Várhegyi Andrea: Beszélgetés
Kossuth Rádió - Kék bolygó, 2004.02.16.


B. Király Gyöngyi: - Szervét Tibor színművész imád úszni, evezni, lovagolni, síelni, egyszóval minden olyasmit, amihez kell a természet. Várhegyi Andrea beszélgetése.

Várhegyi Andrea: - Szervét Tibor színművész az imént a telefonban azt mondta nekem, hogy máris jobb kedve van merthogy jön a tavasz. Érzi?


Szervét Tibor: - Igen, elég sokat vagyok kint reggelente, és most lehet érezni, hogy a föld, a fű, a fák, másként viselkednek egy kicsit.

V.A.: - Csak reggelente találkozik a természettel, egyébként abszolút urbánus életet él?

Sz.T.: - Egy kicsit sportolgatok, futok, utána az ember bemegy a színházba ahol próbál, majd intézi a hivatalos, családi és magánéletét, este bevonul a színházba ahol játszik és akkor már késő éjjel is van.
Kezdtem edzőtermi edzéseket is csinálni amikor úgy gondoltam, hogy szükségem van rá, és nem is volt rossz. Amit most csinálok az jobb, teljesen más fajta mozgás. Nemcsak a súlyzózás, vagy a testi erőkifejtés minősége más benne, hanem az a tény, hogy kint van a szabadban. Ez nagyon nagy különbség és nagyon jót tesz nekem, aki súlyos és hosszan tartó háborút folytatok a cigaretta ellen. Ha az ember hónapokon keresztül szinte minden reggel kint mozog a levegőn, az nagy fegyvertény, és az ember egész komolyan nem is gyújt rá utána.
Amikor kisgyerek voltam volt nyaralónk, egy faház Gödön. Ez az egész nyarat jelentette, a Kiserdőbe való biciklizést a többiekkel, a dunai fürdőzéseket és az jó is volt, az volt a természetes. Később nem nagyon lehetett a Dunában fürödni és el is adtuk a házikót.
A ztán egy barátommal jártunk rendszeresen evezni. Majd amikor lehetett, a világ természeti részével való találkozást minden évben a tenger jelentette. Ez kifejezett szerelem a napsütéssel, sziklákkal - nem homokos parttal, hanem sziklással - és a hatalmas vízzel, hajókirándulásustól, mindenestül.
Aztán bővült a kör, amikor a rendszeres lovaglás kezdődött. A kintlét, a szabadonlét az erdőkön, mezőkön, domboldalakon való lovaglás szintén fejedelmi élmény volt.
Az utóbbi években kiegészült mindez síeléssel annyira, hogy már odáig vetemedtem, hogy egyetlen napra is képes voltam kimenni a fiammal a hegyekbe, pedig az nagyon macera, és egy csomó pénzbe kerül. Egy hosszú próbaidőszak után azonban úgy gondoltam, hogy egy szabadnapot muszáj kivenni és ezt jól is gondoltam. Mentünk egy hegyoldalba, ahol hó van és fenyvesek és rejtélyes ösvények és lehet síelni, nagy pályákon is. Olyan jól megy a gyerekemnek a síelés, hogy igazán nagyon büszke vagyok rá.

A beszélgetést a rádió-műsor alapján lejegyezte: Baráth Mari