindig küzdöttem vele, sőt most is. Persze egy idő után a dolgok elmozdulnak a holtpontról, az életem eseményei megerősítettek, önbizalmat, belső tartást, hitet adtak. Minden egyes munkámban bátrabb lettem. Régen azonban nagyon sokat viaskodtam a 'nekem nem megy' érzésével. A főiskolán két évig rettenetesen rossz voltam. Valahogy nem ment, nem beszéltem 'színházul'. Küszködtem, és közben azt éreztem, ha egyszer menne, jó lehetnék benne.

- Háromszor is megpróbálta, nem adta fel. Mi ez, ha nem céltudatosság?

- Ebben az egyben talán valóban céltudatos voltam. Akkor már nagyon akartam.

- Miért lett ennyire fontos a színészet? Mit jelent önnek?

- Kaland, játék és egyfajta utazás. Újabb és újabb életekkel való találkozás. Csomó dolog integrálódott belém, amit e nélkül nem kaptam volna. Sokban másmilyen lennék, ha a jogi pályán maradok. De nem vettem komolyan magamat, mint jogász. Néha színészként sem veszem magamat komolyan, képes vagyok kívülről szemlélni az egészet.

- Ugye tudja, hogy női rajongói nagyon sármosnak tartják?

- A rajongásból vajmi keveset érzek. Ritkán kapok leveleket, szeretetteljes gesztusokat. Nem találkozom ilyesmivel, nem része a mindennapjaimnak, így nem élem át.

- Christopher Hampton Emberbarát című darabjában a főszereplőt, Philipet alakítja. Most, hogy civilben találkozunk, az az érzésem: hasonlít Philipre.

- Érdekes, többen mondták már, hogy hasonlítok az általam megformált alakokra. Például Asztrovra, vagy az Anconai szerelmesek Don Tomaojára. Philip rokonszenves ember, megpróbálja megérteni és megszeretni társait, senkit sem akar befolyásolni, ennek ellenére magára marad. Én harcosabb alkat vagyok, de nem sokkal. Szeretem gyakorolni a tolerancia és a megengedés művészetét.

- Korábban Miskolcon a rendezésbe is belekóstolt. A Kabaré, illetve a Mezítláb a parkban című Neil Simon-darab színpadra állítása fűződik a nevéhez. Követi-e újabb munka ezeket?

- Éppen most készülök egyre, Jean Anouilh Colombe-ját rendezem a Budapesti Kamaraszínházban. Nehéz darab, szép történet, elsősorban ez fogott meg benne. Április második felében lesz a bemutató. Már tudom, kik fognak játszani, de egyelőre nem szeretnék többet mondani róla, mert most még feladatot jelent számomra. Dédelgetem, ízlelgetem magamban. Az utóbbi időben meglehetősen feszítetten élek, esténként sokat játszom, illetve most a Tivoliban Christopher Hampton egy másik – Jung szerelméről és Freuddal való kapcsolatáról szóló – színdarabját próbáljuk, címe: A kúra.

Magyar vándor

- Február 5-e óta vetítik a mozik Herendi Gábor Magyar vándor című filmjét, amelyben főszerepet kapott. Mit gondol, lesz-e akkora sikere, mint a Valami Amerikának volt?

- Nem tudom megbecsülni. Szerettük csinálni, hangulatos, élvezetes forgatás volt, jól dolgoztunk együtt. Különleges élmény volt történelmi kosztümös filmben szerepelni.

- Látta már az elkészült filmet?

- Igen, egyszer már megnéztem a bemutatón.

- Másként nézi azokat a filmeket, amelyekben szerepel?


- Persze, teljesen. Az ilyen filmeket többször meg szoktam nézni, de ezzel ugyanígy vannak a kollégák is. Az ember először csak önmagát nézi és elemzi. Örül, ha jónak és őszintének lát egy-egy képsort, és bosszankodik, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan szerette volna, vagy ha esetleg egy másik – a filmből kimaradt – jelenetben jobbnak találta magát. A Magyar vándort is még többször meg fogom nézni, apránként mindent felfedezek benne.

- Szeretném, ha kicsit mesélne a fiáról, a színházon kívüli életéről.

- Nem gondolom, hogy kellene mesélnem.

- Ha valami miatt nem lehetne színész, milyen hivatást választana?

- Szívesen lennék például orvos, karmester, lovas barbár vadászember, harcművész-mester vagy vállalatigazgató.

- Milyen vállalatot vezetne?

- Fogalmam sincs! Na látja, ezért jó a színészet. Egyikhez sem kell különösebben értenem ahhoz, hogy a bőrébe bújhassak. Mindig szerettem a hétköznapokban számomra nem átélhető dolgokat, érzéseket átélni. Azt hiszem, ezért vagyok színész.