Víg György: Nyeregből az angyal. Fedélre vár a csemői gyógyító lovas
Nők Lapja, 2007.09.19. p.30-31.


"Szervét Tibor: „A csataterv már kész”
- Egy barátom járt ide lovagolni, rábeszélt, hogy nézzem meg én is. Ahogy megérkeztem, azonnal jó érzés töltött el – meséli Szervét Tibor lovaglónadrágban, nyergelés előtt. – Azóta, mikor csak időm engedi, eljövök, mert a hely, az Imre, az itteni emberek, a lovak, az ittlét számomra a szabadságot testesíti meg. Aztán egyszer felhívott Imre, hogy eljönnék-e, mert járásképletre van szükség. Megkérdeztem, mi az. Elmondta, hogy egy beteg kislány ül az anyukájával a lovon, ő mellettük megy. Teszünk egy kört az erdőben, rám azért lenne szükség, hogy a ló előtt baktassak. A ló ugyanis felveszi az ember járását. Csodálatos élmény volt látni a beteg kislány arcán a valódi boldogságot.


Imrének nagyszerű gondolatai vannak, ráadásul veleszületett hozzáértése ahhoz, amit csinál. Csodálatosan tud figyelni.
A dolgok lényegét látja, emberben, lóban egyaránt.
De szélmalomharcot folytat, mert csak akkor dolgozhat, ha jó az idő.

Szükség lenne egy fedett gyakorlóhelyiségre. Ezért hoztuk létre a Paci Doki Alapítványt.
Össze kell gyűjteni azokat az embereket, akik megértik, mire vállalkozik, és pénzzel is tudják segíteni.

Hogy mit tehetek én, mint színész? Szervezek egy előadást, igénybe véve kollégáim, barátaim áldozatkészségét. A nézők anyagi képességeikhez mérten tíz-tizenötezer forintot fizetnek a jegyekért. Az adományok fejében köszönettel átnyújtunk egy különleges előadást, az Anconai szerelmeseket, amely a Radnóti Színház egyik nagyszerű sikerszériája volt, és amelyet a társulat, a Radnóti Színház és a Vidám Színpad csapata segít most még egyszer színpadra állítani. A befolyt összeget valóságos segítségnyújtásnak tekintjük, amiből talán ki tudjuk fizetni a tervezett épülethez szükséges vas árát.

Imre valódi terápiás központot álmodik ide, amely pályázati pénzekből, egy százalékokból, kormányzati támogatásokból képes fenntartani magát, és azokat, akik szívesen részt vesznek a munkában. Azt mondja, szívesen átadja a terepet a szakembereknek. Ő majd összegyűjti a gyerekeket, kifuvarozza ide, hazaviszi, fürdőbe jár velük. Az egész ott van benne készen, mint egy csataterv a hadvezér fejében. Az első lépésnél szeretnénk segíteni. Nagyon komolyan gondolom: megtiszteltetésnek érzem, hogy tehetek valamit azért a célért, amelyet ő tűzött ki."