Kalocsai Andrea: Vidám kísértet >>> meghallgatom <<<
bemutató a Vidám Színpadon
Duna TV - Kikötő, 2006.04.27.

Kalocsai Andrea: - Vidám kísértet szelleme lebeg egyelőre még csak próba formájában a Vidám Színpadon, de holnap már premierre kerül sor. Szeretettel köszöntöm az egyik résztvevőt, Létay Dóra színművészt, valamint a darab rendezőjét, Szervét Tibor színművészt.



K.A.: - Azt mondják rólad, hogy te már tulajdonképpen mindent elértél a szakmában. Most a díjakat és a szerepeket nem sorolom. Miért érez a színész pár évtized után ihletést arra, hogy a színpadon rendezzen? Ugyanis ez nem az első rendezésed.

- Ez a négy és feledik, ha jól számolom. A fél az volt, amit Egy kabaré címmel játszottunk Miskolcon. Abban is Dóri volt az egyik főszereplő és abban játszottam is. Az azért számit csak félnek, mert annyira komolytalanná tett engem az, hogy abban a pillanatban, hogy visszakerültem a három férfi, három nő csapatába, mindent megtettem azért, hogy lássák rajtam, hogy én tulajdonképpen közéjük tartozom, csak véletlenül úgy került, úgy hozta az élet, hogy nekem kell most leülni és néha azt mondani nekik, hogy ez így jó, meg úgy nem jó.

- Ezt általában azért nem vallják be az emberek, nem?

- Annyi mindent nem vallanak be az emberek, hogy ebbe tulajdonképpen bele se szaladjunk.
Azon tűnődöm, hogy tegnap épp ezt a kérdést igyekeztem megválaszolni. Azt kérdezte egy hölgy a mikrofon túlsó végén, hogy vajon a rendezésnek oka-e az, hogy annyi rémes rendezővel találkozik az ember, hogy azt gondolja, így én is tudok. Picit eltűnődtem, hogy ebben van némi igazság, mert sok rossz tapasztalat van a sok jó mellett, a rendezőket illetően. Arra gondol az ember néha, hogy hátha tudok olyat mondani színészeknek ha lent ülök, amiket annyira boldog lennék, ha nekem mondanának. Hátha közelebb tudom őket segíteni ahhoz, hogy jobb legyen, könnyebb legyen, hogy ne legyen olyan nehezen megérthető, ne legyen olyan kaotikus egy próbafolyamat, amilyen tud lenni.

- Most olyan csúnya leszek, hogy rögtön szembesítelek. Így van?


Létay Dóra: - Tud-e olyat mondani, ami jó? Tud. Tud, persze. Egy színész a másik előtt nem nagyon tud kamuzni, ha van egy alapvetően őszinte viszony, és azért a munkában jól ismerjük egymást. Azt látom, hogy a többi kollegával, akivel nem dolgozott még együtt Tibi, velük is kialakult egy olyan fajta őszinteség, ami a rendezőkkel nem mindig alakul ki. Mert hiszen mindent tudunk egymásról, egymás előtt nincs értelme színlelni. Ez az egyik része, a másik pedig, hogy talán könnyebb is, mert egy fajták vagyunk, és nincs az a távolság, ami a rendező és a színész között adott esetben van.

- Térjünk vissza a bemutatóra. A Vidám kísértet egy vígjáték, egy angolszász bulvárszerző tollából született, tulajdonképpen egy színpadi szeánsz.

- A szeánsz az egyik szála, tehát az, hogy Dóri megjelenik - ő maga a cím- és főszereplő, a Vidám kísértet. Noel Coward, aki színész volt és nagyon sok mindent tudott a színpad működéséről, nagyon sok poént írt bele az akkori ízlésnek megfelelően. Ezeket igyekeztünk egy kicsit fölfrissíteni, hogy ritmusosabb, hangulatosabb legyen, hogy a mai nyelvnek jobban megfeleljen. mert ez mégiscsak egy több mint hatvanéves színdarab és a fordítása is több, mint negyvenéves. A másik szál, hogy ez nem csupán egy szeánsz, és ha eggyel többet sikerül eljátszani belőle mint ez a rétege, akkor nagyon boldogok leszünk. Nevezetesen azt, hogy van egy férfi, akit Schlanger Andris játszik, és aki tulajdonképpen normális és működő házasságban él Ruth nevű feleségével, akit Bede Fazekas Annamária alakít. Felbukkan a múlt, felbukkan az ő első felesége, aki teljesen másmilyen volt, másmilyen emlékeket hagyott maga után és hoz most újra működésbe. Ennek mentén kavarog aztán sok félreértésen és sok jó beolvasáson keresztül a történet.

- Tibor, annak idején ezt a Vígszínházban már bemutatták Ruttkai Évával és Tábori Nórával. Hatott a múltbéli bemutató a tiétekre, vagy egészen más ez, amit csináltok?

- Ez nagyon régen volt, annyira régen, hogy nem is láttam. Elkezdtem nézni arról egy felvételt és aztán abbahagytam, mert rájöttem, hogy egy csomó dologban befolyásol. Egyébként, alapvetéseiben nem tér el, tehát nincs benne olyasfajta konvenció-felrúgás, ami extremitásnak számítana. Tehát ugyanúgy egy angol szalonban játszódik, teljesen igyekszünk korban tartani az előadást. Ez egy társalgási vígjáték, csak talán egy kicsit jobban megbolondulnak a végén.

- Téged mi fogott meg ebben a szerepben?

Létay Dóra: - Az, hogy megfoghatatlan vagyok. Ilyet még életemben nem játszottam, hogy gyakorlatilag láthatatlan és tapinthatatlan vagyok, egyedül a férjem, Schlanger Andris látja a szellem-testemet, kísértetemet. Ez nagyon érdekes, úgy én még nem játszottam soha, hogy a partnereim nem néznek a szemembe, hiszen nem tudnak a szemembe nézni, mert azt se tudják, hol vagyok. Ők azt játsszák, hogy például te itt ülsz velem szemben és velem beszélgetsz, de nem látsz. Tehát keresgélsz a térben, hogy hol vagyok, és én odamehetek és megbirizgálhatom a hajadat, a ruhádat, bármit, és nem tudod, hogy mi történik veled, és ezt mondjuk Tibi közben mind látja. Tehát ilyen helyzetek tömkelegéből áll a színdarab és ettől nagyon mulatságos.
Viszontláthatnak a nézők, hogyha ellátogatnak holnap este a Vidám Színpadra.

http://www.dunatv.hu/kikoto/
A beszélgetést a tv-adás alapján lejegyezte: Baráth Mari