M.J.: "Keresem a belső jót"
Képes Újság, 2001.05.19. p.26.

Pici színház Budapesten az Ericsson Stúdió, kevés néző fér el benne. Kár, mert sokaknak látni kellene azt a darabot, amelyben egy remek színész, Szervét Tibor egészen rendkívüli alakítást nyújt. Erre szokták azt mondani, éli és nem játssza a szerepét. Ilyen természetességet régen tapasztaltam színházban, amikor úgy tűnik, nem is megírt szöveg hangzik el, hanem az az ember ott és akkor találja ki a mondatokat, az adott pillanatban alakul ki, hogy a többiek szövegére, cselekedeteire miképpen reagál.

Hihetetlen egyszerűséggel van jelen a színpadon Szervét Tibor, aki az Emberbarát bőrében egy ritka figurát állít elénk hitelesen: egy embert, aki őszintén és tisztán szereti embertársait. Mindenki csodálkozik naivnak ható magatartásán. A mai világban teljesen anakronisztikus alak, de épp ezért képes kiváltani a nézőben a katarzist. Hiszen mindnyájan arra vágyunk, hogy embertársaink szeressenek, és hogy mi is képesek legyünk ezt az érzést önzetlenül viszonozni. De mivel ma ennek ellenkezőjét éljük meg nap mint nap az életben, ezért jó, hogy legalább színpadon, legalább néhány percig igaznak tűnik, hogy ilyen is lehetséges. Az emberbarátot környezete sem tartja egészen normális, e világba való figurának. Hogyan lehet szeretni olyan embert is, aki mondjuk velünk rossz volt? Erre a darabbéli nyelvészprofesszor, aki Szervét Tibor személyesít meg, így felel: „Pedig nem olyan nehéz. Ha elképzelem, hogy egyszer az ő csontjairól is lefoszlik a hús, mindjárt másként tekintek rá…”

- Nagyon szeretem ezt a szerepet – mondja a művész „anyaszínházának”, a Radnóti Miklós Színháznak az öltözőjében. – Pedig nagyon sokszor megálltam próba közben, úgy éreztem, hiteltelen az egész, mert ilyen ember nincs.
Valló Péter rendező választása azonban nem véletlenül eshetett épp őrá. Barátai, kollégái körében ugyanis ismert, milyen változás indult el Tibor életében három évvel ezelőtt.


- Megismerkedtem az egyik távol-keleti harcművészettel, az aikidóval. Ebben a szóban voltaképpen három jelentés lakik: harmónia, univerzum, út. Már az is érdekes, ahogyan rátaláltam. Régen vágytam rá, hogy eljárjak ilyen edzésekre, de olyan időpontokban tartják, amikor én vagy próbálok, vagy játszom. Egyik nap hazajön a párom és letesz elém egy cédulát. Azt mondja, az utcán nyomta a kezébe egy fiú, aki még utána is fordult azzal, hogy: „Csak tedd el, erre még szükséged lehet.” Éreztem, ez nekem szól. Felhívtam a cédulán szereplő telefonszámot, ahol adtak egy másikat. Így jutottam el a jelenlegi mesteremhez, aki olyan időpontban tartja az edzéseket, hogy én is eljárhatok. Ezek nemcsak fizikai edzések, hanem egyfajta spirituális fejlődésen megy keresztül, aki műveli.

Kis szünet és némi tűnődés után folytatja.

- Minden keleti kultúra feltételez az emberen egy súlypontot, amely rendszerint a köldök táján van. Mondják is, hogy az európai embert, aki a fejét tekinti ennek a súlyponti helynek, lehúzza a feje, ezért előrebukik. Nagy fegyelemre szoktat ez a sport. Azóta békésebb, derűsebb lettem.

Bizonytalankodik, folytassa-e, de aztán tovább beszél önmagáról. Gyakran megáll, tétovázik a megfogalmazásban.

- A napot hideg zuhannyal kezdem. Már a gondolat, hogy egy felnőtt ember önszántából hideg vízzel ébreszti magát, olyan vicces, hogy ezen nevetnem kell. Tehát vidáman indul a napom... Hiszek abban, hogy maguktól tárulnak fel előttem azok a kapuk, amelyeken be kell lépnem. Komoly bizalom alakult ki bennem a sors iránt. Azelőtt ez nem így volt. Azt hittem, nekem kell igazságelvű alapon minden pillanatból kigyötörnöm, amire szükségem van. A harcművészetek kialakítják az emberben a belső szabadságot. A változásokhoz hozzátartozik az is, hogy igazmondóbb, nyitottabb lettem. Keresem a belső jót magamban, amely mindenkiben ott van. Azelőtt gőgös, hiú, fennhéjázó voltam. Ezekből a tulajdonságaimból sokat elengedtem, s ez jót tett. Az a mániám, hogy az ember arra született, hogy boldog legyen. Persze nem arra az amerikai stílusú "keep smiling" mázra gondolok, amit a reklámok sugallnak. Ki nem állhatom a fogyasztói társadalmat. Amikor egy sörreklámhoz kértek fel, először igent mondtam, mert a sört szeretem. De amikor a filmgyár udvarán ízlelgettem magamban a mondatot, hogy én valakinek azt mondjam, vegye és igya ezt meg azt, annyira idegen volt tőlem az egész, hogy elmentem. Pedig a reklámok jól fizetnek.

Szervét Tibor csaknem minden este színpadon van. Egy időszakban hét darabban játszik, s bár emiatt egyáltalán nem panaszkodik, úgy érzi, kellene már kicsivel több szabadidő. Elvált, hétéves kisfiával él, és szeretne többet együtt lenni vele. Saját gyerekkorát úgy jellemzi, mint akiről senki sem gondolta volna, hogy valaha színész lesz, legkevésbé ő maga. Jogot végzett, dolgozott az IKV-nál, volt ablaktisztító, majd statiszta a Veszprémi Színházban. Ekkor érezte, hogy megtalálta a helyét. Korengedménnyel felvették a Színművészeti Főiskolára. Ma már ő is tanít. A Zeneakadémia ének szakos hallgatóinak tart színészmesterség- és mozgásórákat, amelyeken igen jól hasznosítja azt a mozgáskultúrát, amit a harcművészeti edzéseken kapott.

- A barátai, kollégái mit szólnak ahhoz a változáshoz, amelyről az imént olyan meggyőzően beszélt?


- Mivel úgy érzem jobb lettem, talán ők sem bánják.