Szűcs Anikó: Paradicsomi állapotok
Fanny Magazin, 2018.02.15. p.12-13.


Szervét Tibor az utóbbi időben tudatosan vállal kevesebb munkát, és mint mondja, felettébb élvezi, sőt igyekszik is kihasználni ezt a helyeztet. De még mielőtt bárki azt gondolná, hogy csak a színházról beszélgetünk, és más semmiről, elárulom, hogy a művész úr paragrafusokról, színidirektorságról és egy régi, a pályáját meghatározó románcról is mesélt.

- Mostanában átlagban hány előadás van egy hónapban?


Szervét Tibor: - - Körülbelül húsz.

- És elégedett ezzel a számmal, vagy sokallja, netán kevesli a feladatot?

Szervét Tibor: - Ezt most egy kicsit sokallom, szívem szerint havonta tizenkét-tizenhárom előadást játszanék, és az idei évadban be is húztam a kéziféket. Ebben a szezonban kevesebbet vállaltam, összesen egy bemutatóban szerepeltem.

- Hogyhogy visszavett az iramból?

Szervét Tibor: - Az elmúlt évtizedekben nagyon sokat dolgoztam, és most szükségem volt egy olyan időszakra, amikor a napjaim nagy része nem a munkáról szól.

- Feltöltődésképpen mivel foglalatoskodik szívesen?

Szervét Tibor: - Olvasok mindenfélét, testmozgok, emellett igyekszem minél több időt tölteni a szeretteimmel, mert ha velük vagyok, az mindig kikapcsol. De főként otthon időzöm, mert olyan nagyon hiányzott már a saját otthonom, hogy mostanság, ha csak lehet, nem mozdulok ki a lakásból.

- Azért az jó, hogy megteheti mindezt.

Szervét Tibor: - Valóban az, ez egy különleges, kivételezett és szerencsés helyzet, nagyon hálás is vagyok érte. Szívem szerint addig lubickolnék benne, amíg csak lehet, de a következő évadban már nem fogom tudni fenntartani ezt a paradicsomi állapotot, jövőre a mostaninál többet kell majd dolgoznom. Ugyebár ha az ember társulati tag egy színházban, az bizonyos kötelezettségekkel jár!

- A Csak színház és más semmi tévésorozat harmadik szériája március 3-ától lesz látható a Duna Televízión. Szereti ezt a produkciót?

Szervét Tibor: - Nagyon! Jóleső dolog vissza-visszailleszkedni ugyanannak a karakternek a bőrébe. Már a második évadban is sokkal komfortosabbnak éreztem magam, mint az elsőben, a harmadikat pedig kifejezetten élveztem. Jó a történet, tele van emberi mozzanatokkal, a most induló széria, és megmarad a sorozat alapvetően vidám attitűdje. De vannak benne szép, mélyen átélhető emberi pillanatok is.

- A Komédiás Színház igazgatóját, Dénest alakítja a történetben. A valóságban soha sem játszott el a gondolattal, hogy kipróbálja magát színi-direktorként?

Szervét Tibor: - De, eljátszottam, és addig-addig játszogattam vele, amíg beláttam, mégsem ez az én utam. Egyrészt szerintem már szinte öreg vagyok hozzá, másrészt egy teátrum igazgatójaként a temérdek elfoglaltságom közepette nem érnék rá azzal foglalkozni, ami a színházon kívül érdekel. Mert engem nagyon sok minden érdekel a hivatásomon túl is: a művészettörténet, a pszichológia vagy a természettudományok... Ráadásul egyáltalán nem biztos, hogy toleráns és jó főnök lennék. Sajnos végtelenül türelmetlen tudok lenni, ha butasággal, vagy hozzá nem értéssel találkozom. Úgyhogy mondom, jobbról-balról körbesimogattam a témát, sokat beszélgettem erről nagyszerű kollégákkal is, de végül arra jutottam, hogy mégsem.

- Harmadszor is Valami Amerika. Február 15-én lesz a premierje Herendi Gábor legújabb filmjének, a Valami Amerika 3-nak. Tibor a film egyik régi motorosa:
„A visszatérő figurák közül az én karakterem, Alex tér vissza legkevésbé, tehát inkább a három fiúra fókuszál a történet, plusz egy csomó új szál indul el benne”
– meséli.


Szervét Tibor: - A forgatás remek hangulatban telt, Herendi Gábor nagyon jó kezű rendező, élmény vele forgatni. Könnyedén dolgozik, színészként biztonságban érzem magam mellette, és nem utolsó sorban nagyszerű filmes csapata van.

- Annak idején a jogi egyetem elvégzése során csöppent a színházi szakmába. Első körben miért választotta a paragrafusokat?

Szervét Tibor: - Tizennyolc évesen még nem mertem jelentkezni a Színművészetire, mert az volt a meggyőződésem, hogy színésznek csak egész kivételes emberek mehetnek, mint például Latinovits Zoltán.

- De a szíve mélyén azért vonzotta ez a hivatás?

Szervét Tibor: - Igazából akkoriban nem gondoltam erre a pályára, hiszen az exhibició sosem tombolt bennem. Mondjuk most sem tombol, de mostanra már hozzáedződtem ehhez a világhoz. Azért mentem a jogi egyetemre, mert oda magyarból és történelemből lehetett felvételizni, és nekem mindkét tantárgy jól ment. Adta magát ez az irány, ráadásul elsőre felvettek, úgyhogy el is végeztem az egyetemet. Csak később derült ki, amikor már egy államigazgatási szervnél dolgoztam mint csoportvezető, hogy nem igazán fekszik nekem a hivatali lét.
És, hogy miért álltam színésznek? Azért, mert megismerkedtem egy színésznővel, aki egy annyira édes nő volt! Jártunk is egy kicsikét, és én akkor azt gondoltam, hogy még sok ilyen lánnyal szeretnék találkozni, és ha a Színművészetire ilyen típusú nők járnak, akkor én oda be akarok jutni...
Szóval ezért lettem színész, de egyáltalán nem bántam meg, hogy pályát módosítottam, sőt! Hozzáedződtem ehhez a világhoz.
Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy így alakult az életem.

Fotó: Csatáry-Nagy Krisztina/Thália Színház, MTI, Wlacsek András, Bors Szilvia