Színházi találkozások másképp
Thália Szieszta - Mikroszínpad, 2016. január 9.

Kötetlen beszélgetés a Thália Színházban. Schell Judit, Szervét Tibor, Lovas Rozi, Bán Bálint színészek és Szily Nóra műsorvezető részvételével.
A Sziesztán, ezen a kellemes délutáni színész-néző találkozáson sok valóságos, érdekes gondolatot, legendát, titkot tudtunk meg a színészek spontán humorral átszőtt történetei nyomán. Néhány részlet a beszélgetés "példakép / féltékenység" témáiból:

"Szily Nóra: - Tibor, viszonylag későn kezdted, jogászdiplomával, úgyhogy nem tudom, hogy a nagy nevekkel, te hogyan vagy?


Szervét Tibor: - Volt egy nagy élményem, a Latinovits Zoltán nevű, régen meghalt színésszel. Biztos többen emlékeznek rá, még többen talán nem. Nagyon ellentmondásos figura volt, mert még azt is vitatják a mai napig, hogy egyáltalán színésznek tekinthető-e Latinovits Zoltán, őrült volt, vagy sima alkoholista. Mindenesetre olyan döbbenetes hatással tudott lenni... (Amikor majd a féltékenységről beszélünk, és ezt a kis pillanatot fogjuk megemlíteni, ezen majd gondolkozzunk el, hogy én ilyesmikre gondoltam.)
Ő egy csodálatos erejű figura volt, most teljesen függetlenül attól, hogy ez minek köszönhető, És én azt gondoltam, hogy aki így tud hatni az emberekre... az a varázslat, vagy az a mágia, vagy nem is tudom, minek mondjam, ez olyan nagyon vonz engem...!

Aztán, amikor a gimnáziumban kiderült, hogy én nem leszek semmilyen módon műszaki egyetemi hallgató, és a jogi egyetemen is elég hamar kiderült, hogy az nekem nem lesz jó, akkor azt gondoltam, mi lenne, ha én is ilyen próféta lennék, mint Latinovits Zoltán, és elmentem felvételizni a Színművészeti Főiskolára. Tehát ő számomra egy nagy inspirációs erő volt.

Furcsa módon volt egy másik inspirációs pillanat is. Várkonyi Zoltánnal volt egy emlékműsor, aki egy amerikai darab egyik szereplőjeként egy végtelenül fukar embert játszott. Kicsavart egy villanykörtét és azt mondta: „Bár ne lenne egyetlen hold földem se és ne lenne egyetlen centem se a bankban, csak azt tudnám, hogy akkora művész voltam, amekkora lehettem volna.”

Én annyira elkaptam ezt a mondatot, hogy hiszen én is ott álltam a habozásnak azon a küszöbén, hogy most ezt meglépjem, de mi közöm hozzá, hogy lesz ez, mint lesz ez... És a kipróbálásnak ez a kényszerűsége, hogy muszáj megtennem, hogyha egyszer van bennem valami belső fogalom, mert különben soha nem derül ki... És akkor így elmentem felvételizni a Főiskolára. Amin aztán elsőre ki is rúgtak.

Szily Nóra: - Ha már a puszta féltékenységet kell szóba hoznom: Honthy Hannáról legendák terjednek, hogy ő elintézte, hogy ne legyen trónfosztás. Régebben erősebben működött ez a hierarchia?

Szervét Tibor: - Az egész alapja szerintem akkor is az volt, - most biztos hogy az -, hogy húsz másodperc alatt, vagy néha másfél óra kell hozzá, de kiderül valakiről, hogy mit tud, vagy hogy mik a potenciáljai. És ezt, az egy szakmában dolgozó emberek rettentő gyorsan felmérik, és ahhoz képest szortírozódik a személye. Ebben sokkal bonyolultabb értékítélet van, tehát ez egy sokkal bonyolultabb szempontrendszer, mint pusztán az, amit a nézők végül is látnak. Ezeket az erőket nagyon érzékenyen érezzük mi, és ez létrehozza a közlekedést. Attól még lehetünk nagyon jóba, de egy struktúrát az határoz meg, hogy ott milyen erők, vagy milyen potenciálok jelennek meg. És, ha azon kívül még jó fej is, az csak előny. Tényleg, mindenki igyekszik is humoros lenni, mert a humor az nálunk egy közlekedési nyelv. Például a sebész professzorok nem viccelnek annyit. Amennyire én jóba vagyok velük - igen, sokat jártam sebész-professzoroknál, műtöttünk -, de nem nevettünk annyit. Nálunk ez kötelező."

https://www.facebook.com/pages/Szerv%C3%A9t-Tibor-Fanclub/109435542487083
http://www.thalia.hu/index.php/main/program/thalia-szieszta-beszelgetessorozat_3150
A beszélgetést lejegyezte és fotó: Baráth Mari