Kollár Zsuzsi/Mazsupress: A pénz beszél és Szervét Tibor
TV24, 2008.12.16.



Szélhámosság, csalás, átverés, keringő a pénz körül.
Aktuális irányok manapság.

Általában a folytatásokról az a vélemény, hogy ritkán sikerül megugrani az első film sikerét.

- Nem volt kétséges, hogy elfogadod a felkérést?

- Örültem neki, hogy Gábor (Herendi – a szerk.) nem akarta Alex nélkül folytatni a filmet. Bár a forgatókönyvírók számára kétségkívül nehéz feladat volt a visszaírása a történetbe, mert lebukott, elvitte a nőt, a pénzt és kész. Ezt a lezártnak tűnő sorsot mégis sikerült jogfolytonossá tenni. Voltak szerény javaslataim, ezek szerencsére teljesen nyitott írói fülekre találtak, így semmiféle okom nem volt a kétségre.

- A mostani munkáidban központi szerep jut a pénznek. Ha engem ennyire megtalálna a pénzhez való viszony kérdésköre, bizony rögtön magamra vonatkoztatnám. Nálad anyagilag minden rendben?

- Tényleg ilyen szerepek érkeztek mostanában. A Radnótiban bemutatott Osztrovszkij darabban, egy nagypályás üzletember, a Para című filmben a hasonszőrű Faragó úr szerepét kaptam, Miskolcon rendezem Szép Ernő Vőlegény című darabját, ahol két irányban bonyolódik a hazugság, amit a pénztelenség motivál, és ide sorolhatjuk az amerikás csibész, Alex figuráját… Valóban megtalált ez a problémakör. Magamra vonatkoztatni… Hát, nem tudom. A pénz szerepe az én életemben nem vészesen komoly… a tőzsde összeomlása például nem tudott lesújtani. Mindig csak egy kicsivel van kevesebb pénzem, mint amennyi kéne.

- Sokan vagyunk így ezzel.

- Jelen korunk nagyon erről szól: a válságról, amely ott fondorkodik mindannyiunk zsebében. Szegénység van, és ez még fokozódik, mondja mindenki. A színház és a filmek olyan témákkal dolgoznak, amik foglalkoztatják a közönséget.

- A színház, a szerepek sok művésznek jelentenek fedezéket a való világ elől. Te követed a híreket?

- Újságot nemigen olvasok, a híradó alatt leginkább színpadon vagyok. A színész úgy szerez benyomásokat, ahogy tud. Amikor például a már említett Osztrovszkij darabra készültem, az interneten politikusokkal készített interjúkat néztem óraszám. Olyan ember van ugyanis odaírva, aki nem igen érez. Nem pazarolja az idejét és energiáját emóciókra. Hideg, mint a jég. Csak azzal foglalkozik, hogy a saját érdekei mentén haladva mindenkit arrébb tegyen, akire nincs szükség. Eszembe jutott egy portyázó tigris, amit egy természetfilmben láttam. A tigris nem kezdi magát földhöz verni, ha a gazella kicsúszott a karmai közül, nem vesztegeti az idejét mérgelődésre, új préda után indul.

- Téged sokan megszerettek a Valami Amerika után. Hogy ízlik a „híresemberség”?

- Kérlek, ugyanúgy megyek a gázművekhez ügyintézni, a piacon sorban állok, a rendőr pedig megbüntet gyorshajtásért. Odahaza vár a családom, és szeretek a fiammal együtt lenni. A hétköznapok ezzel az ismertséggel együtt is pont olyanok, mint bárki másé. A különbség az, hogy a cukrász tortát süt, én színészi munkára vállalkoztam. Mindketten készülhetünk a feladatunkra a magunk tapasztalatából, vagy utánjárással. Amikor például IV. Henriket játszottam, elmentem egy pszichiátriára, hogy tisztában legyek egyes viselkedésmintákkal. A színészet is elvár bizonyos szakmai felkészültséget. Marlon Brando egyenesen azt mondja, a színészek nem művészek, fölösleges az olyan nagyszabású porhintés, mint mondjuk egy Oscar-átadás. Ne misztifikáljunk, nevezzük nevén a dolgokat.

- Ezt a jogász éned mondja? Nagyon realista megközelítés.

- Inkább a sallangmentes kifejezést használnám. Az elmúlt években igyekeztem megszabadulni az olyan érzelmi mérgektől, mint az agresszivitás, a versenykényszer vagy a hiúság… Nehéz ügy. De néha már észreveszem, milyen okok vezetnek egy-egy szituációhoz, és olykor sikerül a vereségeket tanulsággá formálnom. Próbálom elfogadni, hogy amit átélek, amilyen helyzetbe kerülök, annak minden egyes percéért egyedül én vagyok a felelős. Ez a felismerés egyébként nagy szabadság-élmény. Hiszek benne, hogy a színházban vagy filmekből kapható felismerések gyógyító hatásúak a nézők számára.

- Tudom rólad, hogy harcművészettel, aikidóval foglalkozol. Mi fogott meg benne?

- A csend. Színészként kevés az a pillanat az életemben, amikor nem kell beszélnem. Az edzés mindig elcsendesedéssel, egyfajta meditációval kezdődik. Lenyugszik a légzésed, a csípőd, a gerinced megtalálja a helyét, egyensúlyba kerül. A másik varázsa a mozgás. Az aikido segítségével sok kis készség bújt elő a kezemből, a könyökömből, a vállamból, ami teljességgel meglepett. A testnevelési órákon, a színművészetin az akrobata órákon nagyon ügyetlen voltam, de most kiderült, hogy az én testem is tanítható. Letettem a cigarettát, átvariáltam az étkezésem, aztán a változások mentálisan is folytatódtak. Könyvek, filozófia, meditáció, az elme felülvizsgálata. Ez az én utam, a nézőknek a mozit ajánlom.

http://tv24.hu/hir/A_penz_beszel_es_Szervet_Tibor