Szervét Tibor:

Ó, a Nő, az Maga a Csoda
Szegő András: Hódolat a nőnek!
Nők Lapja, 2007.03.07. p.14-17.


"... két férfi emblematikus személyiség, akik sokak szemében megtestesítik a férfiasságot, akik sármosak, jóképűek, vonzóak, és mindemellett képviseljenek lehetőleg két korosztályt is. Tehát az egyikük legyen érett, vonzereje teljében lévő férfi, a másik pedig heves, elragadó ifjú.
... az egyikük azt mondta, hogy örömmel. A másikuk, hogy boldogan. Harmadikuk, hogy megtisztelő számára. Így még soha nem voltak együtt, de szívesen állnak össze erre az alkalomra. Hát így született meg a címlap, így jött össze három csillag, három remek ember, három nagyszerű színész, talán kicsit megerősítve, talán kicsit visszahozva a hitünket, hogy olyan, hol hamissá koptatott, hol értelmüket vesztett fogalmaknak, mint szeretet, tisztelet, tisztesség, méltányosság, kölcsönösség, alázat, van jelentőségük.”


Mi mást is mondjon, kérem, az ember
Különösképp így Nőnapon
Pláne, ha le van fényképezve
Básti Julival a címlapon.

Történet száz van, emlékek, szépek
Szememet behunyom, futnak a képek
Beforog, odahull árnyék a fényre,
És újra és várunk egy újabb esélyre.

A társunk a párunk, a dalszövegünk Ő,
És beszélgetés és révület
De nem kell, hogy elteljen akár egy fél perc
És elönt, eláraszt a rémület.

Hogy mi ez a téboly, hogy nem ért egy szót sem
Hogy mi történt, kérem, ez nem lehet,
Az előbb még minden annyira jó volt,
Ki ez az izé a Nőm helyett?

Kérdezlek téged, Atya a mennyben,
De nem szól az Atya, mert nincs idő
Odabúj, letöröl, letarol máris
Egy mosoly, egy mondat, a gyönge nő.

És tesszük is hozzá rögtön, de mélyről,
Hogy íme a lelkünk képei
Között nincs még olyan, mint amelyről
Ennyit lehetne zengeni.

Ó, a Nő, az Maga a Csoda
Mi mást is mondjon, kérem, az ember
Különösképp így Nőnapon
Pláne, ha le van fényképezve
Básti Julival a címlapon.

Történet száz van, emlékek, szépek
Szememet behunyom, futnak a képek
Beforog, odahull árnyék a fényre,
És újra és várunk egy újabb esélyre.

A társunk a párunk, a dalszövegünk Ő,
És beszélgetés és révület
De nem kell, hogy elteljen akár egy fél perc
És elönt, eláraszt a rémület.

Hogy mi ez a téboly, hogy nem ért egy szót sem
Hogy mi történt, kérem, ez nem lehet,
Az előbb még minden annyira jó volt,
Ki ez az izé a Nőm helyett?

Kérdezlek téged, Atya a mennyben,
De nem szól az Atya, mert nincs idő
Odabúj, letöröl, letarol máris
Egy mosoly, egy mondat, a gyönge nő.

És tesszük is hozzá rögtön, de mélyről,
Hogy íme a lelkünk képei
Között nincs még olyan, mint amelyről
Ennyit lehetne zengeni.

Ó, a Nő, az Maga a Csoda
Mi mást is mondjon, kérem, az ember
Különösképp így Nőnapon
Pláne, ha le van fényképezve
Básti Julival a címlapon.

Történet száz van, emlékek, szépek
Szememet behunyom, futnak a képek
Beforog, odahull árnyék a fényre,
És újra és várunk egy újabb esélyre.

A társunk a párunk, a dalszövegünk Ő,
És beszélgetés és révület
De nem kell, hogy elteljen akár egy fél perc
És elönt, eláraszt a rémület.

Hogy mi ez a téboly, hogy nem ért egy szót sem
Hogy mi történt, kérem, ez nem lehet,
Az előbb még minden annyira jó volt,
Ki ez az izé a Nőm helyett?

Kérdezlek téged, Atya a mennyben,
De nem szól az Atya, mert nincs idő
Odabúj, letöröl, letarol máris
Egy mosoly, egy mondat, a gyönge nő.

És tesszük is hozzá rögtön, de mélyről,
Hogy íme a lelkünk képei
Között nincs még olyan, mint amelyről
Ennyit lehetne zengeni.
Ennyit lehetne zengeni
Ennyit lehetne zengeni
Ennyit lehetne


http://www.nlcafe.hu/cikk.php?id=54&cid=25530