Bozsán Eta: Szeretek színész lenni
Pesti Műsor, 1999.08.19-25. p.10-11.


- Lehet, előtte sem, de az utóbbi húsz évben biztosan nem interjúztam sporttelepen. Hogy bírja ebben a melegben a sportot?

- Ezt jól lehet bírni. Japán önvédelmi sportról van szó, amely kifejezetten a művészi szépségű mozgáson alapul, a neve aikido. Egy éve és négy hónapja űzöm, kivéve két hónapot, amikor könyöksérülésem volt. Az aikido alapfilozófiája: ne ütközz, csak kapcsolódj össze az ellenféllel és ha megütnek, tereld el a mozdulatot! Nem támadó sport. Az én lelkem végtelenül vonzódik afelé, hogy a világ nem materiális – kell lennie benne valami mély, igaz és állandó áramlatnak, amely nem a számlák kitöltéséről, a benzinvásárlásról szól. Ebben nagy segítségemre van az aikido.

- Sajnálom, hogy nem sportlapnál dolgozom. Jut eszembe a telefonbeszélgetésünk: valahogy az ÉS került szóba, amelyben régen az utolsó oldalon nem sport-cikkek, hanem nagy riportok jelentek meg. Mit csinált Ön, merre járt akkor, amikor azokat olvasta?

- Egyetemista voltam, joghallgató. Éppen most, amint jöttem lefelé a lépcsőn gondoltam arra, mennyi időt elvesztegettem. Nem az egyetemi éveimre gondolok, hanem arra: mennyit biliárdoztam, söröztem, mennyit ülten a Vén diákban, lógtam. Most meg szinte kitölti az életemet a sport, ugyanis még lovagolni is tanulok egy pszichológus barátomtól. A lovaglásnak csak egyik része, hogyan ül az ember lovon. A lényeg: a ló, aki szuverén lény. Érezni kell, hogyan viselkedik, mihez van éppen kedve, mire hogyan reagál.

- Ha jobbra akar menni a ló és Ön balra, ki győz?

- Nekem kell, tehát balra megyünk. Jó esetben. Egyébként ez az életszakaszom nemcsak a sportról, hanem mindenféle tudás megszerzéséről szól. Tavaly például beiratkoztam egy tanfolyamra, mert kedvet kaptam az olasz nyelv tanulásához. Egyáltalán a tanuláshoz. Univerzálisan.

- A telefonban azt kérdezte tőlem, mi a különbség a riport és az interjú között. Magát tényleg minden érdekli.

- Nem voltam egészen biztos benne és pontosítani akartam.

- Ön a rendszerváltással egy időben kezdett hozzá a saját rendszerének a megváltoztatásához. 1989-ben került a Szegedi Nemzeti Színházhoz és akkor alakult a Független Színpad is, amelynek létrejöttében komoly érdemei vannak.

- Különös pechemre. Gyakran eltűnődöm ezen. A rendszerváltás előtt a színháznak valóságos társadalmi és politikai funkciója, egy-egy színészi alakításnak üzenete volt. A hősök, akiket a színészek ábrázoltak, hatottak, csakúgy, mint a hősöket megformáló művészek. Mára a színészet foglalkozássá vált, amelyből akár tisztességesen meg is lehet élni. De az a fajta társadalmi funkció, hogy a nézők áhítattal lessék, amint Latinovits, Kállai, Sinkovits, Bessenyei játszik – megszűnt. Minden politikus nagyobb médiasztár, mint például Básti Juli vagy Udvaros Dorottya.

- A Ki kicsoda szerint jogi diplomával a zsebében ablaktisztító is volt. Nem vágyik vissza valamelyik múltbeli életébe?

- Nem. Szeretek színész lenni, szeretek játszani. Az ablaktisztítás arra szolgált, hogy elutazhassam Angliába. Lényegesen jobban kerestem, mint tanácsi gyakornokként.

- Jogászként dolgozott egyetlen percig is?

- Nyolc hónapig. Egy IKV-nál bérleményhasznosítási csoportvezető voltam. Halálos titokban felvételiztem a veszprémi színi-stúdióba.

- Ezek szerint, ha lenne egy jogi problémám, hiába fordulnék Önhöz?

- Sok ügyvédet ismerek, biztosan tudnék javasolni valakit.

- Negyvenegy évesen nősülős típusnak tartja magát?

- Bármennyire furcsa, én magamat végtelenül nősülős típusnak tartom, csak eddig még nem sikerült bebizonyítanom. Nagy, mély és idealista elképzeléseim vannak a házasságról. Nem akarok csúf kompromisszumok közepette élni.

- Ezek szerint nőtlen. Viszont van egy ötesztendős, Gergely nevű kisfia.

- Így igaz.

- Sajátos élete lehet.


- Állandó váltásban vagyok, folyamatosan változtatok az életemen, ahhoz képest, amilyennek megismerem önmagamat. Persze nem csak én váltok, az élet maga kínál fel alternatívákat.

- Szeged. Miskolc. Vígszínház. Radnóti Színház. Kommentálná állomáshelyeit?


- Szegeden kezdtem, az ott alakult Független Színpad nagyon lényeges, mert a legnagyobb döntést hoztam, amikor kiváltam belőle három hónap után, holott zászlóvivője voltam. Miskolcon nagyon nagy szerepeim voltak, hallatlan sikereim. Jágó voltam, Bóni, Cyrano.

- Elég széles műfaji skálán próbálhatta ki magát. Melyik a leginkább Szervét Tibor?

- A Radnótiban játszom az Anconai szerelmesekben, az Agóniában, a Ványa bácsiban, az Erdőben. A Karinthy Színházban Az alvó férjben. Nem tudom, melyik vagyok. Pedig reális igény, hogy legyen válasz. Csakhogy még én is a kérdésfelvetésnél tartok.

- Önre a közönség a Radnótiban figyelt fel igazán. Mit tud a Radnóti?

- A Radnóti olyan színház, ahol én jól érzem magam. Jó szerepeket adtak, sikerült jól eljátszanom őket, remek a társulat. Az a színház, amelyik a leginkább nekem való.

- Mindig ilyen kiegyensúlyozott, vagy csak kifogtam?

- Mindig. Van egy filozófiám: amíg a gyerek nem beteg, addig nincs baj.