Kívánságkosár - Jótékonysági előadás
Duna Tv, 2007.10.30.
Videó: http://www.dunatv.hu/felsomenu/nettv?video=1_382894

Morvai Noémi műsorvezető: - Egy részletet láttak a 2006. július 16-iki „Felelet az életnek” című adásunkból, Gáspár Judit filmjéből. Sok szeretettel köszöntjük vendégünket Szervét Tibort, a Radnóti Színház művészét, aki elkötelezettje az imént látott témának, és egy jótékonysági előadásra készül.

Banner Géza műsorvezető: - Nem is akármilyenre, úgyhogy adjad át légy szíves a képletes meghívót.


Szervét Tibor: - Mindjárt lényegre törően az időpont, a helyszín: november 3-a, e hét szombat, Vidám Színpad. Mindenkit várunk szeretettel. Illetve azzal az örömteli kiegészítővel kell ezt folytatnom, hogy tulajdonképpen nagyrészt ezek a jegyek elkeltek már.

M.N.: - Most térjünk át Domina Imrére.

Szervét Tibor: - Az imént látott bejátszásban láttunk egy urat, egy kisgyereket a mamájával, és egy lovat, mint főszereplő. Ők az én barátomnak, a tanyasi lovas-gazdának a páciensei. Imre ugyanis fogyatékkal élő, down-kóros, izomsorvadásos betegségben szenvedő gyermekeket lovagoltat.

B.G.: - Több, mint 40 súlyosan sérült gyereket visz eddig.

Szervét Tibor: - Igen nagyon sok gyerek szülei találták már meg őt, teljesen ingyen.

M.N.: - Domina Imrét egy picit mutassuk be, hiszen ő nem gyógypedagógus, autodidakta módon sajátította el mindazt a tudást, amellyel a beteg gyerekek felé fordul.

Szervét Tibor: - Igen, és ez egészen káprázatos...

B.G.: - ...a mai világban mindenképpen.

Szervét Tibor: -  Azt kell, hogy mondjam, hogy ő egy jó ember. Ez a foglalkozása. Csodásan ért a lovakhoz, nagyszerű emberi anyag van benne. Több évvel ezelőtt, amikor elkezdtek hozzá járni ezek a gyerekek, s elkezdte őket lovagoltatni, azzal párhuzamosan elkezdett utána olvasni, utána járni, és csodálatos módon kiképezte magát és professzionalizálta magát ebben a kérdésben. Mi sokat beszélgettünk, nagy dolog volt hallgatni őt a tornácon, amikor arról mesélt, hogy a ló járásmódja, a lóhátnak a mozgása azokat a sérült idegpályákat tudja helyreállítani, amelyek képtelenek arra, hogy az agyi parancsot levezessék a mozgató izmokhoz.

M.N.: - És Imre eljutott egy nagyon érdekes szerkezet kifejlesztéséhez.

Szervét Tibor: - Ó, köszönöm szépen, hogy szóbahozod. Az már egy későbbi fázis, amikor rájött arra, hogy igen, az egy dolog, hogy megpróbáljuk a gyerekeket ültetni, de a végső cél mi? Hogy tudjanak menni, hogy lábra tudjanak állni. És akkor föltalált – azt kell mondanom, hogy föltalált – egy gépet, ami arra alkalmas, hogy a kisgyereket beletéve egy ilyen hevederszerű járógépbe mindössze annyi súlyt kell, hogy tartson a lába, amennyit az adott izomfázis elbír. Tehát nem kell összeroskadnia azért, mert még gyenge, hiszen a többi súlyt tartja a gép. Ilyen módon hozzá tud szokni szépen, fokozatosan ahhoz az eddig nem ismert funkcióhoz, hogy jár, és ki tud szállni ebből a kerekes székből, ebből az ülő állapotból, amibe egyébként a betegség belekényszeríti.

B.G.: - Az is érdekes, hogy eddig ezek a foglalkozások szabad téren zajlottak. A jótékonysági estnek egyik célja az is, hogy létrehozható legyen egy fedeles foglalkoztató?

Szervét Tibor: - Így van, nagyon fontos. Tulajdonképpen, amikor magam gondolom végig, ezt a fő célnak tekintem, bár Imre nem így látja. Amikor esik az eső, amikor hideg van, amikor bármilyen időjárási körülmény közbelépése lehetetlenné teszi, hogy a gyerekek lóra üljenek, akkor az egész tevékenység megáll. Így azok a gyerekek, akik egy pár nyári foglalkozás után szemlátomást előbbre vannak és szemlátomást kinyílnak, vissza hullanak az addigi állapotukba. Azért is kezdtem egyébként az egész ügynek a szószólójává válni, mert láttam Nikit, aki fölül a lóra egy ilyen összeesett, befelé fordult állapotban, és húsz perc után igenis nyitva van, igenis kifele van, igenis látszik a szemén, hogy élmény érte, hogy történt vele valami, és ez nagyon jó dolog. Csak nem tud folytatódni. Logikusan következett, hogy kell építeni egy fedeles foglalkoztatót, ahova be tudnak járni, és ahol Imre szisztematikusan tudná csinálni a folyamatosan követhető és eredményes munkát.

M.N.: - Létezik most már egy alapítvány, amelynek a számlaszámát nemsokára meg tudjuk mutatni a nézőknek, és ez az alapítvány hivatott az anyagi fedezetet tulajdonképpen biztosítani.

B.G.: - Kérnénk a kedves nézőket, hogy akik tehetik, - hiszen hál Istennek vannak tehetős nézők akik tudnak áldozni ilyen célra -, vegyenek példát a színművész úrról, és támogassák az Anconai szerelmesek előadást is.


Szervét Tibor: - Igen, köszönöm szépen. Ez mindig szerelmetes téma. Az ős Anconai ezelőtt 10 évvel került bemutatásra, és a Radnóti Színházban nagyszerű sikerszéria volt, kétszáz előadást ért meg. Két éve nyáron is elővettük, a Ruttkai Éva Színházban játszottuk, és az is nagyon sikeres volt. Idén a Vidám Színpadon volt, és nagyon szerették a nézők és szerettük mi is. Óhatatlanul és logikusan következett, hogy…

M.N.: - … most visszaköltözik a Vidám Színpadra.

Szervét Tibor: - Igen, a jótékony célú befizetések ellentételeképpen. Tehát, ha valamit a mérleg másik serpenyőjébe bele tudunk mi ajánlani, akkor az egy ilyen előadás. Megkérdeztem a kollégáimat, és ezt nem tudom elég örömmel mondani, hogy anélkül, hogy ők bármit tudtak volna erről az egészről, az első szóra habozás nélkül mindenki azt mondta, hogy magától értetődik, és játszik.

M.N.: - Ki az a mindenki?

Szervét Tibor: - Kováts Adél, Gubás Gabi, Moldvai Kiss Andi, Martin Márta, Schell Juci helyett Létay Dóri, mert ő nem tudta vállalni az előadást. A fiúk pedig Csankó Zoli, Debreczeny Csaba, Görög Laci és én. Mindenki azt mondta, hogy azonnal jön, és ingyen játszik. A Radnóti Színház csapata, műszak, szervezés, titkárság, valamint a Vidám Színpad is adja az embereket. Azt mondták, „figyelj Tibi, ami a jóindulaton múlik, az minden a tiéd, pénzt nem tudunk adni”. Ezért várjuk a nézőket.

M.N.: - Akkor a technikai részét ennek egy kicsit légy szíves. Hogy működik az adományozás, hogy működik a színházba, az estére való bejutás.

B.G.: - Az estére lesz egy serleg, tégely...?


Szervét Tibor: - Nem. Azt írtam a körlevelemben, hogy 10-15 ezer forint közötti adományokat várunk. Az adományért cserébe az Alapítvány megszervezi az előadást, tehát ezt az előadást nem színházjegyért adjuk. Ha így fogalmaznánk, akkor azt mondanák, hogy ez egy marha drága színházjegy. De hiszen nem arra megy a dolog, a színházi előadás az ajándék, amit az adományért cserébe át tudunk adni.

M.N.: - Itt arról van szó, hogy a beteg gyerekeket lehet segíteni.

B.G.: - A bevétel az övék.


Szervét Tibor: - A bevétel az övék, minden egyes fillér, ami ennek az előadásnak folytán kerül be a kasszába, a Paci Doki Alapítvány számlájára megy. Ezzel mindössze egy töredékét tudjuk előteremteni annak az összegnek, amibe az a fedeles foglalkoztató kerül majd, de valahol el kell indulni.

M.N.: - Nagyon jó úton indultatok el, és köszönöm...

B.G.: - ...és hál istennek, hogy elindultatok, és a jó Isten mosolyog rád és rátok és biztosan sikerülni fog.

M.N.: - Telefonálónk után téged is megkérdezünk, hogy kinek üzennél?


Szervét Tibor: - Küldjünk egy nagyon szép dalt Menyhárt Margit asszonynak, akiről az iménti telefonáló olyan szép szavakkal beszélt, meg mindenkinek, aki eljön hozzánk. Tehát mindenkinek, aki képes és lelkes és megteheti, hogy eljön és ezt az előadást megnézi, illetve bármilyen más formában támogatja ezt az ügyet, mert ez rászorul a támogatásra, és nagyon jó célra fordítható. És most küldök egy dalt, amihez van egy listám segítségül... itt van egy Elton John - Pavarotti szám, a Live like horsis.

B.G.: - Egy lovacskás szám ugye, és Pavarottira is emlékezünk, nyugodjék békében.

M.N.: - Köszönjük, hogy itt voltál.

Elton – Pavarotti: Live like horsis:
http://www.youtube.com/watch?v=-q-S3ky7UFQ&NR=1
Az interjút a tv-adás alapján lejegyezte: Baráth Mari