Medvedt Yvette: Félrenézésből jeles?
Ridikül Magazin, 2014. május.20.

Valljuk be nyugodtan, legalább saját magunknak: legalább egyszer előfordult, hogy nem akartunk észrevenni egy segítségre szoruló idegent. Mi történt velünk, hogy elveszítettük a másokra való odafigyelés képességét?
Aztán tessék, a nagyváros zajában egyszer csak feltűnik egy önkéntes csapat, akik meglapogatják az ember vállát, hogy nyugi, a „hősség” tanulható.
Nem valamilyen superman-képzésről van szó, hanem arról, hogy merjünk kiállni és tenni másokért a mindennapokban. Szóval bárkiből lehet hétköznapi hős, csak jó lenne tudni, hogyan is fogjunk hozzá. Hát épp erről szól az úgynevezett „Heroic Imagination Project”, melynek kitalálója az amerikai Zimbardo professzor. Orosz Gábor, a magyar Hősök tere kezdeményezés szociálpszichológusa szerint a professzor olyan lenyűgözően integrálja az elméleti tudást a hétköznapokra, olyan egyszerű és világos válaszokat ad problémás helyzetekre, hogy az embernek heuréka-érzése támad.

Szervét Tibort már első találkozásukkor „bevonzotta” a professzor, aki 81 éves fejjel szaladgál a világban, és újra meg újra kiáll elmondani, milyen egyszerű lépésekben lehet a belső forradalmat megcsinálni. A színésznek ez annyira bejött, hogy este hazafelé menet nekiállt felállítani a felborogatott kukákat az utcán. És ez valahogy olyan jó érzés volt.

Szervét Tibor: - „Nagyon nehéz túljutni a saját önzésünkön. Szinte mind úgy vagyunk nevelve, hogy a saját érdekeink vezéreljenek – mondja Szervét Tibor színművész, a Hősök tere nagykövete. – Nekem is bőven van adósságom. Amikor nekiálltam a saját gyarlóságaimmal szembenézni, ez volt az egyik első megdöbbenésem. Atyaég, mennyi önzés lapul bennem! Kevesek vannak, akik valamilyen közösség vagy szerencsés otthoni sugallat hatására úgy nőnek fel, hogy evidenciának tekintik a másokért való cselekvést.
Én voltam már a pozitív oldalon, akinek segítettek. Egy téli éjszakán defektet kaptam, és éjjel fél háromkor megpróbáltam kereket cserélni. Levettem a kereket, majd a kocsi hátrazuhant, mert rosszul raktam fel az emelőt. Matt helyzet volt, fél kézzel fel kellett volna emelni az autó hátsó felét, fél kézzel felrakni a kereket, és ugye, mind a kettő már önmagában is macerás. Egyszer csak az Úr elküldte hozzám két angyalát: két nagydarab pasas jött arra a teljesen kihalt városban, egy fekete Zsigulival, a semmiből. Kiszálltak a kocsijukból, és azt kérdezték: na, mi van, haver? Aztán két perc alatt felrakták a kereket, és megveregették a vállamat. Mondhatom, elég bambán álltam ott…

Nagyon mélyen bennem maradt ez az élmény, és nemcsak azért, hogy milyen furcsa külsőt tudnak ölteni az Úr angyalai, hanem azért is, mert olyan evidens volt számukra, hogy ott áll egy ilyen béna legény, és segíteni kell neki. Azóta próbálom legyőzni a saját kapkodásomat, hogy mindig sietek, hogy rengeteg dolgom van, hogy ide szaladok, oda szaladok, mert ha néha sikerül valakinek akár csak egy pici dologban is segíteni, az nagyon jó érzés.”

Nos, erről szól a Hősök tere kezdeményezés – az általuk szervezett találkozók, akciók, beszélgetések, filmek –, hogy vegyük észre, amikor helyzet van. Hogy merjünk elsőnek kilépni a mindennapos közönyből, és tegyünk másokért, és ezzel, persze, magunkért is.
Az pedig, hogy a You Tube-on a „hőskeresők” Te mit tennél? című filmjére alig néhány hét alatt több mint 300 ezren kattintottak rá, azt jelzi, hogy a Hősök terén valami fontos dolog történik…

http://ridikulmagazin.hu/cikk-felrenezesbol-jeles.htm Fotó: a videó-interjúról
https://www.youtube.com/watch?v=CbrVefFusgc
Fotó: a videó-interjúról