Máli néni – beszélgetés >>> interjú részlet <<<
MTV - Radnóti Színház, 2002.12.28., 23h

Jordán Tamás:- Tibor, te is lubickolsz ebben a dologban, láthatóan.

Szervét Tibor: - A túlszövetűsége a történetnek, hogy a próbáknak az első harmadát az töltötte ki, hogy lesz-e fogalmuk az embereknek arról, hogy ki kicsoda, kinek a gyereke, ki az anyja , kinek a másod unokatestvére, pláne, ha még a végén kiderül, hogy az Emil bácsi a Gyuszi unokája. Ami egyébként pedig a lubickolást illeti, az az idő, ami beérleli az előadást. Mert eleinte te arra hajtottál bennünket, hogy itt egy irtózatosan komoly, nagyon fontos drámát kell eljátszani, amit, hogy az alapja meglegyen a történetnek, nem lehet nagyon levegőbe rippantani. Pedig, hogy az első késztetés mégis az lett volna, hogy az ember, itt, ami a csőrön kifér elszórja.

Koltai Tamás: - Ez egy jellemkomédia. Én például a premieren láttam először, most tegnap és ma másodszor és harmadszor és nagyon nagy a különbség. Azt vettem észre, hogy te Tibor például erősen karikíroztad az elején és kicsit ki is ríttál ebből, míg a többiek talán egy kicsit…

Szervét Tibor: - Úgy érzed?

Koltai Tamás: - Most úgy érzem, hogy tulajdonképpen a te élességed az nem tompult, de az összes többi szereplő pedig élesedett.
(...)

Szervét Tibor: - Azért tehetett nagyon jót az idő, - ez az ötven valahány előadás - a Máli néninek, mert attól válik abszurddá, hogy ha az ember tényleg tisztelőleg képvisel valami fajta célt, meg igazságot meg valóságos szenvedélyt, és ehhez hozzáadódnak azok a szélsőségesedő megjelenítési formák, meg színészi eszközök, meg mindenféle. Úgy, hogy egyszerre jelenik meg az igazsága, meg az abszurditása. A nevetés forrása többek között a nézőtéren nemcsak a helyzet komikuma, hanem az ezekből fakadó ellentmondás, ennek a feszültsége.

Jordán Tamás:- Nem akarlak szembedicsérni, de azért vagy te nagyon-nagyon jó színész, mert úgy is remekül játszol, hogy nem érted, hogy miről van szó.

Szervét Tibor: - Igazságtalan vagy. Itt van egy táblázat, 56 előadás óta folyamatosan vezettem, hogy ki kicsoda.

Koltai Tamás: - Én szerintem ő érti, neki kell is. A nézőnek nem kell feltétlenül, mert ő jó, hogyha egy kicsit megzavarodik.
...És ezek furcsa dialógusok, hogy Titán. Mintha éjféli órán azt mondanám, Ionescu. Sokan megijednek.

Szervét Tibor: - Lakmusz a nézőtér felé, hogy „Mért mondod, Titán. Nem tudom, csak úgy mondom, Titán.” Hogy ezen vajon nevetnek-e, vagy nem. Mert mi szinte mindig nevetünk rajta ott magunk között a színpadon.

Csankó Zoltán: - A nézők kifelé menet mondják, hogy Titán, hallom.

Schell Judit:- Hát, őrá, Zolira.

Szervét Tibor: - Az elvetett mag jó talajra hullt!


A beszélgetést a tv-adás alapján lejegyezte: Baráth Mari