Szabados: Szervét Tibor Jászai-díjas
Déli Hírlap, 1994.03.17. p.5.

- Mondjon valamit a magánéletéről.

- Nem mondok. Úgy gondolom, semmi érdekes nincs bennem, ki van zárva, hogy valakit is érdekeljen a színházon kívüli életem. Az égvilágon semmi különöset nem tudnék mondani.

- Család, feleség, gyerek, menyasszony, hogy telnek napjai és a többi?


- No, ezeket hagyjuk.

- Kap még szerelmes leveleket?


- Már nem.

- Hiányoznak? Örült, amikor kapott?

- Hogyne örültem volna, van vagy félszáz, ezeket még Cyranoként kaptam.

- És a párja ismeri ezeket a leveleket? Őrzi azokat?

- Hogyne. Persze, a tartalmuk az én titkom.

- Marad Miskolcon? Gondolom, hiányzik a tévé, a rádió, a szinkron. Márpedig azt vidéki színészként nem lehet csinálni.

- Ez így van. Nekem Miskolc a színház, az első szerelem, amelyhez mindig hű leszek. De tényleg erősen kezdem szükségét érezni annak, hogy más műfajokban is kipróbáljam magam. Azt hiszem, alkalmam lesz rá most, hogy a Vígszínház kinyújtotta felém a kezét.

- És mi van a Vígszínház kezében?

- Két szerep. Ha már Marton László nem árulta el egy újságírói kérdésre, hadd őrizzem én is titokként. De továbbra is itthon leszek Miskolcon, a jövő szezonban itt is két szerepet vállaltam.

- Előbb-utóbb végleg Pestre kerül. Fogadjunk?

- Elveszítené. Ha szükség lesz itt rám, ha rám lesz szükség, meg fognak találni.

- Most éppen mit csinál?

- Óriási drukkban vagyok, új szerepre készülök. Azt nem merem mondani, hogy rendezni fogok, de valami olyasmit csinálok majd, amikor színpadra állítunk egy századfordulós kabaré-összeállítást. Faragó Zsuzsa dramaturg szállította az anyagot, remélem, hogy jól szórakozik majd a közönség a Csarnokban a jelenetekből, kuplékból, monológokból összeállított táncos vidámságon.

- Kik a partnerek, mikor lesz a bemutató?

- Máhr Ágival, Seres Ildikóval, Orosz Annával, Quintus Konráddal és Földi Lacival leszek a színpadon. A premier április 17-én lesz.