Szervét Tibor. Vezetni tudni kell
Dömsödi Gábor: Sztárautó. Redakció Kft., 2006. p.112-113.

Az embert, ha sokat jár moziba, élete végéig elkísérik olyan filmes jelenetek, amelyek egyik főszereplője az autó. A legelső ilyen élményem a Fantomas című francia film zárójelenete volt, amikor a történet végén a fehér Citroen DS-nek szárnya nő, és az üldözött egyszerűen elszáll a rendőrök elől.

Az elmúlt időben minden filmnek van sztárautója, már csak a promóció miatt is, a cégek óriási pénzt képesek fizetni egy kis mellékszerepért. Így aztán az autók legelőnyösebb arcukat mutatják a magyar filmekben is, remek színben, szépen bevilágítva pompáznak, így aztán olyan formaelemeiket is meg tudják mutatni, amelyek normál fényben soha meg sem jelennek.

Tehát csillognak-villognak a kocsik a hazai Multiplexek vásznain is, de nekem mégsem egy ilyen csodakarosszéria szerepeltetése a legemlékezetesebb az elmúlt évekből, hanem egy klasszikus forma egy régi XJ Jaguar megjelenése a "Valami Amerikában". - Ez egy jobbkormányos, angol rendszámú jármű, amit a Hősök terén igazoltat a rendőr, és nem veszi észre, hogy az utas az utas, a vezető meg a másik oldalon ül. Alaphelyzet egyébként és a moziban jobb volt, mint így leírva, bocsánat, csak próbálkoztam. - A vicc az, hogy egy angol ismerősöm hasonló autójával gyakran megtörtént ugyanez a kaland a pesti forgalomban.

Most nem arról a barátomról, Johnról írok, hanem Szervét Tiborról, aki a filmben ezt a szépséges kocsit vezette. Magamnak prekoncepcióm van Tiborral kapcsolatban, úgy gondolom, benne egy igazi nagy autóst tisztelhetek.

- Mi az a nagy autós? - kérdez vissza, majd megszán, nem várja meg, hogy hebegjek valamit. Közepes autós vagyok - jelenti ki magától. - A nagy autósnak nagyon sokat kell költeni - mondja.

Kedvencei neki is vannak, mert bár nem egy terepjáró rajongó, de szívesen megnéz egy-egy jobban sikerült darabot. - Megbeszéljük, hogy jól néznek ki, és hogy a négykerék-hajtás az jól jön télen, de az ilyen terepjáróknak erőszakos külsejük van, és nem nagyon tudná magát elképzelni egy ilyenben. - Tibornak Mazda 6-osa van, és azt mondja, ennél jobb autó nem kell, és valljuk be, vagyunk még pár millióan ezzel a véleménnyel, így ebben az országban. - Volt Mazda Xedos 6 is a tulajdonában, amit mind a ketten a történelem egyik legszebb formájának tartunk. De a szépség nem minden, van fejlődés a formán túl is, erre példa az, hogy amikor a Mazda 6-ból Tibor visszaült a Xedosba pirult, hogy mennyivel jobb az új modell.

- Nagyon szeretem a 6-os infrastruktúráját - mondja és elmeséli, hogyan lett a márka elkötelezett híve.

A szerviz az egy biztos pont, nagyon helyesek és mindig időre kész van a kocsi. Érdekes, ezt Kováts Adél is mesélte, de akkor azt gondoltam, hogy a megkülönböztetett figyelem a szép nőnek szól. Tévedtem! - Az alaptörténet azonban még a Xedosos időszakról szól. Akkoriban eltört a kocsi hátsó lámpája, és az elfoglalt színész úgy járt vele hosszú ideig. Egészen addig, amíg egyszer egy férfi, akit a térről a futóedzésekről ismert, ezúttal öltönyben köszönt rá, és átadott neki egy papírdobozt, mondván: - Hoztam egy szép lámpát Karácsonyra!

Kiderült, hogy ő a Mazda egyik hazai vezetője - amire az is utalt, hogy Tibor mindig más Mazdában látta - és mint ilyen, nem tudta tovább nézni a sérült világítótestet. (Amikor az ember hátsó lámpa helyett világítótestet mond, csak hogy ne ismételjen szót, az olyan modoros, mint amikor a sportriporterek, hasonló okokból galloknak nevezik a franciákat a sporthírekben. Utálom magam! - mégis marad a világítótest. Persze van rondább szó is, például nyílászáró.) De vissza a Mazdához, illetve a kezdetekhez.

Az első autó egy kis Polski volt, a második meg egy Trabant. - A kettő között az volt a különbség, hogy a Polskit nem szerettem, a Trabantot meg igen- jelenti ki Tibor, és itt, ezzel a kitétellel belopja magát a szívembe úgy, mint az övébe a mazdás a lámpával.

Az ifjú színész hét évig járt a Trabanttal, majd egy Toyota Corolla és rövid kitérőként egy Renault következett. Ez nem kellett volna, mondja Tibor, és elmeséli, hogy a Független Színpados időkben keresztül-kasul utazott az országban. A két állandó úti cél Szeged és Miskolc volt. - Mai szemmel már szinte elképzelhetetlen ez a sok autózás és megtudom, hogy ma már ha lehet, az InterCityt választja.

- Akkoriban az autóban éltem, és úgy is nézett ki, tele volt kazettával, morzsával, ásványvizes palackkal. Most már nagyon figyelek a rendre, az évek múltával, kicsi figyeléssel nagy rendet lehet tartani a kocsiban!

- Rendetlenség ma már csak utazások, síelések alkalmával van, ilyenkor elkerülhetetlen! Ha síelés, akkor szóba kerül a hólánc is, amit életében másodszor most sikerült felszerelnie a kerékre, és ahogy elmeséli kalandját a sárga kampóval, amit be kell akasztani a piros hurokba, és akkor még nem tartunk sehol. Tehát ahogy mesél, nekem is előjön az összes hóláncos szenvedésem, és ez mosolyt csal a beszélgetésünkbe.

Tempósan vezet, de büntetést nem szokott fizetni, mert disztingvál, tudja, hol mit engedhet meg magának. - Száguldania csak egyszer kellett. Nyugodtan sakkozott otthon a gyerekkel, a kenyerek is meg voltak kenve a vacsorához, amikor csengett a telefon. - A színházból hívták, hogy háromnegyed hét a pontos idő, és hogy hol van.

- Hétre bent voltunk - nyugtat meg - és mondtam is a fiamnak, Gergőnek, hogy ezért kell jól vezetni, hogyha sietni kell, akkor ne legyen gond!