Bárány János: Föld alatti alagútban is játszott
Szervét Tibor szereti a színházi varázslatot

LOOK magazin [Komárom], 2009/6. p.42-43.


A Valami Amerika 1, 2, a Magyar vándor, a Rém rendes család Budapesten sztárja kiváló színész, rendező, Jászai Mari-díjas művész. Ráadásul a közönség is a tenyerén hordja.
Szervét Tibor a Libikóka című színműben, amivel a budapesti Pinceszínház nemrég Komáromban vendégszerepelt, Jerry Ryan ügyvédet alakítja, aki nős férfiként beállít egy New York-i táncosnő életébe.

- Meglepődve olvastam, hogy nyolcvankettőben jogász doktorrá avatták.


- A jogi egyetemet azért végeztem el, mert nem mertem elmenni a színművészeti főiskola felvételijére.

Az volt a meggyőződésem, hogy a főiskolára csak kiválasztottak kerülhetnek be nagyon nagy hévvel, hatalmas küldetéstudattal és elképesztő heveséggel. Nem tartottam magam méltónak arra a helyre. Magyarból és történelemből jó voltam, valahová menni kellett, úgy sodródtam a jogra.

- Kilencvenhét óta tagja a budapesti Radnóti Színháznak. Többszörös közönségdíjas.

- Megható és felemelő érzés, hogy hatodik éve a nézői szavazatok alapján a Radnóti Színház közönségdíjasa lehetek. Végtelenül szeretem a nézőkkel való együttműködést, az együtt játszást. Minden színpadon dolgozó ember fejében van ilyen-olyan ügyosztály.
Nekem egy nagy hadseregem figyel oda, hogy a nézők hogy érzik magukat előadás közben. Hogy jönnek-e velünk, érzik-e az előadást, úgy dobban-e a szívük, mint a miénk. Amikor az első rendezésembe kezdtem, azzal a mércével mértem, vajon a nagyanyámnak teszene-e.

- Legutóbbi rendezésénél, Szép Ernő Vőlegény című színművénél is ez volt a mérce?

- Igen, ráadásul megpróbákoztam azzal, hogy varázslatok történjenek a színpadon. Szép Ernő, mint szerző maga javasolja ezt. Erős, expresszív képeket ír és kér az instrukcióiban. Ha majd még rendezhetek, szeretném, hogy sikerüljön a gondolkodásmódomat a varázslós, mesélős, igazi érzelmekkel operáló színház felé fordítani.

- Színészként friss premierje az Apacsok című darab, aminek nem éppen szívderítő a története.

- Az én szerepem kiváltképp nem szívderítő, mert a legszörnyűségesebb alakot játszom Jágó óta. Egy tartótisztet alakítok, aki beszervezi a főhőst, és aljas módon manipulálja. Olyan erős motivációja van arra, hogy ezt tegye, mint a főhősnek arra, hogy főhős legyen. A főhős ellenállhatott volna, de a szerzők úgy gondolták, hogy nem áll ellent. A hatvanas évek eleje, amikor a cselekmény játszódik, nagyon nehéz lehetett az akkor élő felnőttek számára, mert könyörtelenül ki voltak szolgáltatva a nyúlós-nyálas hatalomnak, amely mindenhová bedugta a csápjait. Az egyik ilyen csápot játszom. Az embert, aki beszervez, ügynököt mozgat, és akinek kellőképpen hiányzik mindenfajta morális gátlása ahhoz, hogy azt tegye amit tesz, hiszen ha nem tenné, saját magát találná egy kihallgatószékben.

- William Gibson Libikóka című darabját, amelyben Dobó Katával játszik, a négyes metró alagútjában is előadták.

- Amikor megláttam a helyszínt, az első, de még a kilencedik gondolatom is az volt, hogy el innen, el! Menjünk haza, ez valami tévedés. Nem gondolhatják komolyan, hogy bokáig sárban fogunk játszani, egy betonteknőben, ahol összegyűlik a víz, ahol lehetetlen úgy megmoccanni, hogy felülről a még nyers burkolatból ne csöpögjön ránk valami. Ráadásul hideg volt a végtelenségig, a presszók teraszán használt, utcai kandeláberekkel fűtöttek valamit. A srácok a Pinceszínházból igazi színházi emberek, beépítettek, dobogó volt a lábunk alatt, mikroportba beszéltünk. Az előadás majd mint egy őrült kaland fog bevonulni az eljátszott előadások emlékkönyvébe, mindenesetre rémes volt.

- A Komáromi Jókai Színházból pedig azzal az élménnyel térhetett haza Budapestre, hogy az öltözőjében aludt. Mikor csinált ilyet utoljára?

- Olyat, hogy egy öltözőben lakjak, még nem csináltam. Itt, Komáromban a saját választásom volt. Tévedésből szóltak, hogy a színházban kell aludnunk, azután kiderült, hogy nekünk Katával foglaltak szállást, ám akkorra már beleéltük magunkat, hogy az öltözőkben alszunk. Komfortosan el tudtam helyezkedni. Kiraktam a forralót, teát ittam, almát ettem. Jópofa élmény volt!

http://www.lookmag.sk/actual/LOOKAKTUAL.pdf
Fotó: A Budapesti Pinceszínház archívuma