Ajándék-sorok Huszti Péternek születése 60. évfordulójára - Szervét Tibor
Huszti Péter hivatalos honlapja, 2004.05.04.

Simándi Péter szerkesztő: - Művész úr, ön Huszti Péter növendéke volt a Főiskolán. A négy tanulóévről sok-sok élmény, emlék megmaradt önben. Mire emlékszik a legszívesebben ebből az időszakból Huszti Péterrel kapcsolatban?

Szervét Tibor: - Azt a két gesztust mesélném el, amit pont ma idéztem egy próbán és annyira jellegzetesen kapcsolódik Huszti Péterhez. Majdnem Huszti tanár urat mondtam, hiszen ő az volt nekünk, de a "Tanár urazás"-nál már közelebb keveredtünk egymáshoz. Volt neki két szenzációs és nagyon helyes gesztusa - csak ez az, amire azt mondtam, mielőtt ön bekapcsolta a magnót, hogy nem lehet leírni, mutatnom kell.
Az egyik: próbáltunk egy jelenetet vagy egy helyzetgyakorlatot és mondta, hogy: "Jó, jó, csak az egészet kicsit ..." - és akkor innen lentről a rekeszizom vagy a köldök tájékáról két kezét száttárt tenyérrel elindította így fölfelé lassan és közben mondta: "...az egészet egy kicsit..." és pattintott hozzá az ujjaival. És bármilyen furcsa, ha az ember átéli ezt a mozdulatot...

- Bocsánat, ez azt jelentette, hogy följebb vagy följebbről?

- Ez nem csak az jelenti, hogy följebb, hanem azt, hogy "nagyobbra kell nyitni a szárnyat"...
De ez már az én "fordításom". És nem tudom hány év után egyszer csak azon kaptam magam, hogy tényleg: ez így - működik... A szerep maga, ha ezzel a mozdulattal próbálom csinálni, nagyobb fesztávon repül...
És ez csak egy két másodperces "javító" gesztus, de rettenetesen sokat jelent...

Ugyanebben a Huszti-féle pedagógiában a másik ilyen alapinstrukció: "Jó, jó, csak szemecske: paccs!" (Ekkor Szervét Tibor jobban kinyitotta, szinte kimeresztette szemeit, merőn az én szemembe nézett és kezeit a szemei mellett, előre-felé a "paccs" alatt, szétnyitotta. - S.P.)

- Ez azt jelenti, hogy mélyebben ránézni a partnerre, vagy jobban kell rálátni a megoldandó szituációra? Vagy az "erős ránézéssel", mintegy delejezni a partnert?

- Nem, nem, nem, nem - nem erről van szó és különben sem lehet ezt a Tanár úr-féle gesztust így konkretizálni és körülírni. Nem. Ez azt jelenti: ha az ember valóban kinyitja a szemét, akkor belül egyszer csak nagyobbat nyit. Tehát a lelke nagyobbat nyit, "nagyobbat érez"... Nagyobb a "belső fesztávja"...

Azzal kezdtem, hogy ezt a két, Pétertől régen tanult-látott mozdulatot megmutattam egy próbán.
Én most rendezek egy előadást és ott a szerelmeseket játszó fiatalok találkozását próbáltuk ma.  Ott mondtam:

"Gyerekek, figyeljetek, ezt tanultam a Husztitól, most mind a kettőt odaadom nektek örökbe..."
Szóval e két élmény számomra nélkülözhetetlen!...

Még azt is hadd mondjam el, hogy az életem egyik nagy élménye volt a Madách Színházban Huszti Péterrel a Mégis, kinek az élete c. darab, melyben ő egy szobrászt játszott, aki valamilyen balesetben megbénul. Végig egy kórházi ágyon feküdt. A darab ennek a kórházi ágyon fekvő, megbénult embernek a tusájáról szól: joga van-e meghalni, vagy kötelező neki élni?! Meg arról, hogy rendelkezik-e az ember a saját életével ilyen szélsőséges helyzetben, szélsőséges formában?
És Huszti Péter végig feküdt a kétórás színdarabban az ágyon - és onnan és úgy játszott... És nagyon ritkán látott színházi katarzis volt, ami ott a végén történt... Szóval elképesztő nagy alakítás volt!

- Huszti elképesztő energiákat is föl kellett hogy szabadítson önmagában, hogy ez létrejöhessen...


- Döbbenetes volt...

Aztán még - s ez egy egészen más darab volt - nagyon szerettem tőle a Böffen Tóbiást a Vízkeresztben...

Születésnapja alkalmából tiszta szeretettel és tisztelettel köszöntöm őt és minden jót kívánok neki! És még játsszon rengeteget!

http://husztipeter.hu/ajandeksorok/56.htm#
Fotók: Huszti Péter hivatalos honlapjáról