A Madách Színházról
Klubrádió – Klubdélelőtt, 2012.10.13.

Kun Zsuzsa műsorvezető: - A felhők felett mindig kék az ég. Szervét Tibor a Spamalotban és a Mary Poppinsban is, ami most azt mondják, hogy a legújabb csoda. Én láttam, tényleg csoda, ti magatok is ezt mondjátok, de most a Spamalotról beszélgessünk.

Van neked az interneten egy honlapod, ahol egy mondatot kiírtam, hogy


„Éreztem a hajszálrepedést a lelkemen, ahol kiárad belőlem a nagy energia.” Ezt nem te mondod, hanem ezt kölcsön vette, aki készítette a honlapodat?

Szervét Tibor: - Nem, ezt én mondom.

- Ezt te mondod? Ez a te idézeted?

- Ez egy régi interjúban van.

- Komolyan?

- Igen.

- Saját gondolat?

- Óó. Megdöbbentő, ugye? Sőt, akár ötig is el tudok számolni!
Ez egy nagyon régi élmény, ez akkor történt, amikor a Főiskolára akartam felvételizni, és készülgettem versekkel. Borbiczky Ferivel - akivel akkor együtt voltunk a Veszprémi Színházban - némiképpen besörözve, valahogy belógtunk az akkor már sötét, felújítás alatt álló Színházba. „Na mondjál valamit!” Akkor mondtam ezt, mondtam azt, és akkor azt mondta, hogy „Figyelj, ez borzalmas, mondjál mást!”. Mondtam mást.
De ugye én akkor frissen végeztem a jogot, mindössze háromnegyed évet töltöttem egy színháznál - és egy nagyon fegyelmezett lelkületű polgár-emberke voltam én akkor. A művészet mély vulkánjai igencsak lenti rétegekben tomboltak bennem. Feri odajött, effektíve megrázogatott, és azt mondta: „Figyelj, ne a szöveget mondjad, játsszál valamit. Mindegy, hogyha szart is, de játsszál!”
Akkor történt bennem valami. Hirtelen megértettem, hogy nem arról szól ez az egész, hogy mívesen valahogy kijöjjön, hanem valami eruktívnak, valami kitörőnek, valami nagynak kell történnie, amit én úgy a lelkemben éreztem, de nagyon nehéz volt hozzáférni. Évek után, a főiskolai évek is azzal teltek többek között, hogy az embernek ehhez a nagy belső erejéhez, a lelkében levő hatalmas dolgokhoz - amik mindannyiunkban ott vannak, de a színész ugye ki tudja fejezni szerencsés esetben - én hozzá tudjak férni. Ez az idézett mondatra vonatkozott.

- De te megmaradtál mindig ilyen kicsit polgárnak, ilyen konszolidált polgárnak.

- Mi mind megmaradunk polgárnak, mert befizetjük a számlákat, igyekszünk normálisan öltözni.

- Már aki.

- Szinte mindenki. Viszonylag jó autókat vesz, aki megteheti magának, és szeretjük azt, ha a társadalomban elfogadnak bennünket. Tehát a színész lét az elvileg és gyakorlatilag sem számkivetettséget jelent. Azon kívül Thomas Mann mondja a "Tonio Kröger"-ben, hogy „ha már az ember művészettel foglalkozik, akkor legalább próbáljon meg rendesen öltözni. Tehát nem elég baj az, hogy a hétköznapjaid és a foglalkozásod azzal telik, hogy szanaszét téped a saját lelkedet. Hogyha jól csinálod, akkor még a nézők lelkébe is beférkőzöl és ott is hatásokat érsz el. Ezt olyan nagyon kívül reprezentálni, tüntető módon, mint a Dali bajusza, nem nagyon érdemes.”

- Ez a Thomas Mann idézet, ez így most hirtelen, egy aktuális mondathoz kipattant neked? Ezt csak azért mondom, hogy ezek szerint amit olvasol, amit játszol, amiben benne vagy, vagy ami éppen az esti irodalmi élményeid, az az életed részévé lesz?

- Abban a pillanatban!

- És az aktuális ide vonatkozó idézet az úgy jön?

- Igen, hát nem volt módom felkészülni idézetekkel...

- ...mert nem tudtad, hogy miről beszélgetünk.

- Nem. Hanem nagyon sok minden tartozik a nagy dolgok körébe. Tehát a "Volt egyszer egy vadnyugat" című film éppúgy, mint a "Tonio Kröger", vagy a "Bohémélet". Ez mind-mind integrálódik, nekem ez a szerencsém, hogy ilyen amöbisztikus lelkem van, vagy szivacs jellegű, és azonnal fölkapja azt, amiről úgy érzem, hogy szellemileg, vagy lelkileg élmény. Tehát így aztán nagyon sokféle életet lehet élni. Ezért a színészet az én számomra ideális foglalkozás, mert annyi milliófajta életbe lehet belekóstolni. Amikor például annak idején megnéztük, - ezt többes számban mondom, mert mi, kamasz fiúk – a Henry Fondával és Charles Bronsonnal a "Volt egyszer egy vadnyugat"-ot, utána szignifikánsan lehetett látni, hogy a moziból mindenki úgy jön ki, hogy ilyen párhuzamosan lóbálja a karját és irtó feszülten néz. Igaz, hogy csak a szomszéd kocsmáig megyünk, de akkor is! Olyan lassan, fegyelmezetten... hát olyan westernesen járkálunk.

- És akkor a Spamalot után hogy jössz ki? Igaz, hogy te játszol, de akkor?

- A Spamalot az más, az a bemenés tulajdonképpen, mert ott... Az egy nagyon érdekes próbafolyamat volt, és nagy egymásra találás volt – remélem, ezt mondhatom így – a Szirtes tanár úrral, mert ugye az tömve van poénokkal. Mindenki öltözik, mindenki hat szerepet játszik, mindenki lovagból parasztba, teremőrből nőbe, hattyúból kutyába, szóval mindenféle inkarnációban jelenik meg az összes ember, kivéve Arthur királyt. Egy hónapig olyan soványan is éreztem magam egy kicsit, meg kicsit olyan elkornyadva, mert Arthur nem viccel. Én is próbáltam vicces lenni, és mondta Szirtes, hogy figyelj, ez nem erről szól. Van egy ember középen, aki nem érti, hogy ez a sok hülye miért nem érti, hogy mennyire fontos ez az egész. Ő tényleg a Grált keresi. Ő nem mókázni jött ide, mint az összes többi lovag.
Ő megszállottan, hittel, mélyen megy ezután a nem létező izé után, amit egy nagy kasírozott kéz egyszer csak leeresztett a zsinórpadlásról, és őneki ez a jója. Tehát ezért lehet jó ennek ez - a hogy is mondjam - a karikatúra-jellege. Hogy egy ilyen semmi után megy, de a teljes vehemenciájával.

- Én soha nem hittem volna rólad, hogy egyszer - idézőjelben - musical-színész leszel. Ami ilyenformában nem igaz, mert az összes prózai szereped a millió színházban megvan. Tehát az egyik legfoglalkoztatottabb színész vagy manapság, ami egyrészről jó, másrészt nem tudom, hogy tudtok feltöltődni, tehát egyik este nem tudom én IV. Henrik vagy, másik este meg Arthur, tehát valami őrület ez az egész.

- Igen. Igen, és ez nagyon klassz dolog, és a feltöltődés az külön téma, mert arra tényleg meg kell találni a módszereket. Nekem is voltak ebből problémáim, mert egyszer csak úgy elfogytam és elmentek az erőim, de aztán az ember mindenfélében megkapaszkodik, próbálkozik. Sok olyan dolog van, amiből erőt lehet meríteni.

- És akkor néha belenézel a tükörbe, és azt mondod, hogy hát édes Tiborom, ki is vagy te valójában?

- Nem ez már nincs így. Tíz évvel ezelőtt így volt, Tíz évvel ezelőtt kellett szembenéznem azzal, hogy hirtelen tényleg nem tudtam. De most már annyira sok nehézségen és szenvedésen, és mindenfélén hajszolt át az élet, hogy egy csomó dolog tisztázódott, és a saját gyarlóságaim, a saját jó tulajdonságaim azok nagyjából kezdenek egy emberré válni, és egy emberré változtatni engem.
A musical-színészhez egy mondatot kell mondanom, mert ugye messze nem vagyok musical-színész. Akikkel itt beszélgettél, ők azok és szenzációsak a maguk területén. Én egy vendég vagyok, egy feltartott ujj, aki bekéredzkedett és befogadtatott a zenés színházba.
Cs. Nagy Endre vezényli a Madách Színház őrületes előadásait mint főügyelő, aki egy fülhallgatóval tulajdonképpen olyan, mint ha a Nasa vezérlőpultján ülne, és az ő szavára mozognak rejtve vagy nem rejtve azok az elképesztő gépezetek és a rengeteg díszítő ember hatalmas fegyelmezettséggel. Ott mindig megnézem a kéményseprő számot a Mary-ben, mert az egy egészen páratlan élmény - azt ott mindig énekelgetem is. Ő azt mondta nekem: „Na én láttam egyszer egy fiatalembert Miskolcon egy Hamletban, hát soha nem gondoltam volna, hogy itt fog mellettem állni az ügyelőpultnál és énekelgetni!”
És akkor ez így összeköti a számegyenest a két élet távoli pontján.

- Köszönöm szépen Szervét Tibornak. Még holnapig tudnék veled beszélgetni, mert annyi kérdés maradt bennem, de remélem, egy következő alkalommal még találkozhatunk, csak muszáj átadni a stafétabotot, mert a Madách Színház művészei szép számmal érkeznek ide egymás után. Köszönöm, hogy itt voltál. A Spamalotot egy picit hallhattuk és egy rövid szám erejéig visszajövünk.

- Köszönöm.

http://www.klubradio.hu/cikk.php?id=&cid=147723#c
Klubradio-archivum: http://www.klubradio.hu/index.php?id=59 (/5.rész)
Fotó: Schmidt Barbara és az Itthon otthon van Magazin

A műsorvezető idézetének forrása:    http://www.szervet.szinhaz.org
„Még sok Cyrano maradt bennem" = Magyar Hírlap,1995.01.17.