Szádeczky-Kardoss Kinga: "Szeretem a szavakat"
Színes rtv, 2016. február 8.

A közmédia legújabb Csak színház és más semmi című, saját gyártású sorozatában Szervét Tibor alakítja a színházigazgatót.

- A sorozat a színfalak mögé enged bepillantást. Belülről ismeri ezt a világot. Ez könnyebbség volt?


- Azáltal, hogy ennyire közel vagyunk ehhez a világhoz, természetesen könnyebb volt belehelyezkedni a történetbe. A sorozat persze csak részben tükrözi a valóságot, a színházi hétköznapok azért nincsenek tele ennyi kalanddal. Filmre írva azonban intrikákkal, szerelmekkel, csibészségekkel teli, helyes vígjátékká alakul.

- Hatalommal bíró, mégis szerethető, kicsit papucsférj, de a fiatal húst észrevevő,
humoros figurát alakít. Színészi munka szempontjából a sorozat nagyobb lehetőséget ad a jellemábrázolásra?

- Másként ad lehetőséget. A színházban ez sűrítettebb, töményebb. Ott csak két és fél óra áll rendelkezésre a figura megformálására, míg egy ilyen elbeszélő jellegű műfajban jobban meg lehet rajzolni az alakot. Külön öröm volt számomra, hogy ebben a sorozatban játszhatóság szempontjából igen sokszínű figurát kaptam.

- Otthonos lehetett a forgatás, hiszen Schell Judittal, Csányi Sándorral egy színházban voltak, vannak.

- Igen, nagyszerűeket dolgoztunk már együtt. Azért a 60 nap, napi 12 óra forgatás bár jó hangulatú, de rettentő megte4rhelő volt, elsősorban a stábnak, de nekünk is.

- Előbbi színésztársai sorra kapják a filmszerepeket, míg Ön népszerű filmekben játszott (Valami Amerika, Magyar Vándor, Apacsok) ugyan, de nem sokban. Ez nem frusztrálja? - A filmekhez más korosztály, más ízek, más szempontok alapján válogatnak. Biztos nem sértődnék meg, ha többet filmeznék, amiket viszont eljátszom, azoknak nagyon örülök. És szerencsésnek tartom magam a színházi szerepeimmel is.

- Nemrég éppen új szerepkörben is feliratkozott a színlapra. A Virágot Algernonnak szövegkönyvét is Ön írta. Miért tartotta fontosnak színre vinni?

- Ez egy nagy emberi küzdelem története. Olyan anyagnak tartom, amit lendületesen, szórakoztató módon lehet elmesélni, és mégis nagy megrendülést tud kiváltani a nézőkben. Nagyon szerettem a megírást, magát a folyamatot. Szeretem a szavakat, a történettel való munkát. Varázslatos dolog volt a könyv szövegében megtalálni a színdarabot. Hogy a történet, amivel a néző találkozik, ne lenyomja, hanem megemelje, és vigye magával. Boldog lennék, ha még sok ilyet csinálhatnék.

- Meglep, hogy már több rendezéssel a háta mögött, ezt nem vállalta.

- Terveztem, hogy én rendezem, de miután a színház azt ajánlotta, hogy játsszam el Charlie-t, a kettő együtt, sőt a megírással a három együtt, az már túl nagy falat lett volna. Horgas Ádám rendezővel szerencsére nagyon egymásra találtunk, remek volt az együttműködés.

- Charlie-t alakítani komoly lelki teher lehet.

- Ha az ember egy jó szerepben nagy lelki terheket visz, az jó. Ideális esetben a nézőknek is jó.

- Az újságokban közölt interjúkból jól érzékelem, hogy önmarcangoló típus?

- Nem vagyok önmarcangoló, hanem nagyon érdekelnek az emberek, foglalkoztat az emberi személyiség. Elsősorban a magamé, de ez által mindenkié. Egy szerephez is végig kell gondolni, ki milyen, miért olyan, hogyan viselkedik a többiekkel szemben, az elhangzott mondatok mögött miféle ember lakik. Ezeket a kérdéseket magamnak is felteszem, és az önvizsgálat soha nem befejezett, nincsenek végállapotok.

- Akkor egy színpadi szerep megformálása az önismeretéhez is tanulságokkal szolgál?

Szervét Tibor: - A színészet egyik csodája, hogy az ember megélhet olyan szituációkat, amiket az egy adott, leélhető életében nem. Sok tapasztalatot gyűjthet ez által, ami beleszövődik a személyiségébe. A színháznak épp az a feladata, hogy általa a néző is átéljen egy olyan világot, emberi sorsot, ami nem a sajátja. És ezzel nem lehet spórolni, mert akkor elmúlik a színház igazi varázsa. De ha a színész segítségével a nézőknek sikerül bejutni ezekbe a világokba, az nagyon klassz, felemelő tud lenni.

Címlapfotó: Romanitz Gábor