Jótékony színház. Interjú Domina Imrével és Szervét Tiborral
MTV2 – Nap-kelte, 2007.10.27.

Verebes István: - A szerkesztőségünk kapott egy levelet - bár nem Szervét Tibor írta, de írhattad volna te is. Egy mondatot olvasnék fel belőle: „Szeretném felhívni a figyelmeteket egy nagyszerű emberre, Domina Imrére, aki beteg gyermekek terápiás lovagoltatásával foglalkozik ingyen.”
Üdvözlöm Domina Úr!


Domina Imre: - Üdvözlöm!

Verebes István: - Ön az a Valaki?

Domina Imre: - Igen.

Verebes István: - Van is egy apropója annak, hogy a mi figyelmünket felhívják. Mégpedig az, hogy először is mire lenne szükség, és természetesen mindjárt beszélünk arról is, hogy mi ez a terápia, és hogy milyen alkalmat szervez Szervét Tibor azért, hogy az meglegyen.

Szervét Tibor: - A mérlegnek két serpenyője van. Ha az ember egy alapítvány számára adományt gyűjt, adományokat vár, akkor azért valamit illik csinálni. Az első kör, miszerint én valami előadó-est félében próbáljam meg az adományozókat megjutalmazni borzalmasan hangzott, mert akkor csak folyna a hátamon a víz, és akkor nyilván az ő hátukon is folyna a víz, tehát az nem látszott járható útnak. Az Anconai szerelmesek a Radnóti Színháznak nagy sikerszériája volt, ment kétszázszor. Utána játszottuk két éve nyáron tízszer, és játszottuk idén nyáron is tízszer, idén a Vidám Színpadon. Egyszerűen fölkínálta magát, észbe jutott. Még azt sem mondanám, hogy az én eszembe jutott, valahogy úgy magától értetődő lett, hogy hiszen itt van ez az előadás, ami egy nagyon szeretett valami.

Verebes István: - November 3-a szombat, Vidám Színpad. Azért, hogy...

Szervét Tibor: - …azért, hogy elkezdődjön a fedeles foglalkoztatóhoz szükséges összeg összegyűjtése.

Verebes István: - Mert, hogy szabadtéren történik ez, igaz?

Szervét Tibor: - Igen. Azért van szükség fedettre, mert csak akkor tudnak jönni a szülők, amikor jó idő van. Ezáltal a foglalkozás rendszeressége, a folyamatos fejlődés ki van lőve, mert ha esik, ha hideg van, ősz van, tél van, nem lehet csinálni semmit sem.

Verebes István: - Milyen fogyatékos gyermekekkel foglalkozik?

Domina Imre: - Halmozottan fogyatékos gyermekekkel foglalkozunk. Döntő többségük oxigénhiánnyal született, plusz még valamilyen fogyatékossága van.

Verebes István: - Fölülteti a lovacska hátára őket, és attól a kapcsolattól, ami a nemes állat és a gyermek között van, mi történik?

Domina Imre: - Ettől több azért. Ezeknek a gyerekeknek születéskor – most az oxigénhiányos gyerekekről beszélünk – az agyuknak az a része sérült, ami a mozgás-információt, a mozgás tapasztalatokat rögzítette. Ez a magzat húsz hetes korától alakul kifele, aztán születés, kúszás, mászás, ezek így épülnek egymásra, mire eljutunk a járásig. A lovasterápia ezt képes az aggyal közölni egy az egyben, mivel a ló járása megegyezik az emberi járással, ugyanazt a járásmintát tudja a gyerek agyába közvetíteni. Tehát először a gyereket megtanítjuk agyban járni, benne lesz a fejében, utána lehet a gyakorlati dolgait kialakítani, állítani, léptetni előre.

Verebes István: - Tehát még nem tud járni, és a lovon ül. Amikor a lóról leszáll, akkor már van információja és könnyebben tanul meg járni?

Domina Imre: - Így van. Csakhogy ez egy-két éves, türelmes, precíz, rendszeres munkát jelent.

Verebes István: - Szép, ez szép! Azt írják itt, hogy ingyen csinálja.

Domina Imre: - Hát, igen. M ert aki találkozott már ilyen gyerekkel tudja, hogy a fejlesztése, vagy hozni-vinni mindenhova, egy családot tökéletesen tönkre tud tenni. Emellett az anya nem tud dolgozni, az apa keres amennyit tud, de hosszútávon mindenképpen teljesen ellehetetlenülnek, ha nem kapnak valamilyen segítséget. Úgy gondolom, hogy az egy kicsi segítség, hogy ide ingyen jöhetnek.

Verebes István: - Tessék nekem megmondani, hogy az a gyermek lehet, hogy előbb tud lovagolni? Vagy több köze van a lovagláshoz, mint ahhoz, hogy a saját lábán járjon keljen?

Domina Imre: - Ahhoz, hogy a gyerek járjon… végül is előbb tud lovagolni, mert az egyensúlya fejlődik a lovon, a fejében meglesz a járás, és ugye a komplex fejlesztés dolga lenne, az izmot hozzátenni.

Verebes István: - Egyedül ül a gyerek a lovon?

Domina Imre: - Van, amelyik egyedül, van, amelyik a szülővel.

Verebes István: - Fogja a kantárt is?

Domina Imre: - Nem, nem. Van kapaszkodó, itt abszolút biztonságra kell törekedni, tehát azért ezek halmozottan sérült gyerekek.

Verebes István: - A ló tudja, hogy mi történik?

Domina Imre: - Igen, ezért is nehéz terápiás lovat képezni, mert annak tökéletesen kell tudni, hogy mikor, hol mi történik a hátán. Három-négy ilyen foglalkozás után képes a ló arra, hogy annyira lemeríti agyilag, hogy nem legel, van, csak úgy néz maga elé… ez nagyon érdekes dolog, egyébként.

Verebes István: - Van kapcsolat a gyerekek és az állat között?

Domina Imre: - Persze, utána simogatják, meg közben is tudja simogatni, húzza a haját a lónak…

Verebes István: - A ló megismeri a kuncsaftjait?

Domina Imre: - Tökéletesen.

Verebes István: - Hát persze. Most azt kérdezem tőled, hogy neked ehhez mi közöd van?

Szervét Tibor: - Láttam, hogy hogyan csinálja Imre.

Verebes István: - Hogy kerültél oda?

Szervét Tibor: - Odakerültem egy gyerekkori barátom révén, mert én ceglédi születésű vagyok. Sorsszerű és véletlenszerű lépések sora vezetett el oda, hogy egyszer csak kikötöttem Imre tanyáján, ahol eredetileg lovagolni akartam tanulni. A harmadik napon bezörgetett Imre a nagy fekvésemben, hogy ráérek-e. Mit ad Isten, ráértem. Akkor mondta, hogy járásképlet kéne. Nem tudtam, hogy mi az. Ki kellett menni a ló elé, mert a ló az emberi lépés ritmusát veszi föl. Ő fogta a lovat, én mentem elől, fönt ült az anyuka Nikivel. Húsz percet mentünk az erdőben, a mamája énekelt és Niki, a külvilággal alig kapcsolatot tartó kislányka a lovaglás hatására kinyílt. Az volt az első, hogy kézközelségben átéltem, hogy milyen nagyon nehéz, és nagyon sok problémával megbirkózó életek is vannak. Akkor elkezdtünk erről beszélgetni, aztán a többi már adta magát.

Verebes István: - Még egyszer mondjuk el, hogy november 3-án a Vidám Színpadon az az Anconai szerelmesek látható, amire mindenki ácsingózik, hogy kapjon jegyet. Most itt az alkalom, ha úgy gondolja, hogy tehet valamit azért, hogy ne szabadtéren, hanem egy fedett lovardában legyen a foglalkozás. Mekkora lenne az? Mennyi pénznek kellene összegyűlni? Mondjuk ki!

Domina Imre: - 23 millió a költségvetés szerint. Ez egy fedett foglalkoztató lenne, ahol egyidejűleg három foglalkoztatást tudnánk végezni, mert a gyermekek egyre többen vannak. Itt már tervezhető lenne az a kis precíz munka, ami a járáskép rögzítésnek az alapja lenne, ha csak annál maradunk.

Verebes István: - Mennyi pénz van meg ebből?

Domina Imre: - Egymillió forint körül.
Verebes István: - Mennyinek kéne bejönnie a Vidám Színpadon? Számítást végeztél?

Szervét Tibor: - Végeztünk, természetesen. Van egy minimum, ami alatt nem érdemes ennyi embert mozgósítani, mert ez 50-60 ember munkáját jelenti gyakorlatilag.

Verebes István: - Mondjuk ki, hogy milyen jegyek vannak? Te mondjad, az rokonszenvesebb, mert az én számból az összegek nagyon ellenszenvesek.

Szervét Tibor: - Kimondjuk, hogy 10-15 ezer forint körül várunk összegeket, ezek adományok. Színházjegynek ez borzasztóan drága, ezek adományokként kerülnek a PaciDoki Alapítvány számlájára. Ezért három jegykategóriát tudunk adni, első, második, harmadik, az utalt összegtől függően.

Verebes István: - Hány fő fér be?

Szervét Tibor: - Optimális esetben 400 valamennyi, de mi nagyon boldogok lennénk, ha 350-400 közötti nézőt tudnánk produkálni. Mindenkit, aki látja, aki hallja, aki átadja, várunk szeretettel, aki képes megengedni ezt magának anyagilag egyszerűen, és aki úgy érzi, hogy ehhez érzelmileg van köze.

Verebes István: - Ebből mennyi jöhet össze?

Szervét Tibor: - Optimális esetben össze jöhet mondjuk 4 millió forint, de már nem vagyunk ennyire optimisták. A 2 millió forint körüli összeg már örömteli, mert induló tőkét jelent. Imre utána már pályázhat, ott tartunk. Amíg nincs önrésze, addig nem tud pályázni. Az egész matt.

Verebes István: - Hátha nézi valaki olyan, akinek van erre 20 millió forintja. Mit lehet tudni? Most jelent meg a „100 leggazdagabb magyar”.

Szervét Tibor: - Nem ismerjük mi őket.

Verebes István: - Azért vagyunk itt, hogy ők megismerjenek benneteket.

Szervét Tibor: - Ha néznek minket, akkor nagy szeretettel fordulunk hozzájuk. Van PaciDoki nevű alapítványunk.

Verebes István: - Attól tartok, hogy … nem is mondom. Van ez az Aranyág-effektus, amikor látom, hogy a nyugdíjas 150 forintot ad, és látom, hogy a multi ad 10 ezret. A jövedelmek arányához képest ez nem stimmel.

Kérem szépen, szép dolog. Az is szép dolog, hogy egy jeles színész, ilyen macerákat vesz a nyakába, meg az is, hogy az Ön munkájától is egy picit jobb lesz az életünk minősége.
November 3-a, Vidám Színpad, jótékonysági Anconai szerelmesek.


Szervét Tibor: - Várjuk Önöket, jegyek a Radnóti szervezésén elérhetők. Mi ott leszünk

Verebes István: - Úgy legyen!

Videó:
http://napkelte.wildom.hu/naptv/naptv.visszanezo.page?id=7539#
valamint az életrajz/lovasterápia menüpont alatt is meghallgatható.
A beszélgetést a videó alapján lejegyezte: Baráth Mari