Galambos Ágnes: Vakrepülés
Színes RTV újság, 1997.01.13-19.

A nevét nyugodtan írhatnánk így: dr. Szervét Tibor, hiszen jogi egyetemet végzett. A Radnóti Színház Ványa bácsi-előadásában viszont orvost alakít, mégpedig kitűnően. Valahányszor színen van, a jelenetek megtelnek élettel, feszültté válik a légkör. A tea, a szamovár, és az elvágyódás mellé még egy Csehov-darabban is elkel egy kis egészséges természetesség, s ezt az általa megformált figura lopja be a színpadra.

- Vidékről Pestre kerülni gyakran traumát jelent a színészeknek. Ön Miskolcon ünnepelt sztár volt, amikor a Vígszínház ajánlatára igent mondott. Hogy érzi magát?


- Afféle lábadozóként. Miskolc számomra a rendet a rendezettséget jelentette. Mostani életterem, Budapest a maga hallatlanul bonyolult gazdasági, politikai idegpályáival kicsit kibillentett a lelki egyensúlyomból. Egyelőre képtelen vagyok pontosan érzékelni, áttekinteni ezt a kusza világot. Miskolcon a színház volt a világom, tudtam, hol a helyem.

- Azért ilyesfajta váltás keveseknek adatik meg.

- Ezt én is minduntalan elmondom magamnak. Ezek valóban kedvező fordulatok. Ahogyan az is,  hogy
vendégként játszani hívtak a Radnóti Színházba. A bizonytalanságom mögött nyilván az elhagyott biztonság, vagyis ennek hiánya „működik” – tudni való, hogy vidéken kevesebb kulturális inger éri az embereket, és ott az értékek is egyértelműbbek.

- Az ön számára milyen az ideális színház?


- Azt a színházat szeretem, amelyikben a színészek érzelmei felébresztik, aktivizálják a nézők érzelmeit. Az a produkció, amelyiknek nem célja, hogy a néző lelkében történjék valami, amelyik nem akarja, hogy a néző nevessen vagy izguljon, az az én szememben álművészi vállalkozás. Sok ilyet láttam, és mindig meglepődöm, hogy ilyen egyáltalán létezik. Persze mindenre akad vevő, és ez kicsit megkérdőjelezi a jót is.

- Mikor jutott be a főiskolára?

- Az egyetem elvégzése után jelentkeztem s mindjárt fenn is akadtam az első rostán, teljes joggal. Egy évvel később szintén nem jutottam tovább. Aztán elmentem Veszprémbe statisztának, és azután fölvettek. Amikor végeztem, Ruszt József hívott hatodmagammal Szegedre. A következő évadban megalakult a Független Színpad, majd egy év múlva megalakítottam „független önmagamat”, és elmentem a kereskedelembe dolgozni mint kifutófiú és marketingmenedzser. Telefonon hihetetlenül jól tudtam tárgyalni, de személyesen egyáltalán nem ment a dolog. Ezután kaptam szerződést Miskolcon, ahol nagyszerű szerepeket osztottak rám.

- A Ványa bácsiban különösen nagy sikere van.


- Vakrepüléssel követtem a rendezőt, Valló Pétert, és rábíztam magam arra az alapvető reményemre, hogy a szerep általam akar létezni. Azóta is próbálkozunk, a szerep meg én.

- Mit tud a további feladatairól? Most, hogy egyre népszerűbb, talán még több munkára számíthat…

- Nem sokat. A vígszínházi szerepek átjöttek tavalyról, az újak még nincsenek kiírva. Az a különös az egészben, hogy én magamat még mindig jóformán ismeretlen, a helyét kereső budapesti színésznek tartom.