Vidacs Éva: Talár helyett jelmez. Szervét Tibor
Tina, 2002.05.22. p.46-47.


A kitűnő színész a Valami Amerika című film simlis producerének szerepével lett sztár.

Ellenállhatatlan amorozó az Anconai szerelmesek című darabban; kedves idealista a Rokonokban; habókos ficsúr a Máli néniben; vonzó gavallér a Ványa bácsiban – hogy csak néhányat említsek kitűnő alakításai közül. Az országos ismertséget és népszerűséget a nagysikerű Valami Amerika című film hozta meg számára. Úgy gondolja, a filmnek köszönheti azt is, hogy idén ő kapta a Súgó Csiga fődíját.

- A Súgó Csiga díjakat a közönség által legnépszerűbbnek szavazott tizenkét színész kapja. És bár a Radnóti Színházban telt házak előtt játszunk, nincsenek illúzióim: biztos vagyok abban, hogy sokkal többen szavaztak rám a Valami Amerika okán, mintsem színházi élményeik alapján. De ez nem baj! Én nagyon szeretem ezt a filmet, és úgy tűnik, a mozilátogatók is. Ha ez hozott közelebb a közönséghez, nem bánom. Örülök, hogy játszhattam benne, nagyon kellemes munka volt. És bízom benne, hogy a két műfaj oda-vissza hat a nézőkre. Mindenesetre újdonság az életemben, hogy mostanában felismernek az utcán, sőt, nem ritkán oda is jönnek és gratulálnak a filmhez. Jó érzés.

Jogi diplomáját dobta sutba a színészetért

- Elégedettnek tűnik…

- Kitűnő darabokban játszom nagyon jó szerepeket, óriási közönségsiker a Valami Amerika és egy újabb kihívás is megtalált, a rendezés. A Mezítláb a parkban című darabot állítom színpadra Miskolcon. Izgalmas munka, nagyon élvezem, fontos állomás az életemben.

- Színészi pályája igazolja a váltást, de hogyan és miért lett dr. Szervét Tibor jogászból színművész?

- Hm… Messziről kell indítanom a magyarázatát, a gyerekkoromig kell visszamenni. Kedvenc olvasmányaim a különböző kalandregények voltak: a Nagy indiánkönyv, a Monte Cristo grófja, Karl May, Rejtő Jenő, Dékány András írásai. Ezeknek a történeteknek a hősiessége és a központi figurák pozitív eszményképe erősen hatott rám. Az élet fontos dolgairól gondolkodva ezekből a könyvekből merítettem, és valahol mindig vágytam arra, hogy én is így éljek. De ezt a hősi vonulatot nem láttam sem a pénzügyi, sem a mezőgazdasági jogban. Ugyanakkor megláttam a színészetben. Nem azért, mert színészként én akkor belebújhatok, mondjuk Edmond Dantes szerepébe, hanem mert akkoriban, a nyolcvanas évek elején úgy véltem: a színészet a bátor emberek foglalkozása, hiszen abban az időben nagyon más volt a színházak funkciója. Egyetemista éveim alatt megismertem néhány helyes embert a színház világából és akkor arra gondoltam, milyen jó lenne odatartozni. Tizennyolc éves koromban is foglalkoztatott ez a gondolat, de akkor nem mertem felvételizni, mert nem éreztem magamban azt a szenvedélyes prófétizmust, amit például Latinovits Zoltán képviselt. Viszont végzett jogászként az ügyvéd szerepében sem láttam magam. Láttam egy jó kocsit, a mellette várakozó szép nőt és az elegánsan utánam lebbenő kabátom, de a tárgyalóterem képe és abban az én szerepem valahogy nem jelent meg. Ebből tudtam, hogy ez nem nekem való. És megpróbálkoztam valóra váltani az álmaimat…

- Sikerrel.

- Ha szabad ezt mondani, sikerrel. De azért ennek is ára van. Mert bizony a sikeres színészélet sokat elvesz a családtól. Márpedig én nagyon szeretem, ha együtt vagyunk otthon, és mondjuk társasozunk. Igyekszem jó apa lenni, de ez egy ilyen szakma.

Szívesen lenne karmester vagy harcművész

- Ami persze engem maximálisan boldoggá tesz, és végtelenül hálás vagyok, hogy színész lehetek. Bár ha lenne több variációm az életemre, egy-két dolgot még kipróbálnék. Például a karmesterséget. Gyerekkori vágyam ez, akkor azt hittem, hogy a muzsika a karmester varázslata, hiszen éppolyan pálcája van, mint a bűvészeknek. Kicsit ugyan csalódtam, amikor kiderült az igazság, de a zene szeretete megmaradt. És nagyon szívesen lennék például valamilyen távol-keleti harcművészet mestere, hosszú éveket töltve Kínában, Koreában vagy Japánban egy elhagyatott hegyi kolostorban – persze úgy, hogy ne kelljen lemondanom a családomról, a színházról és a kis tingli-tangli urbánus világomról sem. Hiányozna nekem.