Szervét Tibor: nem mindig sikerül hasonulni
STOP, 2008.06.03.

A Dumas- és Rejtő-regények szereplőinek kalandos, fordulatokban gazdag élete vitte a színészi pályára Szervét Tibort. Azt gondolta, Monte Cristo gróféhoz hasonló, tragédiákkal és rendkívüli boldogsággal színezett sorsokkal csak a színpadon találkozhat. Úgy alakult azonban, hogy színészként ő is megélt sikert, kételyt, mellőzöttséget és elismerést. Őt azonban ez nem érdekli. Nem ő a fontos, csak a figura, akinek a bőrébe bújik.

"A figura, akit játszom, önálló lény. Ugyanúgy él, mint bárki, csak fiktív. Hogy testet öltsön, kell a színdarab: a rendezés, a forgatókönyv, a színész. Lehet, hogy egy kicsit túlmisztifikálom, de úgy gondolom: ahhoz, hogy egy szerep életre keljen, a nézők láthassák a sorsát, együtt érezhessenek vele, ugyanolyan valóságosnak kell őt feltételezni, mint a fizikai világot. Ehhez meg kell nézni, hogy ki ő, hogyan viselkedik egy-egy helyzetben. Amikor ezen elkezdek gondolkodni, azt is meg kell néznem, hogy ki vagyok én mellette. Mindig összehasonulunk egy kicsit" - magyarázza Szervét Tibor, akinél előfordult már, hogy nem sikerült "hasonulni".

"Ilyenkor rimánkodom, hogy vegyük le az előadást a repertoárról. Volt ilyen, ráadásul egy híres, világirodalmi remekben játszott szerepemnél. Minden előadás előtt azt éreztem, hogy gyűszűnyi a gyomrom, eltölt a szégyen, mert fogalmam sincs, miért megyek be a színpadra. Nem is volt sikeres előadás, hamar lekerült a műsorról" - mondja a színész, aki szerint őt a nézők szeretik, a szakmabeliek kevésbé.

http://www.stop.hu/articles/article.php?id=331957