Valami előtt, valami után, valami sztárok, valami hírnév

Tőzsdei Kurír, 2002.06.13. p.8-9.

Remek ötletek, mulatságos szituációk, és ezek eredményeképpen a szokottnál nagyobb siker jellemzi a hazai filmgyártás eddigi legnagyobb dobását, a Valami Amerikát. Több, mint 350000 néző és egy folyamat, melyet néhány kontinenssel nyugatabbra tekintve sztárcsinálásként jegyeznek. A nagyközönség számára eddig többnyire csak színházi berkekből ismert arcok felé mostantól autogramkérő karok nyúlnak, mozdulataikat teleobjektíves paparazzók figyelik, szavaik a nyilvánosság előtt komoly súllyal bírnak.


Valami hidegvér: Szervét Tibor (Alex)

- A filmben megformált Alex egy valódi cool figura. Ön is ilyen?


- Dehogy. Egyáltalán nem. De ismer az ember néhány ilyet a környezetéből, látja filmekben, és így próbálja megformálni a kívánt figurát.

- Ez volt az első filmszerepe?

- Ilyen szerepszerűen még nem játszottam filmben. Igaz, a főiskolán játszottam Pacskovszky József „Sellő félig habokból” című filmjében.

- Hogyan készült a nagyrészt angolul kommunikáló Alex szerepére?

- Csak nagyon vázlatos elképzeléseim voltak. Mivel nem volt komolyabb tapasztalatom, nem tudtam, hogyan kell filmszerepre felkészülni.

- A stáb jelentős része pályakezdőként került ebbe a filmbe. Milyen volt köztük tapasztalt „öreg rókaként” dolgozni?

- A többiek nagyobb filmes múlttal rendelkeztek, és sokszor csodáltam őket azért a lezserségért, ahogy a kamera előtt dolgoztak.

- Talán éppen emiatt számukra az ismertség is mást jelent, mint önnek.


- Nézze, ez a dolognak a természete, vagyis tényszerű következménye.

- Tehát számított erre a népszerűségre?

- Egy színész számára az, hogy felismerik, természetes velejárója munkájának. Ez nem sztárság és nem hírnév. Mi eddig is léteztünk, csupán a nyilvánosság számára is létezünk már a film sikere óta. Jó dolog, hogy felismernek, jó érzés, hogy szeretnek. De ez nem változtat semmit az életemen.