Csikós Virág: Csúcsformában
A címlapon Szervét Tibor

rtv részletes, 2009.12.20. p.3.


A legkülönbözőbb szerepekben találja meg a színészi hivatás csúcspontjait: jelenleg a Thália Színház Új Stúdiójában a Beszélő fejek II. előadásában és a Madách Színházban a Gyalog Galopp című film alapján készült musicalben, a Spamalotban.

- Vidékiként a fővárosban, később pesti fiúként budai gyerekek között, aztán a Színművészetin - ahová huszonhat évesen korengedménnyel került be, amikor mások általában végeznek -, hogyan hatott további életére ez a sokféle beilleszkedés és megfelelés?

- Ezt az egész szériát talán még nem is raktam így össze, ahogy most fölsorolta. Menet közben mindig éreztem, de már csak felnőtt fejjel tudatosult bennem, hogy mennyire torzítja az embert az a tény, hogy állandóan meg akar felelni, ráadásul engem is a külső szabályok betartására neveltek. Egy idő után éreztem, hogy sodródom a világban, és a sok hányattatás miatt elkezdtem vágyni egy önálló személyiségre. Minden ember alapkérdése, ha fölteszi, ha nem: ki vagyok én? Hosszú évek munkája után most már lassan kezd körvonalazódni egy olyan lény, aki én vagyok.





Aki nem azonos a félelmeimmel, nem azonos a különböző környezeti elvárásokkal, nem azonos azzal a viselkedéssel, amit valamilyen érdek motivál. Szeretem ezt a belső fejlődési lehetőséget, és nagyon hosszú idő után talán már tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy ki rejtőzik a szerepek mögött. Mert például a színészet számomra arra való, hogy elrejtőzzek a világ elől; ez is egy formája az alkalmazkodásnak: a szerepekhez az ember "hozzátöri lelkét", ahogy Hamlet mondja.

- Most két teljesen más világú előadásban van alkalma erre a Nagymező utcában és a körúti teátrumban.

- Kétségtelenül más a ráhangolódás. A Beszélő fejek erőteljes lélektani munka, egy kicsit paranoiás, pszichiátrián kezelt, a mamájával élő, középkorú ember monológja. A Spamalot pedig egy tevékeny, életteli állapot, nagyszabású produkcióban. Elképesztő mázli, hogy ugyanabban a szezonban megtalál egy olyan rendkívül érdekes belső állapot, mint Graham Whittaker figurája, és egy izgalmas, másfajta színészi csúcsállapot, Arthur király, egy nagymusical főszerepe.

- Ha 2010-re gondol, mi az, amit a legjobban vár?

- Igyekszem nem várni soha semmit. Talán ezért szakadt rám az elmúlt években hihetetlen bőség, olyan sok minden történik velem és annyi impulzus ér, hogy alig győzök csodálkozni. Egyre több remek emberrel találkozom, és nagyon remélem, hogy ez így is marad. Mert ez a legjobb része az életnek, amikor eseményekben, találkozásokban, emberi kapcsolatokban, igazságkeresésben gazdag. Ez legyen is mindig így, mindegy milyen évet írunk.

Címlapfotó: Képregény
http://www.radio.hu/rtv/index.php?option=com_content&task=view&id=12312