Szabados: Szervét, a sztár. Lányok levelei a színészhez
Déli Hírlap, 1993.02.09. p.7.

- Igaz-e, amit kollégáitól hallottam, hogy tucatszámra kapja a szerelmes leveleket? – kérdeztem Szervét Tibortól, a Miskolci Nemzeti Színház művészétől.

- Nem, így semmiképpen. Tudniillik nem tucatszámra, hanem összesen körülbelül egytucatnyit, és ezek nem szerelmes levelek.

- Nincs is közöttük olyan, amelyben randevút kérnek Öntől?

- Van, de nem ez a jellemző. Hanem inkább az, hogy örömüknek adnak hangot a levélírók, megköszönik az előadást, az élményt.

- Mármint azt az élményt, amiben a Cyrano, benne Ön, mint címszereplő részesítette a levélírót.

- Igen, így van.

- Mégis, mi áll ezekben a levelekben? Kik írták őket? Lányok? Asszonyok? És elment-e a randevúra, amit Öntől kértek?

- Kétségtelen, hogy a levelek többségét lányok írták, ez gondolom azért van, mert férfi vagyok. A színésznők nyilván fiatalemberektől, férfiaktól kapnak leveleket. Csodálatos volt olvasni azt a levelet, amiben azt írta egy hölgy, hogy a Cyrano előadása után hazatérve ismét úgy érezte, hogy van értelme az életnek.

- Gondolom, megosztotta az örömét a rendezővel, Verebes Istvánnal.

- Természetesen. Sőt, a színház igazgatójával, Hegyi Árpád Jutocsával is. Ez a hölgy aláírta a levelét, de volt egy olyan, amely névtelenül íródott. Máig sem tudom mi lehetett az, amiben az ismeretlen levélírónak segített a mi előadásunk, de úgy fogalmazott, hogy életének egy nagy döntését segített meghozni a Cyrano. A levelekben általában gratulálnak, fényképet kérnek, amit el is küldök, illetve küldtem. Ugyanúgy, mint annak a hölgynek, aki azt is írta, hogy szeretne velem találkozni. A levélnek erre a részére nem reagáltam.

- Kapott már korábban is ilyen leveleket?

- Még főiskolás koromban, de az akkor természetes, azt hiszem, minden negyedéves kap hasonlókat. Ja, és Szegeden is írtak.

- Mit gondol, most, hogy a Stuart Máriában fogják látni, megismétlődik a levélözön?

- Nem tudom. Nem hiszem. Ugyanis most kevésbé rokonszenves figurát fogok játszani.