Szemere Katalin: Nincs kedve a harcokhoz
NOL.hu, 2015. január.26.

A múlt héten mutatták be Miklauzic Bence filmjét, a Parkolót, amelyben Imrét, a pszichopata milliomost Szervét Tibor játssza. A Thália Színház művészével pitiáner harcokról, vonzó emberi történetekről és igazgatói pályázat lehetőségéről beszélgettünk.

A Parkolóban milliomost játszik, aki úgy gondolja, minden jár neki, és a törvények felett áll. Azon harcol Légióssal (Lengyel Ferenc), hogy megkapja a kiszemelt parkolóhelyet, ahova a tulaj amúgy a meghalt madarakat temeti. Piti civakodás, értelmetlen kakasviadal.

„Tele az élet ilyen jelentéktelen ügyből fakadó csillapíthatatlan reakcióval” – meséli Szervét Tibor.

Ilyen indulat, amikor a ház takarításakor ötvenszer elcserélik az ember lábtörlőjét, pedig tudja mindenki, hogy a zöld az övé. Vagy a közlekedésben az „utánamegyek, elütöm, megölöm, legyilkolom” jellegű kontrollálhatatlan agresszió. És amikor vár az ember a parkolóra, de mire beállhatna, valaki beslisszol előtte. Minden ilyen dühről tudja az ember, hogy valójában pitiáner.

A színész tizenhét évnyi tagság után az évad elején szerződött át a Radnóti Színházból a Tháliába. „Hűséges alkat vagyok”, mondja, és hozzáteszi, már korábban is érezte, hogy terméketlenné vált a viszonya a Radnótival, de csak 2014-ben lépett. Kitüntetett helyzetben érzi magát, mert öt másik budapesti színházban is játszik izgalmas előadásokban. A legkisebb a Rózsavölgyi Szalon, a legnagyobb a Madách. Maradt egy-két darabra a Radnótiban és megtalálható a Centrál meg a Pinceszínház produkcióiban.

Legutóbbi premierje Básti Julival volt a Jó emberekben, a Centrálban, most pedig a Két szék között című társalgási vígjátékot próbálja a Tháliában. Bálint András nemrég bejelentette: nem pályázik többet a Radnóti Színház igazgatói posztjára. Bár városszerte terjed a hír, Szervét Tibor kitérő választ ad a kérdésre, hogy megpályázná-e a színház vezetését. Ez korábban is felmerült már – mondja, Bálint Andrással beszéltek erről, bár nem állítaná, hogy a direktor biztatta volna.

De a maga részéről is bizonytalannak érzi, hogy belefogna-e. Szívesen gondolkodna társulat- és repertoárépítésben, de inkább művészeti vezetőként. Nincs kedve a harcokhoz, a munkáltatói jogok gyakorlásához, az adminisztratív feladatokhoz. Egyáltalán nem izgatja a hatalom. A politikai játszmákhoz, a kapcsolatépítéshez, a támogatókereséshez szintén kevés benne az érzék. Meg kellene találni azokat az írókat-rendezőket-színészeket, akikből csapatot kovácsolhatna, és eladható repertoárt várnának tőle. Hogy abban mi lenne? Azt bizton állítja, az ő színházi ideálja olyan előadásokból áll, amelyeket a nagymamája is megnézne.

http://nol.hu/kultura/nincs-kedve-a-harcokhoz-1511965
Fotó: Móricz-Sabján Simon