MERt Szerkesztőség: Szervét Tiborral beszélgettünk
Miskolci Egyetem, 2002/4.

Láttuk már, de hol? Valami Amerikában? Ismerjük az arcát Hamletként, Cyranoként, de most már Alexként is. Szervét Tibor ezúttal rendez, méghozzá Miskolcon. Ez valami Mezítláb a parkban; meg valami más is.

- Nemrég egy internetes szavazáson téged választottak a legnépszerűbb magyar színésznek. Mit jelent számodra a Súgó Csiga Díj?

- Egyrészt nagyon büszke vagyok rá, másrészt nagyon meglepő volt. Nem gondolom magam olyan ismert színésznek, hogy ilyen sokan rám szavazzanak. Engem általában a színházba járók ismernek. Valószínűsíthető, hogy a nemrégen bemutatott Valami Amerika című film miatt kaptam.
Azáltal, hogy nézők szavaznak és nem állami, nem szakmai elismerés, van egy kedves közvetlensége ennek a díjnak. Nekünk nincs átjárásunk a színész és a néző között. Persze kapok visszajelzést, mert minden este minden előadás az, de ez nem konkrét mérés. Egyes nézőkkel az ember beszélget, de az sem sok. Ez pedig sok ezer szavazat volt.

- Nehezebb boldogulni egy vidéki színházban?

- Most, hogy már nyolc éve élek Budapesten, látom a különbséget. Nehezebb is, könnyebb is. Szeretettebb állapot volt nekem vidéki színésznek lenni, mint pestinek. Egy városban általában egy színház van, és oda koncentrálódik az emberek színházi szeretete. Ha olyat látnak, ami tetszik nekik, akkor azt a virágos nénitől a boltosig mindenkivel alkalmad van megélni. A pesti színész nem találkozik a nézőivel. Mivel csak azokat ismerik, akiket a tévében is látnak, színházi színészként nagyon nehéz ismertté válni.
Bár számomra nem ez volt a tét, inkább az, hogy elveszítem azt a hallatlan védettséget, amiben itt éltem... Én szeretek megállni, legalábbis szeretnék, de eddig még nem sikerült soha az életben. Miskolcon nagyon koherens volt minden: jó szerepeket játszottam, szerettek. Nem volt könnyű ilyen döntést hozni, még akkor sem, ha négy színház hívja a színészt. Az egyik barátomnak elmondtam, hogy én nem akarok fölmenni, olyan hallatlanul jó helyen vagyok Miskolcon. Erre azt mondta: most hívnak négyen, jövőre hívnak ketten, utána egy színház, azután pedig nem hívnak. Ez egy jó mondat volt. Nyilván a sors nem úgy akar maradásra bírni, hogy kiteríti elém a lehetőségeket.

- A Valami Amerika az első filmed. Hogy tetszik?

- Nem tudom megítélni, mert ideges vagyok, ha látom azt, hogy ott vagyok és csinálok valamit, amin már nem tudok változtatni. Egy pár helyen alapvetően másképp csinálnám. Annyira izgultam, amikor néztem a filmet, hogy alig tudtam odafigyelni. De azért nagyon tetszik: jók a képek, jók a ritmusok. Sok helyen olyan, mintha nem magyar film lenne.

- Miskolcon Neil Simon Mezítláb a parkban című vígjátékát rendezed. Miért esett erre a választásod?

- Sokáig egy magyar egyfelvonásosra készültünk, mondjuk Molnár Ferencre. Aztán Jutocsa (Hegyi Árpád Jutocsa) azt mondta, legyen valami amerikai, az se baj, ha Neil Simon. Elolvastam többet, és ez tetszett meg.
Jókedvű darab lesz, és sokat fognak rajta nevetni, reméljük. Finomabb bulvárhumor, sok szövegpoénnal. Egy fiatal és egy idős párról szól, akik mindannyian megváltoznak a színdarab elejéhez képest. Történik velük ez meg az és közben rengeteg poént mondanak. Összevesznek, kibékülnek. Valahogy mindig pont akkor szeretik a másikat, amikor annak dolga van, és pont akkor van dolguk, amikor ő szeretne.

- A darab szereplői képesek áldozatot hozni egymásért?

- Mondhatom, hogy igen, de ez nem céloz meg ekkora dimenziókat. Van persze mélyebb értelem is benne, de nem ebben a megfogalmazásban. De a két fiatal egyszer csak azon kapja magát, hogy igen, inkább leszek olyan, amilyennek Te akarsz engem, csak ne veszítsük el egymást. És mindezt persze a maguk hatodik-hetedik emeleti módján.

- Mi miatt mehet tönkre egy házasság/kapcsolat?

- Nagyon nehéz úgy szeretni a másikat, hogy az a másiknak pont jó legyen. Általában mindannyian úgy szeretünk, ahogy tudunk szeretni, viszont néha a társnak picit másra lenne szüksége. Ha ez olyan nagy, két ember közötti "alapvetéseket" érint, amilyen a humor, szex, egymás becsülése vagy a gyerekügy, akkor nem nagyon lehet kompromisszumot kötni. Akkor elválnak.
Csak nagyon kevesen képesek áldozatot hozni, de mindenki azt éli meg, hogy hallatlan áldozatokat hozott a másikért, miközben persze mindenki a másiktól várja.

http://www.mertnet.net/?q=node/297