Szepesi Krisztina: A szív erejével
Pesti Műsor, 2011/2. p.96.

Szervét Tibor a Radnóti Színházban új bemutatóra készül. Február 27-től a Pygmalion Higgins professzorát játssza Valló Péter rendezésében. A színész többek közt arról mesél, miért egyre nehezebbek a feladatok, és mit lehet tanulni egy hétszáz éve elhunyt nó-színházi színész emlékirataiból.

- Meglepődött, amikor a közeledő bemutató kapcsán kerestem meg.


- A beszélgetések valahogy akkor szoktak megtalálni, amikor jobban szem előtt vagyok. Az idén pedig még nem volt új bemutatóm. Most "csak" játszom, ami nagyon jó, mert tavaly rengeteget dolgoztam.

- Azért a nyolc darab, amiben szerepel, szem előtt tartja.

- Azok az élet hétköznapjaihoz tartoznak. Így most nagyon örülök Higgins szerepének, és talán a szokásosnál is jobban izgulok, mert a szerepnek nagy hagyománya van. Az általánosítások ellenére én már az első olvasat után is szörnyen nehéznek találtam.

- Mitől nehezebb, mint gondolnánk?

- Ez még csak egy érzet, ahhoz még keveset olvastam, hogy erre válaszolni tudjak. Még a kérdésfelvetéseknél sem tartok, de bízom benne, hogy a próbákig még sok lehetőségem lesz újra és újra elolvasni a darabot. Megpróbálom - mondjuk úgy - előjelek nélkül olvasni a szöveget.

- Utána mi jön?

- Utána elkezdődik a keresgélés. Hogy ki ő, milyen, mit csinál, mit akar, mit nyer, mit veszít, és egyáltalán mi a célja. Mindig egyre nehezebb hozzányúlni egy szerephez, mert ahogyan haladok befele a szakma sűrűjébe, egyre több szempontot találok. Régen csak úgy nekiesett az ember egy szerepnek, de mostanra annyit már tanultam a korábbi munkákból, hogy minden új feladat egyre nagyobb küzdelem.

- Nem meg így a tudatosság az ösztönösség rovására?

- Elég elterjedt, hogy az ösztönösség a művészet, a tudatosság pedig a hideg ész. Korábban mindig meg is voltam rendülve attól, hogy engem afféle intellektuális színésznek tartanak, mert az milyen gáz, de miután pár éve rájöttem, hogy ez a kategorizálás nem működik, nem vacakolok többet ezzel.

- Hogy jött a felismerés?

- Elértem az önismeretnek egy viszonylag megnyugtató állomására. És innen azt látom, elengedhetetlen, hogy az ember gondolkozzon, méghozzá figyelmes és értelmes gondolkodással. Michael Redgrave világhírű angol színész mondta azt, hogy a spontaneitás az mesterség és a tudatosság a művészet.

Nemrégiben találkoztam Vekerdy Tamás Zeami mesterről írott könyvével, ami egy 14. századi nó színházi művész hétszáz évvel ezelőtt hátrahagyott emlékirataival foglalkozik. Hihetetlen, hogy mennyire korszerű és pontos művészeti iránymutatásokat tartalmaz. Főként arról szól, hogyan gondolkodjon a színész és milyen kérdéseket tegyen fel magának. Amikor az ember már képes feltenni ezeket a kérdéseket, és valamilyen módon meg is tudja válaszolni őket, hatalmas mező nyílik arra, hogy az érzelmei elindulhassanak és betöltsék, felöltöztessék a szereplőt. Zeami mester azt írja, hogy a színész a szív erejével hat, de úgy, hogy azt az igazság fokára emeli. Ám ezt csak úgy érheti el, ha tudja, mi az igazság. Csodálatos dolog 22 év után így feltérképezni a foglalkozásomat, rájönni, mi érdekel belőle, és például mi az, amit szeretnék, de még nem felelek meg neki.

- Amikor először játszotta Higgins szerepét Miskolcon, ez a sok kérdés még nem merült fel?

- Nem, de még ha fel is merültek volna, akkor se tudtam volna sokat kezdeni velük, mert három próbával ugrottam be az előadásba. Akkor a Vígszínház tagja voltam, és nagyon nehezen tudtam elkérni magamat, hogy eleget tegyek egy ígéretemnek, mely szerint visszajárok Miskolcra. Ráadásul ez a zenés változat volt, ami szerkezetében és hangulatában is teljesen más, mint a mostani.

- Vagyis Higgins nem könnyen körülírható, kedves úriember, akinek feltett szándéka, hogy az egyszerű lányból úrinőt faragjon?

- Higgins ennél bonyolultabb lélek. Végtelenül hiú, nagyon aszociális. Az angol társadalom meglehetősen szofisztikált, ami a nyelv használatában is megjelenik, ennek egyik reprezentánsa az angoltanár Higgins. Másrészt magánember, aki saját profizmusának fitogtatására segít a lánynak. Fogadásból. Szóval szívem szerint megpróbálnék árnyaltabb személyiséget csinálni a szerepből.

- Nemrég mondta egy interjúban a pozitív gondolkodás kapcsán, hogy egy probléma akár jó is lehet, hiszen izgalmas megoldani. Ebben tehát hasonlít Higginsre?

- Higgins valóban szenvedélyes problémamegoldó. Imádja a mesterségét és ezen keresztül önmagát is. No, ugye, a saját foglalkozásom engem is nagyon érdekel, azt azonban remélem, hogy magamat annyira azért nem istenítem, mint ő.

- 13 éve tagja a Radnóti Színháznak, ami elég hűséges állapot egy színésztől.

- Kell hozzá egy olyan partner, mint a Radnóti. Olyasfajta együttélés jött létre, amiben van csatározás, boldogság, ellentmondás, eltávolodás, egymás felé tartás. Vagyis a kapcsolat egyetlen pillanata sem unalmas. És az is nagyon klassz dolog, hogy még négy másik színházban is játszhatok egymástól nagyon távoli alakokat.

Fotó: Koncz Zsuzsa.
A kép a Radnóti Színház Pygmalion olvasópróbáján készült.