Borbola Lilla:
Szervét Tibor: Nem lennék színházigazgató

BORS tv-magazin, 2018. február 24. p.3.

A Csak színház és más semmi márciusban induló 3. évadában továbbra is Ivánszky Dénes színházigazgató szerepében láthatjuk Szervét Tibort.
Az előadások során lehet igazán megismerni egy szerepet, amikor már együtt vagyunk a nézőkkel – vallja a Jászai Mari-díjas művész.

- Legközelebb a Csak színház és más semmi új évadában láthatják képernyőn a nézők.
Van hasonlóság a valós színházi élet és a sorozatban bemutatott világ között?


Szervét Tibor: - Természetesen a sorozat az írói fantázia terméke. A valóság nem ilyen,
csak paramétereiben:
vannak színészek, rendezők és díszletek. Ez remélhetőleg a nézők számára is érdekes közeg ahhoz, hogy ezek a jópofa kalandok, intrikák, szerelmek, találkozások, mindenfélék meg tudjanak történni a sorozatban. A színház a valóságban nem ilyen.

- Színházigazgatót játszik a sorozatban. Az életben vállalná ezt a feladatot?

Szervét Tibor: - Amikor a Radnóti Színházban Bálint Andrásnak lejárt a mandátuma, akkor felmerült, hogy én esetleg pályázzak. De aztán arra jutottam, hogy ez nem nekem való, nem feltétlenül lennék elég jó vezető. Nagyon türelmetlen és támadó tudok lenni, ha hülyeséget vagy lustaságot tapasztalok. Nincs olyan intézmény, ahol az ember ne tapasztalna ilyesmit. Mielőtt bárki megsértődne, én magam is nagyon sokszor vagyok ilyen, amikor „állományi munkát végzek” (nevet). Türelmetlen vagyok ehhez, és vezetőként ez nem szerencsés.

- A saját, valós színházi élményeiből mit tart a legkülönlegesebbnek?

Szervét Tibor: - A Radnóti Színházban a nagy sikerű Ványa bácsiban Asztrov doktor szerepét játszottam, negyvenkilencedjére – erre tisztán emlékszem. Lement az első felvonás és azt éreztem, ez nekem nagyon rosszul sikerült. És még van három felvonás... De folytattuk, és a rossz érzés ellenére ott megszületett Asztrov doktor, mint „önálló lény”, és „kidobta” a 60-70 százalékát annak, amit korábban csináltam. Egyszerűen másmilyen lett. Magától. Nincs annál fantasztikusabb, amikor megjelenik egy önálló lény a színpadon, a színész minden erőfeszítése mellett és ellenére. Nehéz ezt szavakban átadni, de egyszerűen annyira természetes igazságokat hordozott az az előadás, hogy utána egy óráig csak autókáztam, mielőtt hazamentem volna, hogy ezt az élményt valahogy újra átéljem és tartósítsam magamban.

- Összetett érzés lehet azonosulni egy karakterrel. Hogyan készül a szerepeire?

Szervét Tibor: - Nagyon leegyszerűsítve: nyilván megtanulom a szöveget és próbálom hitelesen előadni. Összetettebben: megfigyelek, hasonlóságokat keresek a szerepben, igyekszem a karaktert őrületesen jól megismerni. Bár valójában csak az előadások során lehet igazán megismerni egy szerepet, amikor már együtt vagyunk a nézőkkel. Mert ők nagyon sokat segítenek. A nézők nagyszerű játszótársak.

- Hogyan tud kiszakadni a mindennapokból?

Szervét Tibor: - Sok klassz dologgal foglalkozom, meg sokat tűnődöm. Olyankor az ember semmit sem csinál, csak elmélkedik. Vár. Erre szoktam időt szakítani. Persze csinálok azért mindenfélét ezenkívül. Olvasással kapcsolódom ki és testmozgással – úszással, jógázással -, ha a derekam engedi, kocogással, tanulom a tajcsit. Sok éven keresztül nagyon sűrű volt a program, a filmes, tévés szerepek mellett a Thália Színházban, a Madách Színházban, a Játékszínben, a Centrál Színházban és a Rózsavölgyi Szalonban is játszottam. Most egy kicsit visszahúzódtam. Eddig arra a sok klassz dologra, amit felsoroltam, nem volt semennyi időm. Igyekszem minél többet együtt lenni a szeretteimmel. Ez a legjobb.

Címlapfotó: Megafilm Service
Fotó: Bara Szilvia
Videó részletek a Radnóti Színház Ványa bácsi című előadásából:
http://indavideo.hu/video/Csehov_Vanya_bacsi_-_A_Radnoti_Szinhaz_eloadasabol_reszletek_1