Bóka B. László: Szervét Tibor
Playboy– 20?, 2007/8. p.28-30.


Budapest egyik festői pontján, egy park közepén, egy játszótér mellett találkozunk. Nincs kedve beülni sehová, imádja a természetet. Évek óta figyelem ezt a nagyszerű színészt, aki egyébként végzett jogász, s akit most már egy tévésorozatból az egész ország ismer. Volt már Asztrov, Alex, Hamlet, Huba és Jágó is. Egy sereg díjat kapott, de a legtöbbet a közönségtől. Meggyőződésem, hogy sebezhető és álmodozó fajta, de roppant ügyesen titkolja.

01
- Szólíthatlak dr. Szervét Tibornak?
- Bátran, bár a dr-t bérleményhasznosítási csoportvezetőként használtam utoljára, de nemigen hitték el.

Bejött egy ügyfél, és a csoportvezetőt kereste, odaléptem borostásan, farmeringben. Riadtan bement az osztályvezetőmhöz, mert nem hitte el, hogy az a farmeres szőrmók, aki zsömlét eszik, ez voltam én, ő lenne a csoportvezető.

02
- Számít-e, hogy cum laude diplomáztál?
- Ritkán jut eszembe. Egyébként a világon semmit. De nagyon jó érzés, hogy egy nehéz és embertpróbáló egyetemen viszonylag az élmezőnyben végeztem.

03
- Ha újrakezdhetnéd, kihagynád a jogi egyetemet?
- Teljesen másmilyen életet élnék, ezt a mostanit a színházzal együtt már kipróbáltam. A következő életemben mindenképpen meg kell tanulnom olaszul, többet kell utaznom, jobban kell tudnom lovagolni, meg akarok tanulni zongorázni és több gyerek lenne.

04
- Kimaradt-e bármi is az életedből?
-
Az olasz nyelv és a zongoratanulás után szívesen néznék még színházi előadásokat, sokat, és kellene még egy kutya is. Persze ahhoz kellene egy kert, mert anélkül nem érdemes.


05
- Férfiaktól ritkán érdeklődnek a koruk felül, de jövőre mégiscsak 50 leszel. Foglalkoztat a korod?
- Azt hiszem, foglalkoztat... De nem jobban az elmúlt 5-6 évemnél. Ezek az évek intenzíven, nagy meglepetésekkel alakultak. Azt hiszem, örülök, hogy pont ilyen 50 éves vagyok, amilyen. Hiúság és öregedés szempontjából azonban… Majdnem azt mondtam, hogy nem érdekel az 50, de azért egy kicsit mégis… Nem hinném, hogy valaha voltam olyan igazán fiatal. Az ember előbb-utóbb eléri a saját életkorát, ez nekem 40 körül van, és ez még tart egy darabig.

06
- Vidéken születtél. Vágytál-e valaha vissza a szülőföld környékére, a csendbe, a nyugalomba?
- Mindig nagyon szerettem Budapestet. Tízéves koromban kerültem a fővárosba, és emlékszem, milyen szörnyű volt az első háromnegyed év. De gyorsan urbánus lettem, és eszembe sem jutott, hogy vidéki vagyok.

A sors azonban néhány hónappal ezelőtt váratlanul kézen fogott, és visszavezetett a szülőföldemre, egy Cegléd környéki tanyára. Találtam ott egy csodálatos barátot és egy fantasztikus környezetet. Oda mindig szívesen térek vissza.

07
- Miért fontos ez a tanya?
- Az ember úgy el tud veszni a mindennapi életében, hogy nem veszi észre, mennyire vacakká vált maga is. Lassan elveszti a reményt, hogy talál egy elvhez kötődő, tisztességes irányvonalat. A tanyán azonban tiszták a dolgok. Ott néztem szembe saját magammal, és az ott elindult gondolatok sok mindent rendbe tettek bennem.

08
- Ha már itt tartunk: foglalkoztat a közélet, mindaz, ami a politikában történik, figyelemmel kíséred az eseményeket?
- Alapvetően nem, de érinti a mindennapjaimat. Hiába csinálok bármit, ebben az országban élek, ennek az országnak vagyok a fia. Nyomasztó tud lenni, amikor nem sikerül 15 kilométer autópályát úgy felépíteni, hogy ne derüljön ki, valakik az összeg kétharmadát ellopták. De legalább is ezt halljuk. A politika már csak azért sem érdekel, mert a hatalom az élet nyomasztó része és sokkal jobban szeretem a saját szabadságomat.

09
- A mostanában adott interjúid többségéből úgy tűnt, mintha bekapcsolt volna nálad valamiféle vészriasztó, például folyton el akarsz utazni. Jól érzékeltem?
- Ez nem vészriasztó, csupán a szem tágra nyílásának egyik fokmérője. Sokáig úgy gondoltam, hogy a színházi működésem és a családi életem rendben tartása a feladat, és ez minden erőmet lekötötte. De az embernek önmagával kapcsolatban is súlyos feladatai vannak. Mindenki a saját univerzumának rabja. Az utazás azért fontos, mert szétpukkad az univerzumod. London erre kiváltképp alkalmas hely, hiszen 7 millió ember él benne az emberiség minden fajából. Ott az ember elveszti a biztonságát, egy lesz a többi között. Nagyon kell ez a szemhatár-tágítás.

10
- Hol helyezed el az életedben Bándi Sanyit? Hiszen egy ilyen televíziós szerep esetében kezdődik a morgolódás, nézd, már ő is eladta magát!
- Ezen a világon mindenki abból él, hogy pénzt adnak neki valamiért. Egy picit sem voltam igénytelenebb és felkészületlenebb, mint amikor a IV. Henriket vagy a Cyranót játszottam. Mindannyian nagyon sok munkát fektettünk abba, hogy a Rém rendes család Budapesten jól sikerüljön, nevettető legyen. Persze ettől még bárki bármit gondolhat. Eddig minden szerepemért kaptam fizetést, ezért is, hála istennek.

11
- Mennyire fontos számodra a pénz?
- Mindig csak egy kicsivel van kevesebb, mint amennyi nagyon kellene, de nincsenek extrém igényeim. Persze irigylem azokat a gazdagabb barátaimat, akik minden gond nélkül el tudnak utazni az év bármely szakában bárhová. Azért kicsit én is el tudok menni, most voltunk például a fiammal Londonban nyelvet tanulni. Ki tudom fizetni a rezsit, utána persze nem marad semmi, de ez nem baj.

12
- Miért volt fontos elmenni Angliába?
- A barátaim szerint csupán pénzkidobás volt az angliai út, azt mondták, hiszen te tudsz angolul. Igen, de nem úgy, ahogyan én akarok. Jól akartam megtanulni angolul, annyira jól, hogy még a gyerekeket is megértsem a játszótéren.

13
- Ha már a fiad szóba került: mit jelent számodra Gergő?
- Bármikor órákat tudok regélni róla. Mondhatnám, együtt nőttünk fel, nagyon sok dolgot együtt tanultunk meg. Szóval nagyon összenőve cseperedünk. Meg is szokták kérdezni, nem félek-e attól, hogy ha majd felnő, fájdalmas lesz az elszakadás. Hát, nem is tudom… A legkisebb mértékben sem uraljuk egymás életét. De ne gondold, hogy engedékeny apa vagyok. Az alapvetés, hogy a világon mindent szabad, kivéve, amit nem. És nagyon szeretem, hogy bármelyikünk képes elismerni, ha téved.

14
- Mit nézel meg egy nőn először?
- Egy pár évvel ezelőtt azt mondtam volna, hogy a fenekét. De tudod mit, ma is azt nézem, de már nem az érdekel a legjobban. Nagyon sok szép nő, mit szép nők, bombázók szaladgálnak az utcán, de ez ma már egyáltalán nem foglalkoztat. Ilyen sok évesen, mert 50 az már sok, egy pillanat alatt érzékelem, hogy egy nővel tudok-e a felületnél értelmesebb és érdekesebb síkon kommunikálni, vagy sem. Ez érdekel. Az ember rengeteget fecsegett egész életében, de amikor már nem csak fecsegni lehet, az nagyon érdekes.

15
- A nők finoman fogalmazva kedvelnek. Milyen pasinak tartod önmagad?
- Erre nem fogok tudni válaszolni. Képtelen vagyok magamat leírni. Csak annyit állíthatok magamról megnyugodva, hogy elhagytam az összes olyan szokásomat, ami a testem ellen volt. Fogalmazzunk úgy, majdnem mindet, mert a nasik bőszen forgatják még a fegyvert, de nem adom fel a harcot.

16
- Úgy tudom, igyekszel egészségesen élni, ami ebben a szakmában kissé nehézkesen megy. Valóban ügyelsz magadra ebből a szempontból?
- Nagyon fontosnak tartom a fizikai és lelki egészséget. Önálló létezőként tekintem a testemet, a szívemet, az izmaimat, és hálás vagyok nekik, hogy hordoznak. Igyekszem a hálámnak kifejezést adni, vagyis próbálok a lehető legjobb meggyőződésem szerint enni, kevés „E”-t benyomni a szervezetembe, sportolni, szóval mindazt megadni a testemnek, ami jár neki.

17
- Miért éppen ezt a három sportot választottad: lovaglás, motor, aikido?
- Minden az aikidóval kezdődött. A fiam édesanyja hozott haza egyszer egy szórólapot és odaadta, hátha érdekel. Így jutottam el a mesteremhez. Szeretem az aikidót, mert nem agresszív, nem ütnek, nincs verseny, és gyönyörű a mozgása. Nagyon szeretnék egyszer három-négy hónapig nagyon intenzíven csak ezzel foglalkozni. És ma már futni is imádok, pedig világ életemben utáltam. Nagy dolognak tartom ilyen hajlott korban a harmincperces szigetkört, és még Gergőt is sikerült rábeszélnem. A lovakat a tanya miatt szerettem meg. Ha a tanya nem volna, nem lovagolnék. Barátom, Imre személye és az ottani lét teszi a lovaglást csodálatossá. Egyébként alig megyek ki terepre. A motor pedig nem motor, hanem robogó, és nem sport. Egy igazi motorral nem mernék kimenni az országútra. Félnék.

18
- Kívülről úgy tűnik, mintha mostanság folyvást tanulnál. Honnét ez az intenzív tanulási vágy?
- Valóban, az elmúlt hat hét boldog tanulási folyamat volt, mert most végre azt tanulom, amihez kedvem van, azt, aminek lehet, hogy nincs is semmi haszna. Nagy csoda, hogy most ilyen lazán alakulhatott az életem, ez nagyban köszönhető Bálint Andris empátiájának és tárgyalókészségének is.

19
- Csodálatosan gazdag a rólad szóló honlap, sziszifuszi módon alapos, még a legapróbb rólad megjelent írás is rajta van. Honnét van ennyi időd a frissítésekre?
- Márpedig azt nem is én csinálom! Egy kedves néző, aki szereti a munkáimat, úgy döntött, hogy velem egyeztetve honlapot csináltat nekem. Azóta persze jóban lettem az úrral is, aki a manuális munkát végzi. Fel szoktak hívni, és elmondják, mi minden van már rajta, és meg szokták kérdezni, melyik fénykép kerüljön fel. Nagyon ritkán nézem meg, mert bízom bennük.

20
- Mit csinálsz, ha egyáltalán nem akarsz színházzal foglalkozni?
- Csodálatos barátaink vannak. Sokat járunk össze velük gyerekestül, beszélgetve. Sokat kártyázunk, Rizikózunk és Catanozunk. Szeretek elmenni nyáron tenger mellé is. Általában boldogan vagyok kint a szabadban, és most már a konyhában is szeretek lenni. Mostanában végre újra olvasok, de nem szépirodalmi műveket. Például Sir Martin Rees angol csillagász Csak hat szám című könyvét, amely az univerzum kialakulásával és „hangolásával” foglalkozik. A másik, ami rettentően érdekel, az agy működése. Az a hallatlanul bonyolult belső világ, ami bennünk van.


http://www.playboy.hu/playboy_vilaga/8851_szervet_tibor.html