Kertész Éva: „Történjen, ami történni akar”
„...a humor a legjobb varázs az önáltatás ellen”

Patika Tükör, 2014. december 29. p.20-21.

Kertész Éva: - Szervét Tiborral gyakran találkozhatnak a színházrajongók, filmjei közül bizonyára a Valami Amerikában látták a legtöbben, emellett ő a legnépszerűbb szinkronhangok egyike. Ebben az évben hagyta el a Radnóti Színházat a Tháliáért, ahol igazi Broadway-ra illő darabokban játszik, mint például A hőstenor, amelyben parádésan szórakoztatja a közönséget. Ritkán nyilatkozik a sajtónak, de ha igen, akkor arra oda kell figyelni, mert az őszinteségről beszél, a bátor kritikák, az eleven mondatok hiányáról. Ő Szervét Tibor.

- A sajtó nem hangos a botrányaitól, semmit nem tudunk a magánéletéről, azt tudjuk, hogy sokat játszik. Tudatos ez a rejtőzködés?


Szervét Tibor: - Most már igen. Valahogy eleve tartózkodóbb alak vagyok, és ez kiterjed az interjúkra is.

- Különböző színházakban, különböző műfajokban szerepel. Sőt nem egyszer mondta, hogy szívesen vállalna feladatokat színházi nagykövetként. Mit csinálna ebben a pozícióban?

Szervét Tibor: Sajnos kevés színháznak vannak külföldi kapcsolatai, pedig az ugyanolyan jó dolog, mint amikor egy vállalat megjelenik más országokban is. Engem nagyon érdekel, hogy megtudjam, hogyan gondolkodnak mások, és biztos vagyok abban, ha egy mozgalmasabb és nemzetközibb vérkeringésbe lenne a mi színházi szakmánk becsatornázva, azzal mi is nagyon jól járnánk.

- Milyennek látja egyébként a hazai színházi életet?

- Kicsit nehézkesnek, kicsit lomhának. Színésztechnikailag és rendezéstechnikailag is. Úgy gondolom, hogy visszaélünk a néző csodálatos színész-szeretetével, amivel minket eltart és visz tovább. Biztosan tudnánk mi ennél pezsgőbb előadásokat is csinálni. Ugye, van ez a mi eléggé szöveg-centrikus színházunk, mi magunk viszont nem vagyunk elég szöveg-centrikusak. Ezeknek a színdaraboknak nagy része 30-50-100 éves és nincs igazán megsózva-borsozva, újragondolva, a mára igazítva. Ez egy nagyon érzékeny kérdés a hazai színjátszásban, én egyenesen kulcsproblémának tartom.

- Pedig őszinteség nélkül aligha lehet színházat csinálni. Szóval milyen problémát lát még?

- Egy interjúban már mondtam, szerintem ma már nem elég tehetség-alapú színházat csinálni, gondolkodás-alapú színházra van szükség. Nem érhetjük be azzal, hogy ha a színész átéli a szerepből kielemzett érzelmeket, akkor rendben is van, eljátszotta a szerepet. Sokkal inkább azokat az élő és rejtelmes interakciókat kellene megfogalmazni, amiket a szerepek, a színdarabok tartalmaznak. Hogy ne statikus alakokat lássunk, hanem a saját mindennapi életünk felismerhető kapcsolatait, döntéseit, felelősségeit, kudarcokkal, megvalósulásokkal, mindennel.

- Lehet, hogy a színház vezetői a megfáradt nézőkkel szeretnének tapintatosak lenni? Nem akarnak bennünket „túlterhelni” a gondolatokkal?

- Nem, egyszerűen csak nagy a konkurencia, és a színház óhatatlanul versenyben érzi magát a többi médiummal. Ezért aztán előnyben részesíti a szórakoztató előadásokat, mert az a reflexiója, hogy a komoly darabokat a nézők unják. De ez nem igaz. Szerintem csak a rosszul eljátszott komoly darabokat unják, a jól eljátszott komoly darabok nagyon fontosak, mert ahogy az embernek a mesék varázsvilágába, ugyanúgy a saját lelkének sötét zugaiba is be kell pillantania, de úgy, hogy az őt mindenestül érdekelje, sőt szórakoztassa. Ha ettől megfosztjuk a néző, akkor elvesszük tőle a legérdekesebb élményt.

- Nemrég a Thália Színházhoz igazolt, tehát várhatóan sok vígjátékban láthatjuk a jövőben, de közben máshol is játszik, így például ebben az évben Spiró György darabjában a Rózsavölgyi Szalonban.

- Ez az én nagy szerencsém. Nemegyszer olyan feladatokkal találkozhatok, amelyek részben egymástól nagyon távol állnak, részben az én személyiségemtől is távol állnak, és mivel nagyszerűen vannak megírva, találkozhatnak a nézők érdeklődésével is.

- Mi érdekli a színházon kívül? Mivel tölti a kevés szabad idejét?

- Azokkal vagyok, akiket szeretek. Meg filmeket nézek, olvasok – mint általában mindannyian. Szinte mindenre kíváncsi vagyok. Filmeket nézek az agykutatásról, a kozmoszról, például szívből tudom mindenkinek ajánlani Bill Bryson: Majdnem minden rövid története című könyvét, ennyire érdekes tudományos ismeretterjesztő mű kevés van.

- Nem rémiszti ez a gyors tempó, a tudomány és a technika robbanása?

- Nem, mert az ember ugyanolyan marad. Szerintem háromezer évvel ezelőtt más nyelven, más fizikai-technikai közegben ugyan, de pont ugyanolyan belső tartalmakkal viaskodott, mint ma. Amikor épp nem az életben maradásért küzdött, akkor azon töprengett, hogy mit fogok csinálni, ha elhagy a szerelmem, elárulta-e a barátomat, becsületes vagyok-e, hogyan kell felnőtté válni, meg ilyenek. A technika azért érdekes dolog, mert most sok ember számára minden létező tudás elérhető. Vagy mondjuk inkább: minden információ. Hogy ez hogyan válik tudássá, az más kérdés. És az a nagy feladat, hogy akkor most hogyan kell döntenünk, mit kell gondolnunk a világról ennyi információ láttán. Persze ha valaki nagy szegénységbe születik, akkor a fizikai életben maradás mindennél fontosabb. De akinek ennél többje van, annak gondolkodnia is kell.

- Ön például sokat tépelődik?

- Nem, ma már nem vészes. Régebben rengeteget. Bénító tudott lenni. Mostanában próbálom figyelmesen hagyni, hogy történjen, ami történni akar. Ez lehet, hogy kicsit lilának hangzik, de nem tudom másként mondani. Megpróbálok türelmes lenni. Megpróbálom nem előre fölcímkézni az élet különböző pillanatait, egyszerűen csak nézelődöm és hagyom, hogy történjenek velem a dolgok.

- Mi az, ami megkönnyíti a várakozást?

- A humorérzék. Nálunk szerencsére ez családi vonás. Az egész família Cegléden irtó nagy poénokat tudott mondani. Nagyapámék hatan voltak testvérek, és óriási szövegek mentek ott egy-egy karácsonykor. Aztán meg a gimnáziumban rengeteg Rejtő Jenőt, Szerb Antalt olvastunk, pallérozottabbak lettünk, és nagyon menő dolog volt a humor. Most is az, ezt látom a 20 éves fiamon is. Kedves prófétám, Hamvas Béla mondja sok helyen, hogy a humor a legjobb varázslat az önáltatás ellen. Megvéd attól, hogy az gondoljuk, nekünk igazunk van, csak ez a többi értetlen alak itt mindenfelé nem veszi észre.

http://www.egeszsegtukor.hu/ferfitukor/szervet-tibor-tortenjen-ami-tortenni-akar.html
Fotó: PuzzlePix / Foky Ádám