Baróti Éva: Cyrano, kard és költészet
Westel – Találkozások magazin, 2002/7-8.

Megnyerő megjelenés, finoman kisportolt izmok. Szervét Tibor magabiztos. de nem túlságosan az. Színész, aki sokat játszott jobbnál jobb színpadi szerepeket, sőt rendezett is már!

- Eddigi munkássága ellenére nevét az egész ország egy igazi sikerfilmből, a Valami Amerikából tanulta meg végleg.


- Szerencsés egybeeséseknek köszönhetem ezt a filmet. Hatalmas közönségsiker és ez jó érzés, különös tekintettel arra, hogy ez az első filmem. De azért a színházi szerepeimre is nagyon nagy szeretettel gondolok, többre büszke vagyok. Ott is kaptam
szép visszajelzéseket, csak azok — értelemszerűen — szűkebb kört találnak el. Pár éve játszottam Cyranót — több változatban is, Miskolcon, illetve a Vígben. Akkor erre tényleg odafigyelt a színházi közvélemény. Nagy élményt jelentett mind a kettő a maga módján. A miskolci azért, mert nagyon "el voltam találva". Hozzám meglehetősen közel áll egy ilyen romantikus, nagyon nagy érzelmi vehemenciákkal élő ember, aki mellesleg nagyszerű költő, közben pedig úgy vív, mint az ördög. Ezért utolérhetetlen a figura. Két, egymástól távolálló oldala létezik. Olyan, mint a japán kardművészek. Akik egyfelől káprázatosan vívtak, másfelől kalligráfiát meg virágkötészetet gyakoroltak, verseket írtak. Nagy palik voltak. Az ő távoli rokonuk Cyrano, aki nagyon mélyen szerelmes. Az is figyelemre méltó drámai erő, hogy eltitkolja, mekkora áldozatot hoz. Ez engem nagyon megérint és Verebes Istvánnal sikerült úgy összehozni az előadást, hogy a nézőkre is ilyen hatással lehetett. A pesti Cyrano már más történet volt. Én is megváltoztam valamennyire, a körülmények is megváltoztak.

- Sok nő fejében megfordulhat manapság, hogy milyen ember is lehet ez a Szervét Tibor. Ugyanezt kérdezem én is azok után, hogy ez a Cyrano ennyire megfogta...

- Nem tudom. Kiderül rólam a munkáimból. Ha egyszer öreg leszek és jól visszanézek, akkor azt fogom mondani, amit Füst Milán: "ez mind én voltam egykoron". Néha én is fölteszem a kérdést: milyen is? Mert annyira sokféle szerepet kell játszani, annyi figura vár. Én igyekszem mindegyiknek elkapni azt a részét, amit át tudok belőle élni, és azt átélhetővé tudom tenni mások számára. Ezzel mi, színészek mind így vagyunk.

- Rendezett is és ekkor is a nő-férfi viszonyát boncolgatta...

- Igen, Miskolcon. A Mezítláb a parkban című darabról van szó. Egy fiatal házaspár hat nappal az esküvő után összeköltözik, és káprázatos gyorsasággal összesűrítve átélik mindazt, ami egy élet, egy házasság esszenciája. Hogy “te másmilyen vagy, mint amilyennek gondoltalak, igen, de te is másmilyen vagy. De, én olyannak gondoltalak, hogy... és most kiderül rólad, hogy nem. Legyél másmilyen az én kedvemért. Nem leszek, mert az jó, ahogy én élek. Ilyesmik.

- Hisz a csillagokban?

- Azt mondják, az ember negyven után elkezdi az aszcendensét élni. Halak jegyű vagyok, ennek megfelelően a halak összes terhét hordoztam. Emiatt nehezen döntöttem, gyakran sarkosan fogalmaztam , sok impulzus puszta idegrendszeri reflexből jött, minden gondolkodás nélkül. Ezzel annyi kárt okoztam magamnak is, másoknak is, hogy egy idő után megpróbáltam „átprogramozni” a lényemet. Gondolati úton is, fizikailag is. Nagyon nagy fordulat volt az életemben. ...Oroszlán az aszcendensem. Ez nagyon más, nyíltabb, bőkezűbb, centrálisabb, naposabb. Ez a fajta kettősség jót tesz a színészetnek. Empatikusabbá tesz. Lehet, hogy ez érződik, látható a munkáimban.

- A váltás boldogabbá tette?

- Mindig maga a munka, a nagy szerepek eljátszása tett boldoggá. Nem az szerepelt az ábrándjaimban, hogy a világnak mutassam meg magam. Korábban sem volt bennem hiányérzet, hogy miért nem vagyok országosan ismert.
Negyvenévesen kezdtem sportolni, egyszerre többfélét. Ennek más hatásmechanizmusa is van, az edzőteremben nagyon objektív, határozott mércék érvényesek. Aikidozom, ott az embert megfogják, arrébb rakják, odakenik, közben pedig csönd van. Ez tanulás. Egészen új koordinátarendszerbe kerül a test, ráébreszt arra, hogy van csípő, gerincoszlop, statika, van tágasság. Megváltoztatott az aikido. Sokat adnak az edzések ahhoz is, hogy valamiféle stabilitást tudjak magamban fenntartani.