Galambos Ágnes: Lendületben
Népszabadság Magazin, 2002.04.26. p.3.

A színházi világnapon rendezett gálaesten Szervét Tibor vehette át a Magyarország legnépszerűbb színésze díjat. Odaítéléséről a közönség döntött, a Súgó című színházi programmagazin ez év januárjában meghirdetett internetes szavazásán. A nyertes művésszel előadás előtt a Radnóti Színházban beszélgettünk.

- Igen nehezen lehetett utolérni. Miskolcon rendez, Budapesten játszik, a közbeeső időt a vonaton tölti. Ha a nézők szavazzák meg a legnépszerűbb színész díját, az valóban nagy kitüntetés. Mit szól hozzá?


- Most nagy lendületben vagyok, és nagyon örülök neki. Meg is ragadom az alkalmat, hogy megköszönjem a Radnóti Színház nézőinek, bár valószínű, hogy a Valami Amerika című film sikere nagyon sokat hozzátett a szavazatokhoz. Alex Brubeck, a magyar származású amerikai producer szerepét játszom a filmjében. Amikor megkaptam a felkérést, azt kérdeztem, hogy kerülök én ide. Kiderült, hogy a film rendezője Herendi Gábor látott a Rokonok című előadásban.
Nagyon jólesett, hogy próbafelvételre sem kellett mennem, nem versenyeztetett. A film érdeme, hogy ilyen hallatlan népszerűséggel indul. Remek érzés.

- Miskolcon aratott sikereket, majd Pestre szerződött. Nyolc-kilenc éve arról beszélgettünk, hogy vajon ez a kaland jól fog-e sikerülni. Most amikor visszajár Miskolcra rendezni, hogyan látja akkori döntését?

- Muszáj árnyaltan válaszolnom. A miskolci, életem egyik kitüntetett időszaka volt, és az is marad mindig. Ami egy színész életében jó lehet; a közönség szeretete, a színház szeretete, a sorban kapott nagyszerű szerepek, elismerések, az mind megtörtént velem, anélkül, hogy ezért jellembeli, morális áldozatokat kellett volna hoznom. Viszont mindenképpen kötelező volt eljönni, én legalábbis erre a következtetésre jutottam, mert ha négy színház hívja az embert, akkor nyilván az Úristen nem így próbálja maradásra bírni. Más küzdőtér a fővárosi színházi szakma. Nagyban hozzájárul, hogy az ember "kifussa" saját ízlését, saját gondolkodásmódját.

- Miskolcon a Mezítláb a parkban című Neil Simon-művet rendezi. Befolyásolja, hogy a darabból film is készült?

- Mindenkiben nagy élményt hagyott a film emléke, de én nem is igen emlékszem rá. Az emberi kapcsolatok érdekelnek; a konfliktusok, bíbelődések. Azok a nagyon szép, ugyanakkor sokszor mulatságos helyzetek, melyek két ember szerelme kapcsán kibontakozhatnak. Azt szeretném, hogy a nézők sokat nevessenek, és izguljanak a szereplőkért.