Csáki Judit vendége Szervét Tibor színművész
Beszámoló az interjúról.
Alexandra Pódium - Színészklub, 2012. május 13.

Szervét Tibor a zsúfolásig megtelt teremben egy óra hosszat beszélgetett Csáki Judit újságíróval, valamint a zsúfolt teremben élénk érdeklődéssel figyelő, és a színész kérdéseire lelkesen válaszoló hallgatósággal.

A szerepekről:
Szervét Tibor a Radnóti Színházban eltöltött immár 15 évet egy hosszú házassághoz hasonlította, amelyben sok nehézség is van, de „mégiscsak az ő asszonykája” ez a Színház.
Ugyanakkor azért is van ott már ennyi ideje, mert el lehetett menni vendégeskedni, például az Emberbarát című előadás a Budapesti Kamaraszínházban „a szíve egyik közepe” volt.

Voltak azonban a szívügy mellett pénzügyek is, ilyen volt a tv2 Egy rém rendes család című sorozata. Ezzel kapcsolatban idézte, hogy Michelangelo és Mozart is pénzért dolgozott, pedig biztos voltak más ötleteik is, amiket viszont nem valósíthattak meg. Ugyanakkor nem érezte, hogy megvetendő lélekeladást hajtott volna végre, egy picit sem volt igénytelenebb és felkészületlenebb, mint amikor a IV. Henriket vagy a Cyranót játszotta.

Boldogan, műfaji szerelemmel ment a Madách Színházba, mert amikor ott van 700 ember, semmihez nem fogható az az érzés, hogy „a nézők megvannak”. Ez ellenállhatatlanul kapcsolódik a zenés műfajhoz. A Radnótiban erre az érzésre az Anconai szerelmesek és a Naftalin előadások adtak számára módot.

A Thália Színházba Bálint András hívta, a Beszélő fejek II nagyon jó munka lett. A 34 perces rendkívüli történet a nézők számára is szívszorító volt.

Szervét Tibor elmondta, hogy ő mindig nagyon sokat küszködik azért, hogy annak az illetőnek a lényét valamilyen módon elkapja. Ez egy hobbija, hogy legyen másmilyen a teste, legyen másmilyen az észjárása, és ez derüljön ki. Tehát, hogy mindegyiknek meg legyen az a karakterisztikuma, amit vélhetően az író gondolt, és ami vélhetően a nézőket megérinti.

A Ványa bácsi Asztrovjának egyik tulajdonsága közel áll hozzá, mégpedig az az eszelősség, amivel Asztrov az erdők felé fordul. Szervét Tibornak hasonlóan szenvedélyes a viszonya az élet egy bizonyos területéhez például ilyen a színház; a gondolkodás. Rendkívül érdeklik még az emberi lények mindenféle testi, lelki, szellemi aspektusokból; ilyen az egész saját élete; ilyen az angol nyelv.

Beszélt azokról a szerepeiről, amelyekkel sokat „birkózott”, ilyen volt például a IV. Henrik.
[szerk.: Erről 2006-ban, a Legjobb férfi színész POSZT-díja birtokában így nyilatkozott: „A pécsi fesztivál után elkezdtem magamban újra próbálni IV. Henriket. Ez nagyon óvatos dolog, olyan, mint amikor az öszvér fegyver-rakománnyal a hátán az Andok magas hegységében küzd. Szóval ilyen nagyon apránként kezdtem el bíbelődni vele, és ez egy folyamatos munkaállapotot jelentett.”]

Hasonlóan küzdelmes szerepe volt a Pygmalion, mert úgy érezte, hogy a nézőknek nem azt jelenti, amit ő szíve szerint akart. Végül azonban sikerült létrehozni olyan előadást, ami vállalható.

Az utazásról:
Londonban négy és fél hónapot töltött 2007-ben és tervezi, hogy még visszamegy, mert ott rengeteg a látnivaló, rengeteg a gondolkodó lény – úgy, mint a szomszéd fővárosokban is. Véleménye szerint az egész életünk hajlamos nagyon bedugulni, ezért kérte a Radnóti Színházat, mint intézményt, hogy pályázzon pénzt a tanulmányutakra, hadd szélesedjen a látókör.

Az energiáról:
Meg kell találni az energiaforrásokat, mert a felnőtt korra a születéskor velünk járó energia-mennyiség elfogy. Van, aki alkoholt választ ilyenkor energiaforrásnak vagy konfliktusokat hajkurász, vagy pseudo életeket kezd el élni.
Szervét Tibor szerint például a kíváncsiság életben tartása egy ilyen energiaforrás tudhatna lenni.

A gondolkodásról:
Szervét Tibor energiaforrása az, hogy fut, valamint sokat gondolkodik - annyira sokat, hogy egy bélyeg a homlokán, hogy „te egy gondolkodó színész vagy”, ami azt jelenti, hogy nincs szíve, csak egy hideg agy. Igen, ő gondolkodik, kérdez, de ez nem hátráltatja a munkáját, inkább előre viszi.

A szerep igazságáról és a partnerek erejéről:
Nincs olyan foglalkozás, ahol a gondolkodás ilyen súlyos bűncselekménynek számítana. Ugyanis a magyar színházaknál, aki nem a Sztanyiszlavszkij módszer szerint, az érzelmeket magából előásva dolgozik, az béna. Ez átokként ül a magyar színjátszáson, mert mindenki a saját érzelmeit bányássza hat álló hétig. Mit csinál az előbányászott érzelmeivel a színész, mikor ott van körülötte 2-3-4 ember, mi közük van nekik egymáshoz, akiket úgy hívnak, hogy partner? „Ha kivétel nélkül mindenki sír nagyon és pipa, az alakítás csúcsát elérték.” Ez teljes tévedés! Szervét Tibor most azon gondolkodik, hogy hogyan tudna ennek a szerinte nagyon érvényes közteremtő mániának a révén jobb lenni.

A Radnóti Színházról:
Gyakran felmerült a Radnóti Színháztól való elválás gondolata, ám most szabad elhatározásból ott maradt. Ez a hely törekvéseiben mindenképpen nagyon minőségi, és az nagyon fontos. Bár, nem lehet pusztán minőséginek lenni, mert a színháznak muszáj annál erőszakosabbnak lenni, mint a Radnóti Színház. Tehát jobban kell akarni. A színház szükségképpen és jó értelemben egy erotikus intézmény kell, hogy legyen, ne egy ennyire nyugodt, 62-es pulzussal dolgozó közszolgálatiság jellemezze.

Minden idegszálával szeretné, hogyha jobb lenne a Színház, a társulata - de nincsen rá hatása. Szerinte jó lenne a problémákat rendkívüli erőfeszítésekkel megoldani. Baj, hogy a magyarok „mindig mindent tudnak”, ezért soha semmit sem tudnak megtanulni. Ő szenvedélyes tanuló, szeret kérdezni, szeretné a színházi problémákat megbeszélni, ezért aztán a „...” mögött van a népszerűségi indexe, mert ilyen hitvitázó alkat.

A színházak helyzetéről:
A színházi élet egy jelentős szegmensének elvesztése az egy piaci helyzet. Tehát perceken belül véget fog érni az államilag finanszírozott színház, mert nem lesz pénz rá. Lesznek elkülönített, kulturálisan pályázható pénzek, amiket, ha szerencsénk van, nem csak a teljesen alkalmatlan csókosok kapnak meg, hanem néhány olyan ember is, aki elég erős ahhoz, hogy képviselni tudja a saját érdekeit. Ezt meg kell tanulni, valamilyen módon harcolni kell tudni. Küzdelem az életért, egy evolúció zajlik.

Ha valaki nem tud olyan tervekkel előállni, ami a nézőket érdekli, akkor a politikai kapcsolatokat és még a pénzt is megette a fene, a nézők nem mennek el a színházba. A színháznak és a filmnek egy rendkívüli lehetősége, hogy csak akkor működik, ha jó.

A színház-vezetésről:
Fölmerült, hogy pályázzon színházra, de soha életében nem nyúlt utána semminek, és ezt rendkívüli ajándéknak érzi. Most sem gondolja azt, hogy utána kellene mennie egy színháznak, hogy nem kell ide véletlenül egy igazgató. Szirtes Tamás nagyon javasolja, hogy menjen el, mert mindenféle képességei vannak hozzá. Ám ő a várhatóan ezzel járó kompromisszum struktúrát nem szívesen vállalná föl.

A tanításról:
Boldogan tanítana, de senki se akarja, hogy tanítson. Nem gondolja, hogy föl kellene hívnia Aschert. Amikor eljön az ideje, akkor a tanítás úgyis meg fog történni.

A rendezésről:
Érdekelné egy rendezési feladat, Csehov Sirálya. Ugyanis az eddigi mélyen átélt, lételméleti alapkérdések helyett, amiben senki sem ismer magára, Szervét Tibor azt szeretné láttatni, amit a szerző a vígjátékba odaírt: hogy mit beszélnek ezek az emberek, mi közük van nekik egymáshoz.

Szerepek a következő évadban:
Ebben az évadban a két legkisebb szerepet játszotta, ezért föltette a kérdést Bálint Andrásnak, hogy ez-e az a hely, ahova őt sorolja a színházi tabellán, mert akkor elmegy, mert ennél nagyobb erői vannak.
Az igazgató válasza ez volt: „De te jól el vagy látva más házak táján. Mert rád bemegy 900 ember a Madách Színházba. Nem tudom, hogy mi a problémád, neked nagyon jó máshol, én neked ennél nem tartozom többel.”

A Radnóti Színház jövő évadi terveiben egy előadásban lesz szerepe.
Amit már tudni lehet: Madách Színháznál a Mary Poppinsban George Banks szerepe, valamint egy francia bulvár a Rózsavölgyi Szalonban.


Fotó és beszámoló a Színészklub - beszélgetésről: Baráth Mari