Bíró István: Cyrano itt és Cyrano ott...
Déli Hírlap, 1995.12.27.

Az elmúlt évadban vendégként játszott Szervét Tibor a Vígszínházban, most pedig a Vígszínház tagjaként „vendégeskedik” Miskolcon, néhány Hamlet, és a Szeretőben játszott Kostitz udvarmester szerepében...

- Noha a Vígszínház tagjának lenni nagyon megtisztelő, igazából én mégsem akartam így szerződni. Viszont: a Cyranot ott eljátszani akkora kihívás, amit nem szabadott nem elfogadni. Ezzel együtt továbbra is a Miskolci Nemzeti Színházat tekintem az anyaszínházamnak, hiszen minden jó, ami színésszel történhet, az itt megtörtént velem. Engem a miskolci közönség nevelt felnőtt színésszé az elmúlt három év alatt. Ők edzették az izmaimat, erősítették a célokat amikben hiszek, ők unatkoztak ha rossz voltam és voltak hálásak, ha tetszett, amit csináltam.

- Egy színész számára kell az ilyesfajta edzés?

- Hallatlanul fontos. Most, hogy a Vígszínházban dolgozom, visszagondolok, hogy milyen áldás, ha olyan nézőkkel találkozik az ember nap mint nap, mint az itteniek, akik azonnal reagálnak a színpadon történőkre, s igazán próbára teszik a színészeket. A budapestiek toleránsabbak, békülékenyebbek egyes előadással szemben, és többet elnéznek a színésznek is.

- Budapestre kerülve egy művész akaratlanul is belekerül egy őrlőmalomba, aztán vagy bírja vagy visszavágyik vidékre. Jól gondolom?


- Igen. Ez minden esetben nagyon erős személyes kockázat, és személyes felelősség. Sok konfliktust, külső és belső harcot eredményez, és a végeredmény is sok tényezőtől függ: az önismeret, a közönség igénye, az adott színház, ahová szerződik az ember, a színházi vezetés gondolkodásmódja, a darab amiben játszik, stb., stb… Ilyenkor általában egy igen ellentmondásos helyzet jön létre, amit az ember vagy úgy dolgoz fel, hogy összeszedi az erejét, és ragaszkodik saját értékrendjéhez, egyéniségéhez, vagy úgy, hogy megpróbál aklimatizálódni. Az első variáció általában a magányhoz vezet, a másik úton pedig óhatatlanul kockáztatni fogja saját igazságait és hitét.

- És ön eddig mit kockáztatott?

- Hadd adjak erre a kérdésre két választ. Az egyik: én máris visszavágyom vidékre. A másik választ, ami a lényeget érintené, azt mondjuk egy év múlva hadd adjam meg. Mindenesetre szeretném megőrizni azt a belső szabadságot, aminek igazi fontossága ugyancsak itt, Miskolcon fogalmazódott meg bennem. A belső szabadság és a színpadi szabadság óriási élménye.

- A Vígszínházban ismét a Cyranot játssza. Milyen érzés újból „felmelegíteni a töltött káposztát”?

- Nem fölmelegítjük a töltött káposztát, hanem tovább dolgozunk egy már korábban megkezdett munkafolyamatban, hiszen az előadást ugyanaz a Verebes István rendezi ott is, akivel már itt nagy élmény volt együtt dolgozni. Az életről és a színházról is nagyon hasonlóan gondolkodunk, amikor meg nem, akkor rettentő jókat veszekszünk. Most is ugyanolyan jól dolgozom vele, mint eddig talán még senkivel. Persze a kollégák mások, de igyekszem megtartani azokat az értékeket, amelyek az itteni előadásokon létrejöttek.