Libikóka. Interjú Szervét Tiborral és Dobó Katával
ATV – Reggeli Jam, 2008.05.15.

Műsorvezető: - A legtöbb párkapcsolat nem más, mint az érzelmek mérleghintája. Két különböző ember folyamatos próbálkozásainak sorozata a közös élet megteremtésére és fenntartására.
Erről szól William Gibson Libikóka című darabja, amelyet a Pinceszínházban mutattak be.
Itt van a két főszereplő, címszereplő, a két szereplő: Dobó Kata és Szervét Tibor. Jó reggelt kívánok, szervusztok! Hogy sikerült a bemutató?

Dobó Kata: - Szerették, azt hiszem, hogy szerették, meg mi is jól éreztük magunkat.  Én jól éreztem magam.

Műsorvezető: - Átéltél már ilyen párkapcsolatot, ami ennyire végletes, ennyire szélsőséges volt?

Dobó Kata: - Minden párkapcsolatom ilyen végletes, szélsőséges, de pont ez a struktúrájú kapcsolat nem létezett. Persze, én is ilyen vagyok.

Műsorvezető: - Mennyire áll közel hozzád az önbizalom hiányos táncosnő?

Dobó Kata: - A táncosnő kevésbé, az önbizalom hiányos ember az nagyon közel áll sajnos.

Műsorvezető: - Milyen volt együtt dolgozni?


Szervét Tibor: - Nagyon jó volt. Az egyik varázsa ennek a mi foglalkozásunknak, különösen ilyen sok eltöltött év után, hogy lehetőség van ilyen váratlan együtt-munkára, ami semmiből sem következik, és egyszer csak tényleg kivirágzik. Azt mondhatom bátran, hogy mind a négyen, - mert említsük meg, hogy Verebes István rendezte és Faragó Zsuzsi volt a dramaturgja -, mind a négyen úgy dolgoztunk együtt, minthogyha már nagyon régóta ismernénk egymást. Ennek egy része igaz, mert Pistával már régen együtt csináltuk a Cyranot, ami az első számú legfontosabb szerep volt, és Zsuzsival már régen együtt dolgozunk. Kata pedig úgy illeszkedett be, mint a negyedik hiányzó elem a puzzle-ba, és ezt nagyon jóvá tette.

Műsorvezető: - Hogy kezdődött ez az együttműködés? Verebes István vagy Kata találta ki, vagy benned merült fel az ötlet?


Dobó Kata: - István találta ki egy évvel ezelőtt nyáron, hogy minket összepárosítson erre a darabra. Aztán jó pár hónappal ezelőtt leültünk a fordítással, amit mi aztán jól átdolgoztunk. Én megtaláltam az eredetijét otthon angolul, és kicsit modernizáltuk, hiszen ez egy negyvenéves darab.

Műsorvezető: - Te dramaturgként is működtél egy kicsit?


Dobó Kata: - Nem igazán, mind a ketten inkább csak a karakterünkhöz szóltunk hozzá, Zsuzsi meg stilizálta az egészet.

Műsorvezető: - Mi volt a legnagyobb nehézség a próbák alatt? Egymással milyen volt a kapcsolat? Tehát tanár-diák viszony, vagy pedig baráti?


Szervét Tibor: - Na, mondjad fiam. Mondjad fiam, milyen volt?

Dobó Kata: - Bennem azért volt egy kis félelem, hogy úristen, a Szervét Tiborral fogok játszani!

Műsorvezető: - Igen, azért görcsöl az ember, ha egy ilyen nevet kap!


Dobó Kata: - Ugyanakkor örültem is neki, mert tudtam, hogy ez egy nagyon-nagyon jó tanulóidőszak lesz számomra, és ez így is lett és van folyamatosan. Ez így van, de tényleg így van.

Szervét Tibor: - Zavarban vagyok. De azért csak mondjad!

Műsorvezető: - Mi az, amit meg tudsz tőle tanulni?


Dobó Kata: - Most erre nincs elég időnk, hogy ezt felsoroljam. Sok technikai dolgot mond, amiben nem vagyok annyira rutinos. Kevés színházat csináltam, ő mögötte azért sok év tapasztalata… - nincs is olyan sok év, hiszen nagyon fiatal, de több, mint mögöttem. Azt nem lehet három-négy előadás után produkálni, ami ő mögötte van. Tehát szívom magamba, amiket így mond. Néha azt mondom magamban, hogy a fene egye meg, és…

Műsorvezető: - Volt, mikor durcásan kirohantál a próbáról?


Szervét Tibor: - Nem, de volt, amikor durcásan bennmaradt a próbán. Durcás, olyan volt. Ezért  most mindjárt elnézést is kérek, mert nekem tényleg elég hamar eljár a szám. Különösen akkor, amikor úgy érzem, és tényleg úgy is van, hogy mi egy nyelvet beszélünk, egy cél érdekében dolgozunk, és akkor hajrá. Többször volt olyan, hogy én nem voltam tekintettel arra, hogy őneki tényleg mindenestül újszerű ez a fajta munka.

Műsorvezető: - Igen, Kata rengeteg filmet csinált, és kevésbé szerepelt színházban. Ez nagyon más technikát igényel és követel? Te csináltál filmet,  meg színházat is.


Szervét Tibor: - Nagyon kevés filmet csináltam - ellentétben Katával -, és sok színházat. Lényegét tekintve a két munka nem más. Ideális esetben a dolog a hitelességre törekszik, ami egyrészt egy belső hitelesség, ami azt jelenti, hogy történjenek meg - lehetőség szerint kivétel nélkül - azok az érzelmek, azok az állapotok, azok az események és dolgok, amik a szereppel megtörténnek. És ezt tudd úgy átadni, hogy a néző ezt kivétel nélkül, mind tudja fogadni.

Műsorvezető: - Mikor játsszátok ezt a darabot?


Dobó Kata: - Még játsszuk néhányszor a Gózon Gyula Színházban, és a Pinceszínházban szeptembertől ismét.

Műsorvezető: - Mi a sztorija?


Szervét Tibor: - A sztori a szerelem. Minden színdarab a szerelemről szól. Ez is a szerelemről szól. Olyan szerelemről, amin szerintem mindenki átment.

Műsorvezető: - Azért nézzük meg, mert közelinek érezzük ezt a történetet, vagy azért nézzük meg, mert annyira egyedi?


Dobó Kata: - Mindenki valamilyen szinten kapcsolódik hol ehhez, hol ahhoz a ponthoz. Ezt hallottam én vissza azoktól az ismerőseimtől, akik megnézték valamelyik előadást, hogy az kísértetiesen hasonlított az ő életére, másoknak meg egy másik jelenet.

Műsorvezető: - Amikor az ember egy szerelmes filmben, vagy szerelmes darabban játszik, akkor egy kicsit szerelmesnek kell lennie a partnerébe is. Ez nektek sikerült?


Szervét Tibor: - Ez ... hova kell ... szerel...

Műsorvezető: - Lejárt az idő! Értem, ez mindent elárul. Még annyit hadd kérdezzek: elkezdődött már a Valami Amerika forgatása? Mert folytatják a nagysikerű filmet.


Szervét Tibor: - Reméljük, hogy ugyanazzal a sikerrel folytatódik. Május utolsó hetében kezdődnek a felvételek, úgyhogy most már mindenki halálos lázban ég, ide-oda szaladgál, intéz, próbál, javít, magyaráz. Lázasan.

Műsorvezető: - Kata, neked a nyár?


Dobó Kata: - Meglátjuk. Valószínűleg van ez a spanyol film a nyár második felében, amelyben egy magyar királynőt játszom, de ez még teljesen képlékeny. Ha meg nem lesz, akkor lesz más. A Libikókát fogjuk játszani Miskolcon egyszer, július 17-én – vagy valahogy így.

Műsorvezető: - Az véletlen, hogy a szezon végére lett meg a premier?


Szervét Tibor: - Most voltunk egyeztethetők.

Műsorvezető: - Ilyen az elfoglalt sztárok élete. Köszönöm szépen, hogy eljöttetek.


Videó: http://atv.hu/hircentrum/2008_maj_dobo_kata__minden_parkapcsolatom_
szelsoseges_es_vegletes_volt___vide.html
Az interjút a videó alapján lejegyezte: Baráth Mari
Fotó: Szőcs Tekla