Jakupcsek Gabriella: Egy rém rendes család Budapesten
Tv2 – Mokka, 2006.08.29.

Októbertől lesz látható a tv2 műsorán az Egy rém rendes család Budapesten Szervét Tiborral a főszerepben.

- Szép jó reggelt! Most még mint Szervét Tiborral beszélgetünk.
Elindul a sorozat, elmegy egy-két hét, és te onnantól kezdve már csak Al Bundy leszel!


- Remélem, nem. Nagyon nagy dolog lesz ez...
Reméljük, hogy a nézők életében is egy örömforrás lesz. Remélem, hogy onnantól kezdve – bár mindenki azt mondja, hogy „úgy se”, tehát mindenki azt mondja, amit te- azért mégiscsak sikerül megőrizni azt, hogy az ember kettő. Tehát van a szerep, és van...
- Mindenki azt fogja tőled várni, hogy vicces legyél, humoros.

- A klip előtti beszélgetésben szó volt arról, hogy a világ azt várja, hogy egy csomó bulvár esemény történjen, még akkor is, ha ez valójában nem esemény. A színészektől azt várják, hogy nagyon érdekes és kalandos történeteket meséljenek, sztorikat. Ez alapjáraton így van. Az, hogy még egy szereppel ez egy kicsit meg lesz fejelve, és egy sorozat lesz ennek az apropója, az nem olyan...

- Beszéljünk egy picit arról, hogyan készült ez a sorozat. Mert ugye itt arról van szó, hogy megvásároltuk a licencet, de magyar emberek írják, ha jól tudom, magyar poénokkal. Igaz?

- Nem egészen. Ez volt az alaptörekvés, de az amerikaiak nem engedték, hogy teljesen új, a magyar írók által, a magyar valóságból merített történetek jelenjenek meg.

- Hogy lehet magyarítani a poénokat?

- Nagy csaták után kompromisszum született, miszerint marad az eredeti story-line. Tehát az a fejlődéstörténet, amin a Bándi család keresztül megy, amerikai marad...

- Bertalan Ági lesz a feleséged ez esetben.


- Így van.

- ... és amennyire lehet, a kis bel-poénok, amik ott az amerikai alsó-középosztályt hangolják, arra utalnak vagy azt jellemzik, azok nálunk a mi magyar struktúránkból lesznek merítve. Nem akarok lelőni egyet sem, meg különben is nehéz így hirtelen kiemelni..., de ha híres emberekről van szó, akkor nem amerikai híres embereket idéznek és cikiznek a szereplők, hanem magyarokat.

- Milyen Al Bundy leszel, mi lesz a te finom szervétesed? Mondj egy tulajdonságot, amit szeretnél a figurával?

- Irtó egy suttyó a mi Sanyink – az a nevem ugye, hogy Bándi Sanyi, - és tényleg egy elég suttyó. Annyira nagyon nehéz elközönségesíteni – ha eddig nem létezett volna ez a szó, most...

- Elközönségesíteni?

- Igen. Nagyon nehéz annyira elközönségesíteni, mint az eredeti és lehet, hogy annyira nem is kell, merthogy az eredeti az valami vérciki. Az amerikaiak - fogadjuk el, hogy - ilyenek.

- Egyszerű? Milyen?

- Igen. Azért nem tudok egyetlen szóval válaszolni...

- Jellemezd Bandit!

- Egy sutyerák.

- Édes sutyerák?

- Igen, remélhetően az lesz. Azért nehéz, mondom, mert...

- Balfék, vagy sutyerák? Balfék és sutyerák? Jóindulatú? Milyen lesz?


- Balfék és sutyerák és minden, amit mondasz, de azon kívül remélhetően egy szeretni való, tehát egy szerethető kis család leszünk mi. Azzal együtt, hogy alapjáraton mindenki utál mindenkit, és az egész arról szól, hogy borzalmas az, amiben ők élnek - vagy amit mi ott játszunk -, de mégis olyan helyesek, meg összetartozók. Azért nem tudok konkrét választ adni, mert egypár epizódot ugyan már fölvettünk, de az amerikaiaknak is bele tellett egy évbe, amíg belőtték magukat, tehát amíg színészileg, íróilag, történetileg bejáratták, hogyan kell ezt csinálni. Azonkívül nekünk a sitcom egy teljesen új műfaj, tehát a helyzetkomikumokra alapuló tévésorozat Magyarországon nagyon kis esendő kezdeményezés.

- Ehhez kell csak igazán nagyon jó színésznek lenni. Bár voltak erre kísérletek, nem is kísérlet, ilyen volt a Tea. Azt gondolom, hogy pontosan azért, mert a helyzetkomikumokra kell alapulnia, azért kell nagyon jó színésznek lenni. Hiszen az összes igazi alapszínmű helyzetkomikumra épül, Molière és még sorolhatnám. Tehát az, hogy egy poént hogy tud felépíteni, majd később egy kicsit továbbvinni, ehhez nagyon jó színésznek kell lenni. Ezért gondoltam azt, hogy amikor téged megkerestek, akkor biztos volt egy dilemmád, hogy a te színészi habitusodba, karriered ezen pontján – ezt biztos megkérdezték – könnyű volt-e elvállalni?

- Ez is egy szempont volt, mert én ugye nem tévésorozat-színész vagyok, ha egyáltalán létezik ez a fogalom, bár talán nem is létezik. Soha életemben ezt nem próbáltam. Alapjáraton azért én nem a vígjátékokban, nem a humorom által vagyok elkönyvelve, hanem szerencsére mindenféle világirodalmi szerepekben lehetett már nekem erőt próbálnom...

- Sőt, nagy pasikat játszottál, voltál Cyrano, férfi, férfi, férfi voltál állandóan. Most ehhez képest papucsos leszel.


- Sanyi is férfi, ő mondja a frankót. Ő az a fajta férfi, aki mindig mondja a frankót, és a kétely leghalványabb árnyéka sem fér önmagában hozzá, hogy ő frankót mond, és közben persze a hülyeségeket elviseli a hátán. Ez csak az egyik probléma volt, a másik az, hogy tudok-e én ilyet.

- Mért ne tudnál?

- A „miért ne tudnék” az még kevés bizonyíték. Tudod, amikor lehetnék én jó asztrofizikus is, ötven százalék a valószínűsége, hogy vagy igen, vagy nem. Itt ennél többről volt szó, mert hogyha szerencsénk van, és a nézők megszeretnek minket, akkor itt sok-sok epizódon keresztül kell jól játszani.

- Lehet ez kultfilm? Sorozat?

- Nem tudom, lehetetlen ezt prognosztizálni, mert ugye megy Magyarországon az eredeti is. Még az amerikaiak sem próbálták olyan országba telepíteni és meghonosítani ezt a sorozatot, ahol látják a nézők az eredetit. De azt mondják, hogy igen, akik szeretik, azok úgyis meg fogják nézni. A magyar nézők hála Istennek lokálpatrióták annyira, hogy szeretik a saját színészeket. Gondolom, ha megszeretnek minket, akkor mi sok évig szórakoztathatjuk őket, de ebben nem lehet jósnak lenni.

- Rettenetesen sokat nevetgéltek a forgatáson, vagy még nagyon figyeltek a rendre?

- Sokat nevetgélünk, megmondom őszintén. A könyvek nagyon jók, tehát a forgatókönyvek és az epizódok nagyon viccesek. Sok idő, legalább 10-15 epizód kell ahhoz, hogy mi rájöjjünk arra, hogyan kell ezeket a poénokat úgy küldeni, olyan tempóban, hol fönt, hol lent, hogy meg legyen a történetnek is a maga feszültsége - tehát tényleg sok feladat van vele.

- Egyrészt a televízióban való állandó szereplés, másrészt egy sitcom felveti annak kérdését, hogy neked bizony bulvárosodni kell majd. Gondolkoztál-e azon, hogy ezzel jár? Aki a sarokra kiáll, ne csodálkozzék, ha… Tehát arra, hogy ez ezzel jár, előtte felkészültél-e?

- Alapkérdés volt természetesen, és a szakmai és önvizsgálati habozásaim mellett a másik habozás-okom volt. Eddig sikerült megóvnom magamat attól, amiről az előbb Robiék beszélgettek, hogy az embereknek hír kell, és a bulvár kell. Úgy gondolom, hogy vagyok annyira erős, és vagyok annyira konzekvens egész életemben, hogy meg tudom beszélni a bulvársajtóval azt, hogy valamennyi rájuk tartozhat a sorozattal kapcsolatban, és a többi pedig nem.

- Érdeklődéssel fogom ezt nézni.

- Oké.

- Tényleg vagy ehhez elég erős, emiatt nem féltelek téged. Kiabálsz egyet-kettőt, de rendben lesz az. Én nagyon várom. Nagyon édes leszel azt én érzem, „a kis sutyerák-szerű”.

- Nagyon köszönöm.

- Köszönöm szépen. Szervét Tibor volt a vendégem.

http://www.tv2video.hu/popup/index.php?section=41