Galambos Ágnes: Útközben
Népszabadság Magazin, 1996.12.14-20. p.11.

Hogy ki, mikor, hol érzi legjobban magát, lehet pillanatnyi hangulat kérdése is. Szervét Tibor színművészt a Ványa bácsi című Csehov-mű nagysikerű bemutatója után, a Radnóti Színházban kérdeztem arról, mi számára a kedvenc zug. Gyorsan rávágta: az autóm.

Évekig Miskolcon játszott, ma már a Vígszínház tagja. Sokat utazik, érthető hát, hogy az autó fontos helyszíne az életének. Mégis, amikor leülünk beszélgetni, Szervét Tibor mintha kissé bánná a kedvenc zug ötletét. Azt mondja, sokat gondolkodott azon, hogy mi a kedvenc helye, de az autón kívül más nem jutott eszébe.


- Nem gondoltam komolyan, hogy az autóm a „kedvenc zugom”, de nagy élmény volt nemrégiben átülni a Trabantomból egy használt japán csodába. A Trabi hihetetlenül helyes autó, mindent végigcsinált velem. Hozott, vitt Szegedre, Miskolcra, ahol épp játszottam.
- Az autó a szabadságot jelenti számára, állítja a színész.

- Az a tény, hogy ha beülök egy gépkocsiba és az elindul, potenciális szabadság. Az útközben levés nem „szeretni, nem szeretni” kérdése, hanem tény. Azt jelenti, ha akarok, mehetek. Törekedtem én a megállapodásra, de minduntalan azon kaptam magam, hogy haladok valamerre.

- Hogy merre, az mindig az adott élethelyzettől függ. De Szervét Tibor a valódi utazást is kedveli. A nyaralást, amikor be lehet pakolni mindent és még a kisfia is kényelmesen elfér az autóban.

- Hacsak lehet, megyek. Turista is szeretek lenni. Egy hétre elutazni, mütyüröket venni a boltokban, elmenni a befizetett programokra. Ha lenne rá módon, fél évre becsomagolnék, és egy hitelkártyával a zsebemben elmennék mondjuk, a Nílus partjára, onnan Irakba, majd körbeautóznám Amerikát. Vonzanak az ilyen Szindbád-vágyak.

- Magát a közlekedést is türelmesen viseli, mióta a dugókat az új kocsiban vészelheti át. Szegény Trabantnak még „agresszív indulatokat” kellett kiállnia. A színész engedékenyebb vezetési stílusa a bölcsességen alapul, hogy tudja, előbb-utóbb úgyis célhoz ér. Az új autó, ami nem is olyan új, jelenlegi gazdájával még nem érte meg a telet. Tulajdonosa általában éjszaka, előadás után, amikor épp eszébe jut, lemosatja valahol a járművét. De gondol a kocsi „lelkére” is, mert szerinte a tárgyak érzékenyek.

- A Trabi kifejezetten megsértődött, amikor megjelent az új kocsi. Nem akart menni, kijött rajta minden. Ő, aki hét éven keresztül szolgált teljes odaadással, szeretettel és hűséggel, sértődős motorhangokat produkált.

- Karambolja akkor volt, amikor elkezdett vezetni. Azt mondja, nem is a koccanással volt baj, hanem a helyzet kezelésével. Az a „világvége pánik” csak a kisgyerek félelméhez hasonlítható, amikor az rossz fát tett a tűzre.
A Trabantot egyébként Jenifernek hívták. Az új autó még nem jutott el a keresztelőig.


- A név az úgy lesz. Ha mától kezdve teszem azt Julius Caesarnak szólítom az autómat, akkor ki fog röhögni. Ha adódik valami, mint az indiánoknál, az más. Ha elejti az első bölényt, akkor Vastag Patának, ha gyorsabb mint a szélvész, Fürge Szarvasnak hívják. Így kapják a tárgyak is a nevüket. Ismertem egy tündéri kis Polskit. Kiköpött Sárika volt. Az én autóm az fiú, érződik rajta.

- Szervét Tibor „stikában” mindig kiszámítja autója fogyasztását, bár attól sem kevesebbet, sem többet nem fogja használni a kocsit. Viszont a számokat szereti, „mitikus tisztelettel” néz rájuk.
Azt mondja, a „rendállapotot” is szeretné, de mostanában nem érzi úgy, hogy ilyesféle rend lenne körülötte. Ő útközben van.

- Autózás közben van, amikor zenét hallgatok, máskor csak nézelődöm. Nagyon szeretem a hidakat meg a folyót. Jó lenne egyszer olyan helyen lakni, ahonnan rálátni a Dunára, és ha lemegyek, van a közelben éjjel-nappali közért. Mert napközben mindig elfelejtek vásárolni.