Az önmagam feletti uralom rajtam múlik
Radnóti Színház Szín-Lap, 1999/4.


Akik rendszeres olvasóink, talán már meg sem ütköznek azon, ha távol-keleti küzdősportokról esik szó a Radnóti szín Lapjában. Nemrég Melis László, a színház zenei vezetője számolt be legújabb kompozíciójáról, amelynek címe Full contact.

Ezúttal Szervét Tibort faggattuk arról, mi az oka, hogy nemrég egy interjúban, manapság szokatlan kijelentést tett: „újra beleszerettem a világba.”


- Volt egyszer egy arab bölcs, aki egyszer lefeküdt aludni a sivatagban és miközben aludt, kinőtt alatta egy pálma. Ő ennek a tetején, három méter magasan ébredt fel és azt mondta: Nem tudok lejönni, tehát fönn akarok maradni. Számomra ez azt jelenti, hogy nincs akkora hatalmam a világ fölött, mint idáig hittem, nem tudom mekkora az én hatóköröm, mit tudok és mit kell nekem megváltoztatni.

Az önmagam fölötti uralom viszont rajtam múlik. Az én felelősségem, hogy bennem rend van-e és mennyire. Mint ahogy az is, hogy a szépséget vagy a rosszat látom meg.

- Ez csak az aikidoval érhető el?

- Ez mindennel elérhető, akár egy kirándulással is, ha az ember akarja. Különböző útjai vannak. Engem nagyon érdekelt a keleti küzdőművészet különösen azért, mert a miénk hiperverbális szakma, az edzőteremben pedig csend van, ami nagyon fontos.

- Nem épp az agresszivitást kelti életre az efféle verekedős sport?

- Az aikido békés küzdőművészet, önvédelmi rendszerű, azaz nem támadni, elhárítani tanít. Azt a hozzáállást próbálom kialakítani, elsajátítani, amely engedi a másik embert olyannak lenni, mint amilyen. Ameddig csak lehet, nem kell konfrontálódni.

- Az edzéseknek van-e érzékelhető hatása a színészi munkájában?

- Nem hiszem, hogy direkt áthatása lenne, sőt, a színpadon sokkal érzékenyebbnek kell lenni, mint amilyennek a hétköznapokban. Nagyon nehéz a helyes arányt eltalálni, hogy bennem belül rend legyen, de képes legyek arra az érzékenységre, amit a szerepbeli figura igényel.